Jó ideje nem rendeltem gyapjút, és bár a korábbinál jóval kevesebbet festek (mostanában csak az évi két Gyapjúnapra). lassan kifogyóban volt a festeni valóból. Össze is állítottam egy jó kis rendelést a szokásos helyről, de egy összeg egy munkámért késett. Épp csak annyit, hogy, elkéstem, már nem érkezett volna meg időben, főleg azért, mert október végén Hollandiába utaztunk egy hagyományőrző rendezvényre. Ugyanakkor, ritkán utazunk ilyen helyekre úgy, hogy ne adnánk hozzá ezt-azt az útitervhez. Ebben az esetben Norbi két németországi műszaki múzeumot talált, ami útba esett. Alig pár nappal az indulás előtt, ötletem támadt, mintha csak valaki belesuttogott volna a fülembe. Kikerestem a Wollknoll címét, rátettem a Google maps-re, és felkészültem arra, hogy az ország ellentétes sarkában találom... Hát, mindössze 50 km-es kitérő volt az utunktól.
Így hát azt mondtam Norbinak, hogy nem egy hanem KÉT műszaki múzeumot nézek végig vele, amik gyakorlatilag jó nagyra sikerült közlekedési múzeumok, tele autókkal és repülőkkel meg hasonlókkal, nekem is juthat pár óra arra, hogy megálljunk, és nemcsak megvehetem a gyapjút, ami kell, hanem az online képnézegetés helyett élőben nézhetem és tapogathatom meg a gyapjúkat (arról nem beszélve, hogy a komoly szállítási költséget is megspórolhatom).
Az út Sinsheim és Oberrot között szépséges volt, mutatós kisvárosok és falvak, gyönyörű szőlőültetvényekkel tele domboldalak, kanyargó utak, őszi színek, és amit akartok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése