Még mindig az "a" bizonyos nagy projekt, amin egy hónapig dolgoztam októberben és Novemberben.
Már tudjuk, hogy egy 1870-es évek-beli ruha, amihez több réteg alsóruha jár.
Az első réteg, amit a múlt héten mutattam az alsóing és a száras alsó, ami közvetlenül érintkezik a testtel, és rendszeresen, naponta (ha mindennapos a használata, egyébként minden használat után) mosható, sőt, ki is kell mosni. Ezek színvják fel az izzadságot, a baktériumokat és egyebeket, é s akövetkező rétegeket védik.
A következő réteg az, amit szerkezei támogatásnak hívhatunk, ez adja meg a ruha alakját, formáját. Ide tartozik a fűző, a "corsetcover" vagyis a vállasing, a turnűr (vagy dúz, fardagály), és az alsószoknya.
A fűzőnek jónéhány feladata van, amelyek közül a derék karcsúsítása a legutolsó, gyakorlatilag egy mellékhatás, de erről egyszer majd írok egy külön bejegyzést.
A "corset cover" (tükörfordításban fűző-borítás, magyarul vállasingnek hívjuk), amit a fűző fölé veszünk fel, hogy azokat az éles vonalakt lágyítsa, amik a fűző szélénél, pl a mell vonalában, vagy a háton látszanának. Bizonyos esetekben lehet plusz díszítő funkciója is.
A turnűr (más néven dúz, fardagály) adja a szoknya formáját, ami ebben az időszakban a hátsót hangsúlyozza.
És egy alsószoknya a szoknya és a turnűr között, itt is azért, hogy a turnűr szerkezeti vonalait lágyítsa, elfedje. Itt is érvényes, amit a krinolinos ruháknál mondunk, hogy ha átnyomódik, kilátszik a krinolin vasának a vonala, az snassz, olyan, mintha a bugyink széle látszana ki a nadrág derekából. megesik, de nem elegáns, nem igazán elfogadott.
És már csak a felső réteg, a ruha maradt hátra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése