Apukám mondása ez, és most nem tudnék jobb kifejezést találni. A mesterségek ünnepe az idén is ugyanolyan volt mint mindig (a jó értelemben), számomra mégis egészen más.
Szegedi nemezelős barátnőmtől, Varga Dórától kaptam meghívást, hogy vegyek vele részt a fesztiválon, elsősorban fonás-bemutatóval, de vihetem a festett gyapjaimat és fonalaimat is.
Heteken keresztül készültem, festettem, motringoltam. Néha segítségem is volt, (köszönöm Roni! ), és már a színekben való tobzódás, és a jó társaság is megérte volna, de a java csak ezután következett.
Rengeteg érdeklődő állt meg, olyan is, akinek régi, gyerekkoi emlékeit elevenítette fel, olyan is aki sohasem látott fonást , és bár a Csipkerózsika sztori rémlett, kéziorsóval még képen sem láttak fonást, olyan is jött, aki tanulni szeretett volna.
Vevő is akadt szép számmal (az első a facebook-os kötős-horgolós csoportból Bene Eszter), de több ismerős ismeglátogatott. Volt olyan, akivel korábban sohasem találkoztam, de kiderült, hogy olvassa ezt a blogot. Olyan aki a kiválasztott fonalat, gyapjút messzire, Amerikába, sőt Ausztráliába vitte.
A rendezvény még két napig tart, bár fonal és gyapjúkészletem jócskán megfogyatkozott, még van miből válogatni. Gyertek, látogassatok meg!
(Fotók: Rigó Tamás)
5 megjegyzés:
Ha picit közelebb lennél...már indulnék is. :(
Jaj Anett, én is tudnék válogatni!!! :)
Szépek, Anett!
Élőben látni még varázslatosabb! Nekem az tetszett a legjobban amit épp akkor fontál, mikor végre megtaláltunk :o)
Középen a fonalak között ott kukucskál az enyém is! Nagyon örülök, hogy találkoztam Veled és egy csodálatos puha fonal büszke tulajdonosa lettem! (Pedig egy kosarat is kinéztem, de a fonal kiütéssel győzött :))
Még azt áruld el, légy szíves, hogy kell a motringból praktikus kis gómbócot varázsolni, mert hát 800 méter, nem lenne jó, ha nagyon belegabalyodnék...
Megjegyzés küldése