Csíkos Osztott (nadrág-) Szoknya

Egy meggondolás volt amögött, hogy ugyanabból a néhány tételből több szettet is fel tudjak építeni, ami megkönnyítette a dolgot: nem terveztem új szabásmintákat használni, csak olyat, amiket kipróbáltam és jól működtek. 

Amiket már sikerrel használtam, és nemcsak megvásárolnom sem kellett, de mégcsak kinyomtatnom és összeragasztanom sem, mert a korábbiakat megtartottam. Ugyanakkor, szinte mindegyiknél szükség volt valamilyen módosításra, átméretezésre, vagy változtatásra. 

Egy jó ideig gondolkoztam a tegnap mutatott hirdetésben látható csíkos alsón, miközben megpróbáltam rájönni, hogy az egy szoknya, egy pár buggyos bringás nadrág, vagy mi lehet. Végül az osztott szoknyánál maradtam, mert a) a rajzon igazából semmi nem utal arra, hogy valamilyen nadrág/pantalló/bricsesz/vagy hasonló lenne, ugyanakkor b) mégiscsak egy bringás öltözékről van szó, és így beszélhetek arról, milyen változásokat hozott a sport (és a kerékpározás) az öltözködésbe. 

Azt tudtam, hova menjek anyagért (kivételesen nem az I Love Textil-be), mert egy karácsonyi vicces jelenethez már készítettem csíkos rabnadrágot, csak azt kellett ellenőriznem a weboldalukon, hogy van-e még belőle. A sima pamutkartonnál valamivel vastagabb, sávolyszövésű, mégis elég lágy egy szoknyához. Nem vol olcsó, így nagyon óvatosan, és kretívan kellett kiszabnom. 

Az első ilyen osztott szoknyával az volt a legnagyobb bajom, hogy nem volt rajta zseb, és bár azóta is sokat gondolkoztam rajta, nem igazán tudtam, hogyan / hova tudnék rá/bele zsebet csempészni. 

A nadrágszoknya a két oldalán záródik, gombbal és gomboláspánttal, ezért nem tudtam az oldalvarrásba zsebet tenni. Gondolkoztam a rávarrott zseben, de attól féltem elrontja (megtöri) a csíkos anyag mintáját. Végül is, az oldalával, az oldalán futó gombolással párhuzamos bevágott zsebet varrtam

Ahogy a kerékpározás egyre népszerűbb lett az 1890-es években, a nőknek új fajta ruhákra volt szüksége amelyek alkalmazkodtak az aktívabb életmódhoz. Persze, ezek a próbálkozások erőteljes ellenállásba ütköztek, sok helyre (éttermekbe, kávézókba) nem engedték be a "nem megfelelő öltözékben" (vagyis nem hagyományos szoknyában) érkező nőket. Ezért kezdtek el olyan ruhákon gondolkodni, amik ránézésre szoknyának tűntek, de mégis lehetővé tették a szabadabb mozgást. 

A szabásminta a Reconstructing History mintája, amikor először használtam, hosszabban írtam róla.

Bogár a fülemben (egy új kerékpáros szettel kezdve...)

Vagy ötször elkezdtem ezt a bejegyzést, de vagy a hihetetlen meleg miatt, vagy csak egyszerűen fáradtság miatt, nem tudom rendesen megfogalmazni a gondolataimat... LOL.

Aztán úgy döntöttem, hogy a "Bogár a fülembe" rovatba teszem, hogy lássuk, hogy működik az agyam, hogyan bukkannak fel az ötletek, és hogyan kombinálódnak azok. 

Volt egy mondat arról, mennyire szeret(t)em a fehér lenvászon bringás szettemet, de az most eléggé lóg rajtam. Volt egy másik mondat arról, hogy bármennyire szeret(t)em, két év alatt mégiscsak kezdtem megunni, mégha csak évente pár alkalommal is volt rajtam. Egy megint másik mondat arról szólt, hogy miközben a századforsulós sportokat és sportruházatot kutattam, egy kedves reklámba botlottam, és arra gondoltam, milyen jópofa lenne életre kelteni a rajzot.

A helyzet az, hogy mindezek szerepet játszottak abban a döntésben, hogy készítek egy új szettet erre az évre.

Ugyanakkor a hiperaktív agyam beindult, és nem volt megoldás, elkezdtek a (lehetséges) kombinációk halomba gyűlni:

Például, ha elkészítem a piros blézert, és aztán varrok hozzá egy taft vagy bársony szoknyát és egy fehér mellényt, akkor egy másik divatrajzot is életre tudok kelteni. 

Aztán, ha készítek egy felsőt (ruhaderekat) a szoknyához, lehetne egy báliruhám is...

Ugyanakkor, ha még egy blézert készítek, akkor egy újabb bringás reklámot jeleníthetek meg...

Most már érthetitek, miért sápad el Norbi, vagy a barátaum, amikor azt találom mondani, hogy "van egy ötletem, és gondolkoztam...."

Ugyanakkor, mindez egy egészen jó kombinációnak tűnt, és úgy gondoltam, megcsinálom lépésenként.... ami persze nem azt jelenti, hogy lassan, kényelmesen, nem a határidők előtt kapkodva... még akkor sem, ha én magam állítom fel azokat a határidőket magamnak.

Kezdjük hát az első tétellel, és nézzük, fel tudom-e építeni ezt a tetriszt az év végéig.

