Középkor

Korábban említettem, hogy a Nemzeti Galéria múzeumpedagógiai osztályáról kerestek meg azzal, hogy szeretnének nhány ruhát, hogy híres festményeket jeleníthessenek meg, gyerekfoglalkozásokon. 

Néhány találkozó / megbeszélés után sikerült meggyőznöm az illetékest, hogy nem igazán lehetséges úgy turnűrös ruhát készíteni, hogy egy 10 éves és egy 16 éves is fel tudja venni (azt meg lehet csinálni, hogy egy méretre rászabjuk, és néhány cm-nyit/ néhány kilós eltérésnyit lehessen rajta állítani, de több méretnyit nem lehet. Végül úgy döntöttek, hogy két ruhát szeretnének, két festményről, amit a múzeumpedagógusok viselnek majd, és azon mutatnak meg részleteket a fiataloknak (rétegeket, szabásvonalakat, az aláöltözeteket, és egyebeket.  

So, I mentioned earlier, that people from the National Galery contacted me, that they would like to have some clothes to bring a couple of their famous pictures live for some historical interpretation sessions with children.

Az egyik egy igencsak bonyolult darab, egy 1870-es turnűrös ruha, ehhez láttátok mér az alsó

A másik festmény egy középkori, MS mester vizitációja volt.

Erről a fetsményről Erzsébetet, a jobboldali figurát kérték megjeleníteni. Arról is sikerült meggyőznöm az illetékeseket, hogy ez alá MUSZÁJ egy lenvászon alsóinget viselniük, nemcsak azért, hogy többé-kevésbé korhű legyen, hanem, hogy legyen egy olyan alsó réteg, amit rendszeresen moshatnak (a brokáttal ellentétben).

Ismét rendkívül szűkös volt a határidő, és egyszerűen nem fért bele, hogy a készítést fotózzam, csak az elkészült darabokat tudom megmutatni. Itt nem hazsnáltam kész szabásmintát, csak azt, amit évekkel ezelőtt én rajzoltam, ami alapján a saját kora-reneszánsz polgári ruhámat varrtam, úgy 9 éve, és azt igyekeztem a kölcsönbe kapott szabóbabára szabni. 

Itt rajtam láthatjátok, nekem ugyan túl szűl, mert a múzeum M-es /38-as méretet adott meg, és bár sokat fogytam, még mindig a 38-as méret nagyobbik oldalát érzem magam.

Itt pedig a múzeumban, ahol már a gyerekek között viselték. 

RK (Rövid Komment)

A Gentlemen Jack sorozatot nézem (totál fantasztikus jelmezek, bár az Anne Listert játszó színésznő hajában  levő csigáktól kiütéseket kapok, de ez egy másik bejegyzés témája). N. bejön, leül az ágy szélére, a TV képernyőjét bámulja egy fél percig, majd unott, ártatlan hangon megkérdezi: 

"Miért tudom, hogy az, ott egy BUSK? "

"Pont azért, amiért tudod, mi a különbség a Napóleon- és a reform-kori bonnet-ek között?"

Mert figyel arra, amit mondok.

Kiegészítők: Varázspipő

Az utolsó rózsaszín kiegészítő- legalábbis egyelőre. 

Ahogy korábban is többször említettem, történelmi újrajátszóként, a történelmi viseletekkel, a legtöbb gondunk a kiegészítőkkel van, és azok közül is a cipőkkel.

Vannak olyan helyek, ahonnan lehet ilyesmit rendelni, de ebben mindig van kockázat. Soha nem tudhatjuk, hogy jó lesz.e a lábunkra, és a minőség megéri-e az árát, vagy sem. 

Tavaly év elején találtam egy olyan cipőkészítpt, aki elkészítette nem a magasszárú századfordulós cipőmet, viszonylag alacsony sarokkal. 

Utána új feladatot adtam neki. 

Készítsen nekem rokokó cipőt, ami kényelmes, és a kényelembe a nem túl magas (2-3 cm-nél nem magasabb) sarok is beletartozik. 

Összeállítottam egy Pinterest-táblát, megmutattam, melyik fazonok tetszenek, és melyik az a sarok, amelyben reményeim szerint még tudok menni. Munkához fogott.

Először egy pár fekete cipőt készített, amit a Mária Terézia ruhához terveztem hordani. 

Nagyon szerettem pket, szerettem volna más színben is. A cipész azt mondta, akkr legjobb, ha én választom ki a bőrt, és Légrádi Zoltán-hoz küldött, ahova el is mentem.

Esküszöm, nem terveztem RÓZASZÍN, ső igazán PINK cipőt készítteni, de tényleg. De, amikor megláttam azt a rózsaszín bőrt, elvesztem, és úgy döntöttem, a rózsaszín csíkos ruhámhoz rózsaszín pipőm lesz. 

A cipőket József Zombori a @Baktócipő-nél készítette.

Heti HV

Miért tartom unalmasnak a Petit Knit mintáit? 

Tessék, kimondtam hangosan, igaz nem először, de most igazán nagy nyilvánoság előtt, egy Instagram bejegyzésre reagálva, és bár jóval több "like" érkezett a megjegyzésre, azért kaptam én hideget/meleget egy-két kommentelőtől. (Az, hogy manapság az embernek nem lehet véleménye, mert rögtön nekiugranak, mindenféle névvel illetik, akár törlik (cancel) egy másik HV témája lesz).

A lényeg, hogy azt írtam, hogy elfogadom, LEHET, hogy jó tervező, de én unalmasnak tartom a darabjait. 

Miért? Mert, a kézi fonásról is azt mondom, hogy, bár törekszem arra, hogy egyenletes legyen a fonalam, a TÖKÉLETES gyári egyenletesség nem célom. Ha arra vágyom, akkor nem tökölök vele mondjuk napokon át, hanem bemegyek a boltba és leveszem a polcról. 

Ugyanígy, ha olyan neutrális, semleges pulóverre vágyom, ami akár bolti is lehetne, nem kötögetem napokon, heteken keresztül. Elmegyek a boltba és megveszem. 

Ha időt és energiát szánok rá, akkor olyan eredményt szeretnék, ami EGYEDI, az enyém. Nem olyat, amit egy átlagos boltban megvehetek. 

És mellesleg, ez vonatkozik a varrásra is. Nagy különbség van a "házilag készült", vagy a kézzel készült, egyedi darabok között. 

Régen a tervezőknek megvolt a maguk stílusa. Ránézésre tudtuk, hogy Kate Davies, Laura Chau, Joji, Alice Starmore, Jennie Atkinson, vagy épp Stephen West tervezte, hogy csak néhány nevet említsünk.

Petit Knit esetében nem látom a felismerhető egyediséget, csak ugyanazt az sima, "ízetlen" bézs darabot. Egyetlen érdekesebb mintát találtam az oldalán, az Anker Sweater-t, de az meg a régi méltán népszerű Shalom kardigán újragondolása. 

Nem nem a népszerűsűgéért utálom. Nem "utálom" őt. Kicsit sem érdekel, hogy megy a vállalkozása. Ha valami, hát örülök a sikerének. Minössze nem értem, és azt kívánom, valaki, nála bátrabb tervező lenne éppilyen sikeres. 

Van néhány you-tube videó, aki próbál értelmet keresni ebben a népszerűségben, és nincs egyértelmű választ, de valószínűleg sok szerepet játszil a biztonságos döntés és a kockázatkerülés- 

Bár sok régi nagy név, bátor, újító technikákkal, tervekkel már nem dolgozik, még vannak néhányan, akik reményt adnak nekünk a jövőre nézve. Ezért marad a hétfői mintamustra rovat. 

Még több alsóruha - szerkezeti támogatás

 Még mindig az "a" bizonyos nagy projekt, amin egy hónapig dolgoztam októberben és Novemberben.

Már tudjuk, hogy egy 1870-es évek-beli ruha, amihez több réteg alsóruha jár. 

Az első réteg, amit a múlt héten mutattam az alsóing és a száras alsó, ami közvetlenül érintkezik a testtel, és rendszeresen, naponta (ha mindennapos a használata, egyébként minden használat után) mosható, sőt, ki is kell mosni. Ezek színvják fel az izzadságot, a baktériumokat és egyebeket, é s akövetkező rétegeket védik. 

A következő réteg az, amit szerkezei támogatásnak hívhatunk, ez adja meg a ruha alakját, formáját. Ide tartozik a fűző, a "corsetcover" vagyis a vállasing, a turnűr (vagy dúz, fardagály), és az alsószoknya. 

