Minden évben

Minden évben alig várom. Minden évben elzarándokolok. Minden évben töröm a fejem írjak-e róla. Minden évben felmerül, nem unalmas-e? Mégis minden évben újra... és újra elmegyek, végignézem, és végigfotózom a mesterségek ünnepét.

Eleinte úgy tűnt csalódás lesz, mert igazából nem nagyon láttunk újat. Persze olyan szépségeket állítanak ki, hogy szívesen megnézem ugyanazt minden évben, de nagyon nem akartam volna ugyanazokról a holmikról újabb fotókat hozni..Ahogy ki is derült a képeket nézeketve, a fazekas tárgyak közül ugyanazokat fotóztam, mint tavaly...

Ott voltak persze a szokásos régi időket idéző ruhák rusztikus változatban:

Romantikus hangulatban:

Modern feldolgozásban:

A csipkeverőknél a szokásos gyönyörűségek (a felmerülő szokásos két kérdéssel... hogyan adhatják annyiért, amiért ki van írva? Biztos, hogy több mint 20 óra munka van benne...a másik, amennyire érdekel a kézimunka minden ága, vajon miért nem éreztem soha késztetést a csipkeverésre, vagy a hajócskázásra?)

Sokszor még a látogatók ruháját is érdemes volt megnézni.... ezt a szoknyát látva kedvem lenne visszahozni a rég elfeledett "kézikötés a mindennapi viseletben" rovatomat (még az angol nyelven írott blogból. Tudjátok, hogy kötőgép létezik, csipkemintát lehet géppel kötni, de horgológép nincsen??? Nincs olyan gép, ami a horgolást akár csak utánozni tudná. Gondoljatok erre akkor, amikor olyan helyeken mint a PROMOD, vagy a H and M-ben pár ezer forintért horgolt darabot vesztek. Mennyit kaphatott azért a készítője?

Táskák textilből:

Bőrből:

Nemezből:

Ha már nemez, voltak kalapok:

És a kedvenc sárkányom is ott volt (már hagyománynak számít, hogy minden évben megkeressük, és lefotóttuk ezt a sárkányt.

Ezeket a kötött babábak Andi kötős barátném kedvéért fotóztam...(Andi, a tieid jobbak!)

Színes gyertyák:

Virágosak (Jenny kedvéért):

Ezekbe az ezüst ékszerekbe teljesen beleszerettem:

Fotóm nincs, de találkoztunk Adriékkal akiknek résztvevőként sikerült bejutni, és a rokkás fonást bemutatni. Úgy irigyeltem őket...

Azért Kristófnak is jutott látnivaló:

De volt egy pont amikor ő is elfáradt... "Mamam, én nem megyek tovább egy lépést se...beeeeeeeeee!":

Egészen addig, amíg ehhez a sátorhoz nem értünk, ahol ezt a süveget próbálta fel:

Én egy sok-sok kártyával szőtt szalagon tátottam el a számat, és közben a szóba elegyedtünk az alkotóval (Varga Dóra). Kristóf persze hozta a formáját (ha valaki nem vigyáz öt percen belül mindent tud rólunk nemcsak azt, hogy mit ettünk, hanyas cipőt hordunk, de még azt is milyen színű fehérnemű van a mamán...

Itt is kb három percébe került elárulni, hogy a mama nemcsak köt, hanem fon is, sőt kéziorsót rejteget a táskájában. Dóra azonnal látni akarta, mutassam meg, hogyan működik, ott is ragadtunk estig.

Kristóf közben összebarátkozott egy hasonló korú kisfiúval úgy két sátorral arréb, kettesben bejárták az egész várt, csak időnként szaladt oda "mama még megvagyok"

Mi meg úgy belemerültünk a beszélgetésbe, hogy alig tudtuk abbahagyni amikor a tűzijáték elkezdődött, és megegyeztünk másnap is visszajövök, de hozok magammal tanulóorsót, és gyapjút...

Így is lett, reggel még beszorítottam egy kis műszaki fordítást (hogy teljes legyen a hétvége), és utána Dórát tanítottam a fonás alapjaira, miközben hosszú eszmecserét folytattunk a ki kit tanít mire, érdemes-e tanítani másokat és hasonló most aktuálisnak tűnő kérdésekről...Közben Dóra ismerőse, Lotti is befutott, és hárman igazán jót szórakoztunk...(a háttérben Dóra gyönyörűséges nemezei)

Dóra is elkészítette első gombolyag fonalát, de ahogy elnéztem milyen gyorsan ráállt a keze, azt hoszem hamarosan konkurrenciám lesz ;-)

Így aztán végül igazán fantasztikusra sikeredett a hétvégénk... és lehet hogy közhely, de tényleg sokáig nem fogom elfelejteni....