Vírusjelentés, programajánló és egyebek

Sorry, sorry, nem akartam eltűnni, de előbukkant pár dolog, és még az én erőforrásaim is végesek, valaminek mennie kellett.. egy időre. Nem hagyom abba a blogolást (legalábbis egyelőre), de vannak időszakok, amikor kell egy kis.... idő, azt hiszem.

Néhány dolog egyszerre jött, a "szezon" kezdete, ami tulajdonképpen többféle szezon kezdete is egyszerre, nemcsak koncertek és fesztiválok, hanem hagyományőrző, újrajátszó események is.  Igen, büszkék vagyunk arra, hogy bár a legtöbb hagyományőrző csapat úgy május végétől szeptember közepéig jár rendezvényre, a mi alapítványunk egész évben dolgozik (tavaly decemberben például őrület volt), de a legtöbb esemény így is nyáron van. 

I am sorry everyone, I did not mean to fall off the face of the Earth, but things came up, and my even my resources are finite, and something had to go for a while... I am not about to stop blogging forever (at least not for now), but there are times, when I need... time, I think. 

És persze ott vannak a koncertek és fesztiválok, aminek a kellős közepén, 40 fokban sikerült egyszerre összeszednem egy hőgutát, egy napszúrást és a világ legrondább vírusos torokgyulladását 8azt a fajtát, amikor úgy érzed pengék vannak a torkodban), ami aztán ment mindenfelé, pl az arcüregembe, majd klassz köhögőrohamokat produkált.

Egy hetembe került, hogy kimásszak az ágyból, ennél is többe, hogy valamennyire működőképes legyek. Túlélem, de valahogy ez tovább tart, mint általában. 

Az a helyzet, hogy, amikor az ember így kiesik a ritmusból, nagyon nehéz visszaszállni. Ezt a bejegyzést is napok óta tervezem, és próbálom megfogalmazni mit és hogyan írjak...  

Programajánló ügyben: a Visegrádi Palotajátékok a hétvégén lesz, szombaton és vasárnap -szokás szerint- fent leszünk a kastélyban, mint Beatrix királynő udvarhölgyei, tetőtől talpig reneszánszban. Gyertek, látogassatok meg, beszélgessetek velünk. 

Mi a péntek?

Az eheti kincs érdekes, mert az utóbbi időben kissé rákívántam (és ennek következtében kutattam) az 1830-as divatra, ami annyira vicces, néha kissé elborult tud lenni... Afogy az e-bayt kinyitottam, hogy valami érdekeset keressek, felugrik egy mutatós példány.. 

Bár a részleteket nézve én inkább az 1830-as évek második felére-végére tenném, de imádom rajta a részleteket, a piéket az ujján, a buborék-ujjat, a kis fodrot az ujja fölött.

Még vöröshajjal a színét is imádtam volna, a mostanival nem vagyok annyira biztos benne, de nézzétek a mintáját, akár modern is lehetne.

Azért is szeretem az e-bay hirdetéseket nézegetni, mert gyakran megmutatják a ruhák belsejét is. Itt például érdekes, ahogy a mellrészen a hajtásokat leöltötték a béléshez, ami nem különbözik sokban az én reformkori ruhám megoldásától.

Hétvégi Programajánló

Gyakran kérdezitek, hol lehet látni történelmi újrajátszó csapatunkat... 

Két olyan nap van az évben, amire azt mondjuk, hogy ha egy helyszín a Mare Temporist szeretné, akkor legalább egy évvel, de inkább kettővel korábban le kell foglalnia.  

Az egyik március 15-e, a másik pedig a Múzeumok Éjszakája, ami, ha lehet, még Március 15-mél is sűrűbb. 

Ez az az este, amikor a múzeumok éjszaka is nyitva vannak, akár éjfélig vagy még tovább, és különleges eseményeket szerveznek, koncertet, tárlatvezetéseket, stb. 

A csapatunk ilyenkor a feje búbjáig foglalt, 4-6 helyre is osztódunk (az idén épp 5 különféle múzeumban bukkanunk fel).

Én személy szerint a Róth Miksa Házba megyek, ami a jól ismert üvegművész háza és műhelye a Keleti Pályaudvartól nem messze.