A fűzőnek jónéhány feladata van, amelyek közül a derék karcsúsítása a legutolsó, gyakorlatilag egy mellékhatás, de erről egyszer majd írok egy külön bejegyzést.

A "corset cover" (tükörfordításban fűző-borítás, magyarul vállasingnek hívjuk), amit a fűző fölé veszünk fel, hogy azokat az éles vonalakt lágyítsa, amik a fűző szélénél, pl a mell vonalában, vagy a háton látszanának. Bizonyos esetekben lehet plusz díszítő funkciója is.

A turnűr (más néven dúz, fardagály) adja a szoknya formáját, ami ebben az időszakban a hátsót hangsúlyozza.

És egy alsószoknya a szoknya és a turnűr között, itt is azért, hogy a turnűr szerkezeti vonalait lágyítsa, elfedje. Itt is érvényes, amit a krinolinos ruháknál mondunk, hogy ha átnyomódik, kilátszik a krinolin vasának a vonala, az snassz, olyan, mintha a bugyink széle látszana ki a nadrág derekából. megesik, de nem elegáns, nem igazán elfogadott. 

És már csak a felső réteg, a ruha maradt hátra... 

Hétfői Mintamustra- VARRÁSHOZ!

 Több hónapnyi fejtörés után, itt van.

A helyzet az, hogy még mindig nem tudom, pontosan hogy is megy majd, de mindig igérem nektek, és a MOST-nél nincs jobb alkalom. 

Az első szabásminta egy olyan, ami évek óta megvan, de még nem jutottam hozzá, hogy megvarrjam. 

Tapasztalatom van a Scroop patterns mintáival, az Aidah ruhát teszteltem, és többször is megvarrtam.

Ez most ugyanettől a cégtől az EASTBURN nadrág.

Mindig is az olyan nadrágokat szerettem, amik elég szorosan követik az alakot deréknál és csípőnél, és onnan lendületesen bővülnek. 

Ráadásul, több testalkaton is fotózták és szinte mindegyiken abszolút jól áll. 

Hajrá!

Kiegészítők: Rózsaszín, csipke "choker"

Elérkeztünk a rózsaszín csíkos rokokó ruha kiegészítői közül az utolsó-előttihez.

Kellett valami a nyakamba, és egy choker-típusú nyaklánc elég egyértelmű választás volt. Úgy döntöttem, készítek magamnak egyet, 

Eredetileg lencérnát szerettem volna használni hozzá, de nem találtam megfelelő színűt, így végül pamut hímzőcérnát vettem hozzá. Némi kutakodással a pinteresten egy megfelelő mintát is találta, .

Kellett hozzá némi csillogás, így gyöngyök és ezüstszál is került bele.

És itt a kész nyakbavaló:

Heti HV

Azt gondolom, nem kimondottan szép dolog, amikor valaki vesz egy motring kézzel festett fonalat olyasvalakitől, akinek a festés csak hobbi, egy kiegészítő dolog, aki évente mindössze két rendezvényen van jelen, ahol az eladás amúgy sem a központi téma, hanem a tanítás, és amúgy ősi készséget tanít, ingyen, az pedig alaposan ki van hangsúlyozva, hogy az a bizonyos motring egyedi, megismételhetetlen, stb, majd ezt a motringot kibontja, használ belőle, majd rájön, hogy a képességei nem felelnek meg a fonalnak (ami elég vékony), vagy éppen csak rájön, hogy mégsem tetszik a színe, visszabontja a megkezdett mintát, és több, mint félév múlva visszaviszi, és cserét kér...  

Igen tudom vannak kerskedelmi szabályok, és van fogyasztóvédelem. De, ahogy mondjuk, néha átesünk a ló túloldalára, és egyesek viszaélnek a védelemmel. 

Mondhattam volna nemet, mert HÓNAPOK teltek el az eladás óta és a motringot nemcsak kibontották, hanem el is kezdték, de nem tettem.Leginkább azért, mert a festés tényleg csak hobbi nekem, nem a megélhetésem múlik azon, hogy hány motringot adok el (legfeljebb az, hány festeni való alapanyagot tudok a legközelebbi alkalomra megvenni). De azért nem szeretem, ha teljesen hülyének néznek.

