2010. augusztus 3., kedd

Sivatagi szél

Ezt így hívom... mert gyakran éreztem magam...sivatagban.
Azt mondják a kötésről, hogy az ismétlődő mozdulatoktól egész meditatív lehet, vagy akár az új jóga.
Néha én is "használom" a kötést... kétféleképpen.
Ha valamin gondolkoznom kell, megoldást találni, fejet törni, akkor veszek valami egyszerűt, simakötést mondjuk, vagy bordásat, és hagyom a gondolataimat dolgozni.
Máskor meg amikor NEM akarok valamire gondolni, már NEM akarok foglalkozni valamivel veszek valami jó nehezet, például csipkét, ahol minden szemnél meg kell nézni, gondolni mit is csinálok.

Ez a kendő egyértelműen ebbe a második kategóriába tartozik.

Mintha a csipkeminta a bogyókkal nem lett volna elég, még gyöngyöket is raktam bele.


És, persze a méret is elég nagyvonalú...


Szorosan sodrott tiszta selyem fonal Indiából.
Apró Cseh kásagyöngyök.
2.5 mm-es kötőtű. Egyenes bambusszal kezdte, de amikor 600 szem fölött jártam kénytelen voltam áttenni körkötőtűre.

És persze a magán fotósom, amint az automata kioldóval ismerkedik.:-)


8 megjegyzés:

Ilonamamzi írta...

Pompás darab lett, csodaszép, és persze a türelmeddel sincs semmi baj.

Mosolyrend Évi :) írta...

.)Nagyon szuper lett! :) Látom imádod a "fehéret",türkizt,gyöngyöket.
Közös vonásaink vannak ...

Varga Gabi - Barka Fonal írta...

Igazán gyönyörű és méretes darab, viseld egészséggel!

Délka írta...

Gyönyörű lett a kendőd! Nekem ez a minta volt az első szerelmem, de az akkori tudásommal nem mertem belevágni. Hány deka fonalat használtál fel és mekkora lett pontosan?

nöné írta...

Látom, nem aprózod el:o) Csodálatos lett!

Gira írta...

Gyönyörű szép! Ámulok és bámulok.

Macus írta...

Fantasztikusan szép!

Timici írta...

csak nem az angyalföldi Béke térnél laktok??? olyan ismerősek a képek;o)