Mesélünk a családról, a városról, és arról milyen kacsolatban volt, hogyan hatott egymásra a család és a város története.  

Ott lesz a lehetséges vevő (aki az üvegművészetről mesél), a műhely-alkalmazott, a kivándorolt rokon/ismerős, és én, mint annak az építésznek a felesége, aki sokat dolgozott a családdal, és arról mesélek, hogyan változott a város az 1870-es években, hogyan alakult ki a Nagykörút, a Sugárút (Andrássy út) a Városliget. 

A Facebook esemény ITT  A mi programunk (Üvegben Tükröződő város) este 6 és 9 órakor látható, de a két program között is megtaláltok minket a múzeumban.

Gyertek!

Heti HV

Teljes szívemből utálom a módot, ahogy a streaming szolgáltatók a sorozatokat kezelik.

Nem is olyan régen, mondjuk egy évtizeddel ezelőtt, ha az ember sorozatot nézett a TV-ben kapott egy évadban 20-25 részt, és egy új évadot évenként. 

A történeteket pedig befejezték. A rövidebbeket is, mint a Stargate Atlantiszt, vagy a hosszabakat is, mint a Supernatural kapott egy többé-kevésbé kielégítő befejezést, a történetszálakat elvarrták, stb. 

Az egy-egy könyvből készült "limitált" (vagyis határozott számú részből, ez nálunk többnyire 10-12 volt) eleve egy kerek történetre alapozták, és tudtuk, hogy annyi.

Mostanában kapunk egy évadban 10 részt (vagy még annyit sem, egyre gyakoribb a 6-8 részes évad), és gyakran telik el több év is az évadok között, ráadásul a legtöbbjüket nemhogy sohasem fejezik be, hanem még elindulni, lendületbe kerülni is alig tudnak. 

Lásd példának a Shadow and Bone-t, de nem csak a fantasy stílusra vonatkozik, ott van a Nagy Katalin sorozat, vagy a személyes kedvencem a Forever, vagy a legutóbbi áldozat a The Wheel of Time. 

Igen, láttam és olvastam több esszét is arról, miért van ez így, de olyan sokan látják a problémát, olyan sokan reklamálnak miatta, és mégsem történik semmi.

A történtek nem kapnak elég helyet, elég időt, hogy kibontakozzanak, beérjenek, nincsenek befejezve, egyszerűen elnyiszálják őket.

UTÁLOM.

Hangszertartók, újra

Emlékeztek, amikor, az év elején hangszertartót készítettem fafúvós hangszereknek a csapattársam / barátom részére? 

Marci nemrégen újabbakat kért, most fuvolákhoz,

Mivel próbadaraboknak készültek, úgy gondoltam, ismét ideje lenne egy kis készletfogyasztásnak, és mielőtt valami újat vásárolnék, kutathatok egy kicsit a zsák(ok)ban, ami(k)ben a maradékokat tartom, valami oylasmiért, amit használhatnék. 

Csodák csodájára volt néhány nagyobb darab bordó düftin, a századfordulós szettemből, és egy darab kék, egy -egyelőre- befejezetlen projektből. 

A bordóhoz egy ezeréves, talán még Amerikából származó, vékony, kockás pamutvásznat használtam, a kékhez pedig annak a reformkori ruhának a maradékát, amit pár éve a pécsi múzeumnak készítettem.

A külső és belső közötti puha réteget pedig a kék köpenyem maradéka adta.

Egy jó napi munkám van benne, először ki kellett találnom, hogy mit és hogyan, utána pedig ténylegesen meg is csinálni, de azt gondolom, egy jó nap volt.

Heti mintamustra

 Ami a Bud/Spot on  pulóver a Rowantól.

Miért tetszik?

Kardigán!

Pöttyös! (mondom PÖTTYÖS!)

Ingyenes a Ravelry-n.

Bambuszos fonalra tervezték, de könnyen elkészíthető könnyebb, nyári pamutfonalból is.

Rövid ujjal tervezték, de módosítható hosszú ujjúra is.

Említettem már, hogy PÖTTYÖS???

 

Mi a péntek?