U.i.: Ugyanez vonatkozik arra, amikor egy ruhát kérsz, felpróbálod, mielőtt, utána hordod, mondjuk többször is, és utána találod ki, hogy itt nemtetszik, ott nem, és kb az egészet szétszedeted a varrónővel (természetesen, "garanciásan" vagyis az átalakításért már nem fizetsz).

Alsóruha... Újra.

Igen, már tudjátok, hogy minden történelmi ruha (legalábbis nőknek) esetében alapvetően fontos, a negefelelő alsó ruházat, hogy a korszaknak megfelelően álljon.

Tehát, a már korábban emlegetett nagy projekt is a megfelelő alsónemű elkészítésével indul.

Az első réteg(ek)  a (középen nyitott) száras alsó, és az alsóing. 

Nem volt benne új, és különösebb kihívás sem, tavaly készítettem egy hasonló szettet Vikinek, aki rendszeresen jeleníti meg Sisi királynét. Most is ugyanazt a szabásmintát használtam, de a hímzett madeira helyett finom, vékony pamutvásznat használtam, madeira csipkével és a kék helyett lila szalagdíszítéssel.

Bár a nyár elején kezdtünk el beszélni erről a projektről, a bürokrácia, a tervek változása és egyebek miatt a végén, ha nem is kapkodós lett az ügy, de határozottan szoros volt a határidő, és a helyzeten nem segített a háromnapos epekő-tétel és egyéb családi ügyek. 

Szóval ismét az a helyzet, hogy csak az elkészült darabokat mutatom.

(uupsz, csak most látom, hogy a fotót az előtt lőttem, mielőtt a piéket levasaltam volna, azóta már szépen, egyirányban fekve, lapítanak). 

A szabásminta: Truly Victorian

Hétfői Mintamustra

 A hétvégi Gyapjúnapon azt mondta valaki, hogy ő bizony szerette a heti mintamustra rovatot, hát legyen. Ha nem is minden hétfőn, de igyekszem. És nem felejtettem el, hogy szabásmintákat is ígértem ajnlani.

Ugyanebben a beszélgetésben az is felmerült, hogybeszélgetőtársam szerint gyakrabban lehetne benne olyan, amiről azt mondom el, hogy miért NEM tetszik... 

Hát tessék. 

Stephen West Encahnted Mesa-ja például egy ilyen. 

Tulajdonképpen úgy bukkant fel, hogy egy teljesen más dolog után kutakodva botlottam egy Reddit beszélgetésbe, ami arról szól, hogy a MiPistink jogi eljárással fenyegetőzött valakinél, mert a mintája alapján megkötött kendőt eladásra kínálta (használt ruhaként). Igazából erről a tényről is van véleményem, de ezt inkább egy heti HV-ban írnám meg (ha egyszer hozzájutok), csak ennek kapcsán jutott eszembe, hogy Pistiről én akkor mondtam le, amikor kijött a Mesa pulóverrel, mert már akkor is azt gondoltam, nekem olyan érzés, mintha egy kísérletet látnék, hogy mi a sz*r, amit a nagyközönség elé lehet lökni, és az felzabálja. 

Sohasem éreztem vágyat arra, hogy megkössem, pedig isten látja lelkem, végtelen mennyiségű fonal van a házban. Nem, nem az asszimetria bántotta a szememet, mindig is kedveltem az asszimetrikus darabokat (még történelmi ruhákban is), de az egész olyan összehánytnak, átgondolatlannak tűnt a számomra. 

És nagyon nem praktikusnak. Sem kabát alá nem gondolom kényelmesnek, sem bármilyen tevékenységhez, amihez az íróasztalnál ülésnél nagyobb mozgásra van szükség. 

(És a szokásos disclaimer: a fentiek az én saját véleményem, ami nem jelenti azt, hogy nem lehet maga a minta zseniális, nem tetszene, nem tetszhetne sokaknak, vagy az, akinek tetszik ne lenne ízlése, vagy ilyesmi. Szerencsére nem vagyunk egyformák, én speciel nem vagyok Pisti-rajongó.)

Napszemüveg

Arra lenne szükségetek, ha a holnapi Gyapjúnapra festett szöszöket nézegetnétek.

