csecse-becse

Néhány évvel ezelőtt, amikor fonni kezdtem, a vékony csipkefonalakat céloztam meg. Ennek oka az volt, hogy a saját kötésemben nem használtam ezeket az úgynevezett "art" fonalakat, akkor minek fonjak ilyet? Ráadásul, a kézzel festett gyapjú alapanyag nagyon drága, mi hasznom van abból, ha egy 3-6000 Ft-os fonatból csinálok 60-80 méternyi fonalat? Azt akartam, hogy a fonalam elég legyen valamire, valami olyanra, amit használni is tudok. Ha ugyanabból a méregdrága fonatból fonok 5-800 méternyi csipkefonalat az már csak elég mondjuk egy kendőre, egy boleróra, vagy akár egy könnyű, vékony pulóverre, ugye?

Az idő elteltével azonban már nem elég ha mindig ugyanazt csinálom újra meg újra... A gyapjút manapság már saját magam festem, ami jócskán segít az ár kérdésben, ráadásul egy kedves ismerősöm azt kérdezte, tudok-e amolyan csecse-becse-csicsa-micsa art fonalat fonni neki?
"Hááá, megpróbálhatom, ha ennyire ragaszkodsz hozzá..." válaszoltam.

Alámerültem a festett gyapjúk közé (ebben a melegben ez igazi önfeláldozásnak tűnt, mindent a mesterségért), és itt láthatjátok a próbálkozás eredményét.
Csak hozzáadom a részleteket:
95 grammnyi corriedale gyapjú, vékony/vastag technikával fonva, tiszta selyem fonallal cérnázva.
A végeredmény 60 méternyi bogyós fonal.