Ezen a héten szintén az Ebayről hoztam egy kimcset, egy szépséges ruhát az 1890-es évekből.

Bár általánosságban az 1890-es évekre datálja a leírás, a nem túl széles, nem túl puffos ujjából én inkább az évtized második felére gondolom, mindenesetre, redkívül csinos darab. 

Az 1890-es évekre a kerékpár széles körben elterjedt, ami hatalmas változást jelentett a nőknek, mintha valaki jól hátsón billentette volna őket, és elindította az önállóság, függetlenség, a sportok, a feminizmus és társai irányába, ami természetesen az öltözködésben is jelentős változásokat okozott: minden körülményes "szerkezet" (pl. a zsinóros alsószoknya, a krinolin, a turnűr, stb) kikerült a ruhák, elsősorban a szoknyák alól, és könnyebben kezelhető, praktikusabb öltözködés felé indultak.

Heti HV

Youtuve videókat nézve mindig felbukkan pár dolog, so akár említhetek is ezek közül néhányat ezekben a heti véleményes bejegyzésekben.

Például, ne kérdezzétek, miért, de piszkosul zavar, amikor valaki a kezében tartja a szája előtt a mikrofont, legyen az kicsi vagy nagy.... Tudom, hogy ezzel lefoglalja a kezet, de tanuljatok meg gesztikulálni, vagy tegyétek az asztalra. 

Szerezzetek be egy mikrofonállványt.

Mára ennyi.  

Rövid Komment

Bocsi, nincs időm bejegyzést írni, vagy akár kigondolni, miről írjak, dolgozom, dolgozunk vaami különlegesen. 

Kitaláljátok mi lesz az? 

 

Heti mintamustra

Ó, hát ez egy régi, klasszikus, még a Ravelry hőskorából, ami, talán még ma is az egyik legnépszerűbb minta a (világon) a Ravelry-n. 

A CLAPOTIS.

Miért jutott eszembe? Mert egy youtube videóba botlottam, ami "elátkozott" kötés- és horgolásmintákról osztotta az észt, amit sohasem kötne meg. Bár néhány pontjával egyetértettem, pl. a Ranunuculus pulóver, az amigurumik. a merino és mohair szálakat összefogva kötött darabok, volt két tétel, ahol igencsak felszaladt a szemöldököm, az egyik a kendők a másik pedig a Clapotis volt, amire még azt is mondta, szerinte ronda.  

Hmmm. 

Határozottan nem értek egyet. Persze, jóval idősebb vagyok ennél a yotubernél, és már régesrég kötöttem, amikor először megjelent, és kivettem a magam részét a Clapotis-kötésből (legalább hármat kötöttem, de szerintem volt az 4-5 is, de nincs mindegyik dokumentálva a Ravelryn). Annak idején ez egy amolyan közös jel volt. Ha ilyet viselt valaki, akkor vagy ő maga volt, aki kötött, vagy ismert valakit, akivel elég jó viszonyban volt ahhoz, hogy kössön neki egy ilyet. 

Hogy miért is szeretem?

Érdekes konstrukciónak tartom, ahol a leejtett szemekkel elválasztott harisnyakötéssel kötött oszlopok átlósan futnak az egyik irányba, ugyanakkor, ha öncsíkozó fonalból, vagy olyan -kézzel festett- színes fonalból kötjük, ami hajlamos csíkokba rendeződni, ezek a csíkok az ellenkező irányú átlón futnak. 

Bizonyos szempontból könnyű minta, de mégis kell hozzá az alaptudás, fogyasztás, szaporítás, harisnyakötés, csavart szemek, leejtett szemek.

