2016. június 14., kedd

Hagyományőrző térdharisnya

A múzeumok majálisán a teljes hagyományőrző viseletben pompázó barátném bogarat ültetett a fülembe... azt szerette volna, hogy öltözékéhez készítsek neki egy harisnyát, de nem akármilyet, hanem korabeli leletek alapján. Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok én semmi jónak elrontója...
Nézegettünk régi képeket, leleteket, olvastam leletek leírásait, jónéhány angol leírást korabeli harisnyákról, mindezt hozzáadtam ahhoz, amit én magam tudok a zokni/harisnyakötésről, a számtalan lefordított zoknimintából, és mindezek alapján ilyen lett :-)

A leletek nem voltak egyértelműek, I. Erzsébet korából származó leírások szinte hihetetlenül nagy szemszámú kötéspróbáról beszélnek, egy másik leírás pedig egészen vastag fonalat említ, ezért egy közepes, manapság zoknihoz használt vastagságot vettem.
A felső széle a korai harisnyáknál még visszapöndörödő, de a lustakötést nem véletlenül hívják, angol nevén garter stitch-nek (vagyis harisnyakötő szemnek)...
Gumiszalag akkoriban nem létezett, selyem/bársony szalagokkal kötötték meg a harisnyát. A szalag befűzéséhez lyuksort készítettem.
Akkoriban a rövidített sorokat sem ismerték, ezért mindenképp a sarokbetétes változatot kellett használnom.


A térd/vádli/boka formáját a megfelelő helyeken elhelyezett szaporításokkal és fogyasztásokkal alakítottam ki.
A rövidített sorok hiányában a sarok kialakítása kissé nehézkes, és a maiaknál kevésbé illik a láb formájához, de a történelmi hűség kedvéért ilyen maradt.

2 megjegyzés:

aarkus írta...

Hát ez azért bravúros! Nem lepődnék meg, ha a BBC felkérne jelmezkészítőnek a legközelebbi történelmi sorozata számára. :-)

T. Alexandra írta...

Nagyon szép lett, mindig ámulok azon, aki ilyen hosszú harisnyát tud kötni. :)