Sajnlom, nem akartam így kiesni a blogolásból egy hétig vagy tovább, de egy nagy projekten dolgoztam (vagyis pontosabban három projekten) a gyapjú és fonalfestés meg a rendes munkám mellett, plusz még a múltheti fellépés is ott volt, így levegőt venni vagy gondolkozni sem volt időm, nemhogy írni. 

De itt vagyok, vegyétek a napszemüvegeteket és képzeljétek el a sok színes fonalat, amiket ezekből lehet majd fonni. 

A holnapi nap után meg majd mesélek a másik dologról is. 

Hétvégi Programajánló

 Szombatün a Göddőli Kastély felé vesszük az utunkat, ahol Bemutatjuk a Mare Temporis Időutazási Irodát...

Vendégeinknek megmutatjuk az elmúlt 250 év divatját, az 1750-es évektől az 1900-as évek elejéig, de elhozzuk a kézzelfogható történelmet is, ahol látogaóink közelről ismerhetik meg mit is viseltek a hölgyek, hogyan, és mitől állt az a ruha úgy, ahogy. 

Ha Budapest (vagy Gödöllő) közelében jártok, gyertek, látogassatok meg. 

A facebook esemény ITT.

Heti HV

Először egy tény, egy tanács, és utána a véleményem...

A tény:

Az epekő és a forró mákosnudli nem barátok. 

A tanács: NE edd meg, különösen ne, ha szigorú és közeli határidővel dolgozol valamin, és nincs három napod arra, hogy az ágyban fetrengs jajgatva. 

A vélemény:

Több napnyi kínlódás után, és újabb pár napnyi gyengeség után (mert nem mertem nagyjából semmit sem megenni), levesre vágytam. alami könnyű levesre, például egy könnyű burgonyakrémleves jelent meg a lelki szemeim előtt... Kértem Norbit, hogy rendeljen mert 1) még mindig iszonyú gyenge vagyok 2) tényleg sürgős, szigorú határidős dologgal dolgozom, sem időm, sem energiám főzni. 

Norbi rávetette magát a megfelel telefonos appra, és mindössze ezt a három levest találta:

Gulyásleves (paprika, hagyma és marhahús... amúgy imádom, de most, kösz, nem).

Húsleves (az elmúlt három nap alatt sikerült a rövidebb úton visszadnoma természetnek egy kis tányér húslevest, szóval most azzal sem kísérleteznék).

Tárkonyos raguleves (hagyma és tejföl... )

Ennyi. Minden olyan hely, ami vasárnap délután kiszállít, ezt a három lehetőséget ajánlotta. 

Később, további görgetés és kutakodás után N talált pár gyros-helyet, ahol volt lencseleves, és pár olasz(os) éttermet, ahol paradicsomlevest kínáltak, de az már tényleg a vége volt. 

Ez egy nagy város sok étteremmel, és mégicsak híres a gasztronómiájáról...

Vagy mégsem. 

Rózsaszín tricorn (háromszögletű) kalap

 

Kellett valami fejfedő a fejemre a rózsaszín csíkos ruhámhoz. A tricorn / háromszögletű kalapok a 18. század nagy részében divatosak voltak, még a nőknek is. Ráadásul a nők hordhatták egészen nagy, vagy cuki kis változatban is.

Ugyankkor, még nem állok teljesen készen arra, hogy a kezdetektől csináljak kalapot,, így kutakodni kezdtem az egyik használt ruhát áruló weboldalon, és egy kisebb (vaszínűleg gyerekméretű) kalapot találtam. (Bocsi, elfelejtettem lefotózni a kalapot eredeti állapotábanÖ.

Beáztattam némi maradék keményítő-oldatba, feltűztem az oldalait, és hagytam megszáradni. 

Nem tartott elég jól, ezért alaposan befújtam keményítő spray-vel, és hagytam újra megszáradni.

Varrtam egy kis rózsaszín paszományt a szélére, készítettem egy kokárdát a ruha díszítésének maradékából, és a biztonság kedvéért kapott néhány tollat. Egy jó, színes strucctoll sohasem árt, főleg, ha a 18. századról van szó.

A kalap kalaptűk segítségével marad a fejemen. Legalább hároméval.

Levelek és Mindenszentek

Temetőséta, Halottak napján.