És, ahogy fentebb is említettem, tökéletes alany az öncsíkozó fonalakhoz, a kézzel festett fonalakhoz, az egyszínű fonalakhoz, kézzel font fonalakhoz. Az én személyes kedvencem eddig az, amihez én festettem a gyapjút, utána megfontam a fonalat, és a kézzel font fonalból kötöttem. (A részleteket erről ITT olvashatjátok)

És most, ahogy ezt írtam, ötletem támadt. Arra gondoltam, hogy még egy maradék-zoknifonalas projektnek is jó lenne, hiszen azok a töredék-gombolyagnyi zoknifonalak, amiket képtelen vagyok otthagyni a turkálókban, amúgy is valamilyen csíkozást produkálnak, és ha még valamilyen rendszer szerint (vagy akár teljesen véletlenszerűen) rakjuk őket egymás mellé, még inkább, és már úgyis kezdem nagyon unni az ezekből a maradékokból készült nyakmelegítők kötését- 

Az eredeti Knitty.com minta ITT

A  2024-ben frissített Knitty.com minta ITT

A Clapotis Ravelry oldala ITT

Mi a péntek?

Egy igazán szép 1880as ruhát találtam az ebayen, és ez alkalommal több képet hozok, mert nagyon szépen megmutatják, hogyan készült, (és szeretném, ha a képek meglennének azután is, hogy a ruhát eladták), ugyanakkor megéri megnézni az eredeti listázást, még több képért. 

A ruhát ITT árulják.

A képeket látva, a szoknya formája elárulja, hogy egy bordó színű turnűrös ruháról van szó. A felsőrész fazonja pedig pontosítja, a második turnűrös korszakra, 1880-ra. A fazon keskenyebb, karcsúbb magasabban zárt.

Nézzétek a díszítést! Az a zsinórozás!

Ekkorra már elérhetők voltak a varrógépek, és sok ruhakészítő, sok gyár használta őket, és nézzétek, milyen szépen eldolgozták a belső részeket is. Az ilyen szintű figyelem a részletekre és az eldolgozásokra igazán nekem való.

Nézzétek az alján a hármas fodrot... ha közelebbről megnézzük, azt is láthatjuk, hogy a fodrok bizony kézzel vannak a szoknya aljára felvarrva.

Ez -is- egy olyan darab, aminek múzeumban lenne a helye.

Hétvégi programajánló

Gyakran kérdezitek tőlem, hol lehet velünk, vagyis a hagyományőrző csapatunkkal találkozni, hoztam nektek ajánlót két hétvégi programunkról.

Szombaton Balatonlellén leszünk, a Szalai Művelődési Ház kertjében, századfordulós élőtörténelemmel, ahol a témánk az utazás.

Az esemény részletei HERE.

A képek a tavalyi eseményen készültek.

Szzombaton a Dégi Festetics Kastélyba megyünk, reformkori élőtörténelemmel és azt mutatjuk be, milyen volt az élet az 1848-as forradalom előtt, mit csináltak a kastélyban hogyan, mivel szőrakoztatták magukat. Az esemény részletei a Facebookon ITT találhatóak!

(A képek egy korábbi, hasonló eseményen készültek)

Gyertek, találkozzunk, beszélgessünk!

Heti HV

Ez megint egy olyan hét, amikor az elmúlt napokban voltak ötleteim, de, amikor leültem, hogy írjak... SEMMI. Huss, elrepültek az ablakon.

De eszembe jutott, hogy egyszer megkérdeztétek, mit gondolok a tematikus kötésekről, mint a hőmárséklet-takaró. 

Nos, az ötlet tetszik, tudjátok, hogy szeretem a színeket, a színes dolgokat, de egy ilyen takaróhoz elszántság kell, kitartás, és hasonlók. 

Én pedig nem érzem magamban, hogy képes lennék valamibe MINDEN NAP egy sort kötni vagy horgolni, egy egész évig. 

Nektek van valamiről határozott véleményetek? Esetleg van valami, amiben kíváncsiak vagytok az én véleményemre? 

Színes

Fura kapcsolatom van a vert csipkével... már itt is elmondtam, hogy sokáig úgy gondoltam, egyáltalán nem érdekel, azt gondoltam róla, végre egy fonalas/szöszös kézimunka, ami mellett elsétálok anélkül, hogy viszketne az ujjam, mert ki akarom próbálni. 

Azt már tudjuk, mi lett ebből. 

Azután azt gondoltam, hogy csak a nagyon korai, nagyon hagyományos, nagyon egyszerű fonatos csipkék érdekelnek... 

Aztán elmentem egy csipkézős napra (igen, Szolnokra, ahol felnőttem), aminek az lett az eredménye, hogy valami újat akartam kipróbálni, de, ahhoz meg orsók kellettek, és ugyan volt egy doboz orsóm, amit a Facebook Marketplace-en vettem, az orsók nagy részére már volt cérna feltekerve... Ráadásul olyan cérnák, amil teljesen mások voltak attól a vékony, fehér lencérnától, amivel általában dolgozom. Nemcsak pamutfonalak voltak, és jóval vastagabbak a megszokottnál, de nem fehér volt, hanem bézs, és egy pár bobbin pedig színes cérnával volt feltekerve... Kékkel, zölddel, pirossal még sárgával is. Jajjj. 

Namármost "fiber...." (na, nem mondanám, hogy "artist" vagyis művész vagyok, legfeljebb kézműves)... szóval fonal/szösz/cérnamániásként akinek mindenféle fonal, cérna, zsinór, madzag, stb, minimum szent, nem tekerhettem le csak úgy ezeket a cérnákat, hogy kidobjam, ugye? 

Ki kellett találnom valamit. 

A másik csipkepárnámon az a minta volt, amivel a workshopon dolgoztunk, és épp nem jutottam vele egyről a kettőre, alapból teljesen más stílus, mint az, amiről azt hiszem mára elég jól kiismerem magam, ezzel egyszerűen nem bírtam. Arra gondoltam, talán jót tenne, ha keresnék egy mintát, amiben elég sok a közös azzal a stílussal, amit elég jól ismerek, de mégis van benne új, amire elhasználhatom a színes cérnákat, gyakorlásnak. 

Így választottam egy Bedfordshire szegélyt, és elkezdtem.  

Eleinte azt gondoltam.... "nos, ez elég... érdekes."

De legalább lehetőséget adott arra, hogy azokat a levélkéket gyakoroljam, amik amúgy nagyon tetszenek, de valahogy nem akarnak kézreállni.

Később, ahogy nőtt a darab, egyre jobban megkedveltem, az járt a fejemben, hogy olyan hobo, vagy boho stílusú...

Ki gondolta volna, hogy a zöld, a narancs és a piros meg a kék működik együtt, és nem csak együtt működik, hanem csipkeként is? 

Amióta levettem a párnáról azon töröm a fejem, hogy mire használjam. Igen, használnom kell, különben nincs értelme a csipkének. Azt hiszem épp azért nem érdekelt olyan sokáig, mert azokat kis... izéket (hogy ne hívjam bizbaszoknak őket), mondjuk egy virágmotívumot, egy kerek terítőcskét és hasonlókat nem tudtam hova tenni.

(Bár messze vannak a tökéletestől, sőt az elég jótól is, azért a levélkék sokkal jobbak, mint, amikor legutoljára próbálkoztam velük.)

Ez a darab 60 cm (azért hagytam abba, mert elfogyott a zöld), és bár vannak ötleteim arra, mihez kezdjek vele, kíváncsi vagyok, Nektek van-e javaslatotok? Mit kezdenétek, egy fura színösszeállítású csipkeszegéllyel? Használnátok? Ha igen, mire? Hogyan? Hova? 

Heti mintamustra

Egy konkrét minta helyett most egy sor kérdéssel jövök ezzel a "rovattal" kapcsolatban. 

Tetszik, szeretitek? Érdekel mi tetszik nekem és miért? Mi van azokkal a dolgokkal, amik kimondottan nem tetszenek? 

Azon is törtem a fejem, milyen típusú mintákat javasoljak az elkövetkező hetekben...

Részben azért, mert mégiscsak nyár van, bár az időjárás úgy tesz,mintha nem lenne (vagy tegnapig úgy tett), és az egyik Határozott Véleményemben megírtam, hogy nem látom sok értelmét a nyári, rövidujjú vagy ujjatlan holmik kötésének. 

De egy téli pulcsihoz nincs túl meleg? Persze, ez a sebességtől függ, mert, ha valaki lassan köt, annak épp időben lenne most elkezdeni egy pulcsit, hogy az őszre elkészüljön...

Mit gondoltok, hozzak könnyű, nyári kötött/horgolt mintákat vagy inkább téli holmikat szeretnétek látni? 

És, ha már a kötött mintákról beszélünk, mi a helyzet a szabásmintákkal? Azokat is mutassak? 

És, ha már a kérdéseknél tartunk, szeretnétek ezeket a javaslatokat egy helyen látni? Mondjuk egy külön oldalon, egyben? 

Ez az ötlet inkább a szabásmintákkal kapcsolatban ötlött fel bennem, mert a kötött mintakedvencek összegyűjtéséhez ott  a Ravelry, de a varráshoz nincs hasonló felület...

Vagyis tele vagyok kérdésekkel, nektek van válaszotok? 

Még élek :-)

És itt egy kép, bizonyítéknak.

Tudom, eltűntem egy kicsit.

Köszönöm azoknak, akik rákérdeztek, hogy minden rendben van-e,

Igaz, ez a "kicsi" attól függ, honnan nézzük, hiszen voltak évek, amikor alig írtam bejegyzést, a legkevesebb egy évben talán 8 volt, és ebben az évben már a korábbi átlagos 50-60 bejegyzés duplája is megvolt, miközben egy félévig tartottam a (majdnem) mindennapos posztolást. 

Őszintén szólva ez az év nem indult túl jól, még mindig küzdök egy sor dologgal (anyagilag, érzelmileg és egészségileg is), ami jelentősen blokkolja a kreativitásomat. Talán észrevettétek, hogy gyakorlatileg semmit nem varrtam ebben az évben, bár kötni kötök, de azt is azért, mert az alapjáraton megy, olyan, mint a légzés, ugyanakkor, ha az ötödik, TV nézés közben legyártott 17. századi harisnyát mutogatom, talán nektek már nem annyira érdekes. 

Persze, terveim vannak, sok is, és gyakran érzem, hogy el KELLENE kezdenem valamin dolgozni, mindegy mi az, csak VALAMIN, de nem megy. 

Miután Olaszországból hazajöttünk, és az előre beállított bejegyzések elfogytak, nem tudtam összeszedni magamban az akaratot, hogy újabb bejegyzéseket találjak ki. 

Néha azt kívánom, bárcsak egy öltözködős blog lenne ez, de mivel többnyire itthonról dolgozom, nem megyek el itthonról mindennap, és bár szeretem összeállítani mit veszek fel, egyszerűen nem teszem minden nap, és ha mégis felöltözöm "rendesen" nincs olyan helyem, ahol fotózni tudnám a lakásban, és se egy kutya, se egy macska, akinek a képeivel szórakoztathatnálak benneteket. 

Szóval kivettem a hetet, azt remélve, hogy össze tudom szedni magam, és folytatom. 

Holnap jövök egy minta-ajánlóval, és meglátjuk a továbbiakat. 

Köszönöm a türelmeteket. 

(És, hogy mit viselek a képen? Olyan vagyok, mint egy Bonprix modell, a szélesszárú farmernadrág az ő webshopjukból van, ahogy  a kötött, V nyakú len póló is, sőt az alatta levő "racerback" hátú piros melltartót is tőlük vettem. A fehér farmerdzseki és a cipő a Vintedről jött, a sál pedig régi, évekkel ezelőtt vettem a New Yorkerben. Reklám vagy sem, fizetni senki nem fizetett érte :) )

A képet Norbi (@Bodeszhoto) lőtte a Várkert Bazárban, a kedvenc bandám koncertje előtt. 

 

Heti Mintamustra

Ahogy az eheti javaslatot kerestem, arra gondoltam meg nézem az "Új a Ravelry-n" listát, és egek, mekkorát csalódtam. Mármint, az első néhány oldal nem túl finoman kidolgozott amigurumi izékkel van tele, és alig egy-egy ruhadarab, az 5. oldalig kellett lapoznom, hogy olyasmit találjak, amin egyáltalán elgondolkoznék... 

És aztán ott volt a Choose your own Canada pulóver...

Kiderült, hogy a Ravelry "Most népszerű listájának az első oldalán is ott van...

Igaz már jól bevált formulát követ, kerek vállú pulóver, adott téma köré (karácsony, húsvét, ennek a tervezőnek van egy kerti és most ez a kanadai témájú pulcsija) csoportosított tematikus mintákkal.

