Hálókötő: Lorien

Ismeritek az érzést, amikor egy sor, egymástól teljesen független dolog összejön, és az eredmény, valami rendkívüli? Ilyen volt, ahogy Norbival találkoztunk, de az egy másik történet.

Ez a pulóver is egy ilyen. A történetnek annyi szála van, annyi rétege, amennyi egy ruhadarabnak nem is kellene.

Ha csak a képek érdekelnek görgess, nyugodtan. Ha a történetre is kíváncsi vagy, hozz egy bögre teát, mert hosszú lesz. Ne mondd, hogy nem szóltam.

Például vannak évszakhoz kapcsolódó színeid? Olyan színek, amikhez nagyobb valószínűséggel nyúlsz az évnek egy adott szakában? Nekem vannak ilyenek. Egyszer talán írok róluk egy teljesen külön bejegyzést, mert ha itt megyek bele, NAGYON HOSSZÚ lesz ez a bejegyzés. Legyen most elég annyi, hogy, bár a zöld nem a kedvenc színem, ugyan hordom, van egy-egy zöld ruhadarabom, nem igazán a színem, mégis, minden év első hónapjaiban eljön az a pillanat, amikor kétségbeesetten vágyom valami zöldre. Ez a kötött darabjaimon is látszott, már 2010-ben is, amikor a zöld péntek pulcsimat kötöttem, (bár ekkor még csak angolul írtam ezt a blogot), vagy 2017 januárjában, amikor egy DROPS mintát kötöttem zöldben , és volt több is, de lusta vagyok kikeresni a megfelelő blogbejegyzés. Vagy talán nem is írtam.

Mindenesetre, megvolt a vágy a zöld után, és fonalam is volt.

Még akkor, amikor több turkálóárul fonalat, és az egyiknek webshopja is volt, rendszeresen kifosztottam a zoknifonal készleteiket, főleg, ha 300 gramm vagy annál több volt egy csomagban. Amikor megérkeztek a csomagok, gyakran nem pakoltam el őket azonnal, hanem vártam, mielőtt a dobozhegyeket lepakoltam. Így került egymás mellé az asztalon zöld GGH 6 szálas zöld zoknifonala, és a Lana Grossa sötétkék tweed zoknifonala. Amikor megláttam őket, tudtam, hogy együtt akarom használni őket, de akkor még fogalmam sem volt, milyen mintával. Egymás mellé raktam el a gombolyagokat egy dobozba, és bármikor, ha onnan volt szükségem valamire, csak simogattam őket, és azon tűnődtem, mi lenne az "igazi" minta nekik.

Úgy nagyjából másfél évvel ezelőttig, amikor felfigyeltem Elenor Mortensen mintáira. A Love in a Mist pulóver szerelem volt első látásra, azonnal meg is kötöttem, és amikor a ravelry-n bogarészva szembejöt a Lorien pulóver, megint csak tudtam hogy ez az, amit *abból* a zöld és abból a *kék* fonalból meg kell kötnöm.

A minta neve "Lorien" szintén húrokat pendített meg a szívemben, mert nemcsak a LOTR könyvet és filmet szeretem, hanem a Lorienben játszódó rész a kedvenceim közé tartozik, olyannyira, hogy a levélmotívum is régóta jár a fejemben, régóta tervezek egy köpeny-szerű felsőt kötni, leveles csipkemintával, még fonalat is fontam hozzá, gotlandi gyapjúból, mert azt olvastam, hogy a film jelmezekészítői gotland gyapjúból font fonalból szőtték a tünde-köpenyek anyagát. Bár teljesennem adtam fel ezt a tervet, újabb gotlandi gyapjút kellene hozzá szereznem, mert egyszer egy ismerősöm nagyon szeretett volna kézzel font fonalat olyan bárányfajta gyapjából, ami egy adott korszakban létezett, így eladtam, vagyis valójában elcseréltem egy kézzel készült bőr szütyőre, de ez megint egy másik történet.