Mi a péntek?

 Ezen a héten egy ruhaderekat hozok az 1840-es évekből... vagy a 60-as évekből. Mindenesetre az E-bayen lehet megvenni, ITT.

A leírásban az (amerikai) polgárháború idejére teszik, de én nem vagyok ebben 100%-osan biztos, mert bizonyos elemei az 1840-es évekre tipikusak. A derékban közel egy pontba futó szűkítővarrások és a széles ujjak inkább a reformkort idézik, a széles, vállat szabadon hagyó nyakkivágás inkább az 1860-as éveket.

Egy biztos: a rövidujja jelzi, hogy esti alkalmakra szánt, valószínűleg báliruha. 

nekem tetszenek a színei és a kockás anyag is. 

Nosztalgia

A múlt hétvégén Szolnokon töltöttem egy napot, a városban, ahol felnőttem.

Mindig érdekes és ambivalens érzés, mert tinédzserként utáltam ott lakni. A családunk (apám, és anyám is) egy másik városból érkezett és mindig is amolyan kívülállónak éreztem magamat. Most, visszatekintve, azon tűnődöm, hogy ennek az érzésnek több köze lehetett hozzám (felnőttként, más helyen élve is gyakran érzem magam kívülállónak), mint a városhoz.

Bármikor, ha visszamegyek (ami azért nem túl gyakori eset), látom a város szépségét, sok részét kedvelem, szeretek ott sétálni, és azon tűnődni, milyen lenne egyik vagy másik részén lakni... különösen valamelyik folyó mellett, amik a város közepén folynak össze.

Egy csipkés workshop miatt mentem oda, ami jó alkalom volt arra, hogy jónéhány hónap után elővegyem a csipkézős cuccaimat.

Addig Norbi elsétált a Reptárba, a repülőgép múzeumba, ahol az egyik olyan kisrepülőgépet is kiállították, amit az apukám tervezett és épített. 

Utána együtt sétáltunk, és láttunk például kacsase... hátsót. 

És a Tiszapartnak olyan részét, ahol soha nem jártam, vagy legalábbis nem emlékszem rá. Apuval gyakran sétáltunk mindenfelé, szóval könnyen lehet, hogy épp erre is jártunk, de tinédzserként ezen a részen soha nem jártam.

Az evezősök láttán megdobbant a szívem, mert tiniként én is eveztem itt (gondoltátok volna rólam?) és sokszor eveztem ugyanígy felfelé a folyón. 

A rózsakert mint minden késő tavasszal és koranyáron gyönyörű, de nem tudom neki megbocsájtani a helyet, ahol van. Amikor ebben a városban éltem, itt, a város közepén strand és uszoda volt, itt tanultam meg úszni, és a kamaszéveimből is sok eseménynek volt tanúja. Aztán, felújítás helyett egyszerűen eldózerolták, így bármilyen szép is a rózsakert, nekem mindig kissé keserű a szám íze.

Van egy zsinagóga a városban, ami jóideje kiállítóhelyként máködik, és egy szobor, amit egyszer már megmutattam. Valójában egy első világháborús emlékmű, de mindenki csak "Meztelenseggűnek" hívja... lthatjátok miért.

A városban két gyalogoshíd is van, az egyik a kisebb folyón, a Zagyván vezet át (most, az alacsony vízállásnál épp csak egy pataknak látszik, de, amikor a tavaszi esők vize megérkezik a hegyekből, elég magas vízszintet is tud hozni. Régen nagyon szerettem ezt a gyaloghidat, és szomorúan láttam az elmúlt néhány évben, hogy lezárték, de most pedig örömmel konstatáltam, hogy felújították és újra megnyitották. Hurrá. 

A másik gyalogoshíd a nagyobb folyón, a Tiszán vezet át, ez nem létezett, amikor ott laktam. 

Tavaly volt egy pont, amikor úgy tűnt, munka miatt többet fogok erre járni, és igazából örültem neki, de sajnos végül semmi sem lett belőle, amit sajnáltam...

(Fotók: Norbert Varga @Bodeszphoto)