Mindenesetre megvolt a fonalam, megvolt a mintám, és tavaly év végén el is kezdtem kötni, és bár a fonal alapanyaga a szokásos zoknifonalé volt, a 6 szálas zöld, és a 4 szálas kék éppannyira tért el egymástól, ami már.. nem volt jó együtt kötve. Így ismételten elpakoltam, és törtem a fejem a megoldáson. A kékből nem volt annyi, hogy duplaszálasan vegyem, de mohairt, vagy hasonló szöszös fonalat sem akartam mellétenni. Átnéztem a csipkefonal készleteimet, de kék, ami lapul benne, teljesen más kék árnyalat.

Ugyanakkor eszembe jutott, hogy az 1001 fonal árul Lana Grossa fonalat, hát egy nap elballagtam odáig, és találtam is, olyat, ami pont az a kék, mint a tweed zoknifonal, csak a színes pöttyök nélkül, és a 4 szálas zoknifonalhoz fogva már megközelítően jó volt a vastagsága.

Rögtön azután, hogy leláncoltam az Újévi pulcsit elkezdtem újra kötni, és a minta annyira elvarázsolt, hogy alig tudtam letenni. Még a minta nélkül kötött harisnyakötéses részek is gyorsabban haladtak, a szokásosnál kissé vastagabb fonal miatt.

Többször elmondtam, már, hogy, ha egy mód van rá, igazából a tömörebb, szorosabban kötött anyagot szeretem, így csak 0,25 mm-rel vastagabb kötőtűt használtam (mint a "szokásos, zoknifonalból kötött pulóvereimhez), a mintában megadott sor/szemszámokat nem számoltam újra, mindössze egy mérettel kisebbet kötöttem, mintha fingering/sport vastagságú fonalat használtam volna.

A tweed fonal apró, színes kis szöszei kötés közben éppannyira elvarázsoltak, mint a zöld fonal kissé koptatott hatású festése.

Mindössze egy problémám akadt, a két szál miatt, a kötőtűt rendszeresen két szál közé szúrtam, és sokszor vettem fel csak a vastagabb szálat, így rendszeresen vissza kellett mennem, hogy kijavítsak egy-egy szemet, különösen az egy színnel kötött részeken.

Mivel a mintában sok helyen kellett hosszan elvezetni a nem-használt szálat, gyakran kellett rögzítenem ezeket, de ez a rögzítés a fonal-feszesség (ez esetben inkább lazaság) megtartásában is segített.

A mintát nem számoltam újra, ezért a kész pulcsi kissé nagyvonalúbban méretett, mint amit általában kötök (magyarul lazább, nem feszül rajtam), ez azt is jelentette, hogy nem kellett nagyon kiblokkolnom, sőt, alig kellett, leginkább csak azért blokkoltam, mert, ahogy korábban írtam, a blokkolás során a kötéskép egyenletesebb lesz, de most nem kellett nagyon kifeszítenem.

(És most már azt is látjátok, miért kellett az a kék buggyos nadrág is :-) Azért bánom, hogy nincs zöld cipőm, ami igazán jól keretbe tenné az áutfitet, de ki tudja, még egyszer lehet is.

A kócos hajért elnézést, reggel feltűztem, utána pakoltunk meg autóztunk, és a képeket meg meg akartuk csinálni, mielőtt lement volna a nap.

A mintáról szólva, imádom Elenor Mortensen mintáit, és még van néhány a listámon a negkötendők között.

Mint a másik kettő, amit eddig elkészítettem, ez is jól megírt, csak két dolgon változtattam... Kitaláltátok, fogyasztottam/szaporítottam a derekánál és a passzé szélesebb az ujján és a derekánál. (Mindez, ismételten a személyes ízlésemről és szokásaimról szól, semmi köze ahhoz, mennyire jó a minta, mert az. JÓ. Remek. Gyönyörű.)