Heti HV

Az eheti határozott véleményem a Vinteden vásárlásról szól (vagy hasonló oldalakról, mert történt már ilyen velem magyar aukciós oldalon is. 

Szóval utálom, amikor az eladó elcsesz valamit, és aztán még neki áll feljebb. 

Persze, bárki hibázhat, nem ezzel van a baj. De, ha valaki elront valamit ne támadja már a vevőt, mert mondjuk visszakéri a pénzét, vagy többszöri határidő módosítás után türelmetlen, vagy akár csak bosszús. 

Volt, hogy az eladó összekeverte a csomagokat... mindent megtettem, hogy segítsek, visszaküldtem a hibás csomagot, beleegyeztem a határidő módosításba, és, amikor sok-sok hét után sem kaptam meg a megvásárolt terméket, az eladó adott nekem negatív értékelést, mert "türelmetlen voltam".

Most meg, az eladó kérte a határidő kitolását, mert költözik és a megvásárolt tételt már elcsomagolta. Okay, rányomtam a beleegyzés gombra a későbbi határidőhöz. Aztán, amikor azt az üzenetet kaptam, hogy nem találja a terméket, visszaírtam, hogy oké, akkor törölje a vásárlást, hogy az oldal visszaküldje a pénzemet. Amire lekezelő hangnemben válaszolt, hogy amúgy is milyen keveset fizettem a cuccért, és ezért a kis összegért nem kellene úgy izgulnom...

Igen, alkudtam a tételre, az oldal lehetővé teszi, hogy a megadottnál kisebb összeget ajánljon a vevő, ez része az üzletnek, és az eladó mindig eldöntheti, hogy elfogadja-e vagy sem az alacsonyabb árat. Általában akkor ajánlok ilyet, ha a) a tétel hosszabb ideje, akár hónapok óta fent van, vagy b) több, hasonló termék is eladó. 

Ebben az esetben elfogadták az ajánlott árat...

Tudom, ismerem a mondást, "a legjobb védekezés a támadás", de akkor is...

Heti mintamustra (varrás)

Már korábban is láttam ezt a mintát, és próbáltam megjegyezni, mert azok mellé a táncikálós macinacik mellé valami felső is kellene, és ez elég izgalmasnak tűnik. Sokáig nyitva volt az oldal (és, akkor most csodálkozunk azon, hogy bármely pillanatban többszáz lap nyitva van a számítógépemen?), csak azrt, hogy egy óvatlan újraindításnál elveszítsem.

Persze, most, hónapokkal később, amikor valami teljesen mást keresek, újra belebotlottam, de most meg sem próbálom elmenteni, hanem ideteszem ebbe a rovatba, hogy később újra megtaláljam.

A Mile End Sweatshirt szabásmintája a Closetcore Patterns-től

Özvegy Ráthné kiegészítői

Az özvegyünknek már volt megfelelő alsóruhája (alsóing, alsónadrág, fűző, ingváll, alsószoknyák) mielőtt ebbe a projektbe fogtunk volna (más szóval, azt használtam, ami már megvolt), de még így is szüksége volt néhány apróságra, hogy az öltözéke teljes legyen. 

Például egy övre, amit Ora Lin ingyenes mintájából készítettem (ha már itt tartuunk, van a készítéséről egy You Tube videó is, bár én nem kézzel, hanem többnyire géppel varrtam. Néhány éve a Waspie Corset-jét is megvarrtam, de a rövid derekammal, mindig aránytalannak éreztem a testemet benne, és úgy gondoltam, egy olyan öv, ami csak lefelé ívelt jobban állna (így is volt).

Volt nálam egy francia, antik selyem esernyő, amit még a születésnapomra vettem a Vintedről.

A kalaphoz az alapot, ami egy valódi Girardi kalap, a Vinted-ről vettem, kicsit átgőzöltem, hogy ne legyen olyan magas, és tollakkal, és selyemvirággal díszítettem.

A csipkekesztyűt is a Vinteden vásároltam...

És végül, egy kis bolerót/köpenyt viselt, amit egy Etsy-ről vásárolt szabásmintából varrtam.

A bársonyos dombornyomású szürke anyagot a Vinteden találtam, első látásra beleszerettem, de eleinte nem tudtam mit készítenék belőle. Ez a kis pelerin/köpeny elég vagánynak tűnt, bár végül csak kis darabot használtam az anyagból.

A sőtétszürke, majdnem fekete tiszta gyapjú szövetet az I Love Textilnél vásároltam. Ez például egy olyan szerencsés alkalom volt, amikor csak beballagtam, és megkérdeztem a fiatalembert a pult mögött, hogy tud-e valamit, ami illene a meglévő anyagomhoz, és csak úgy hátrafordult és leemelte a tökéletes tekercset a polcról.

A teljes összeállítás így néz ki.

Ó, el kell mesélnem a fülbevalókat. Tudtam, hogy vennem kellett volna valami egyszerű fekete gyöngyöt, de beteg voltam, elfoglalt, és... mindegy is, a lényeg, hogy elfelejtettem. Amikor a rendezvényre készülve öltöztem, a dobozaim között molyoltam, kerestem valamit, ami jó lehet, hiszen azt a pókos fülbevalót, amit a századfordulós cuccaimhoz általában viselek (abban a pár évben nagy divat volt mindenféle tücsök-bogár), szomorú özvegyként mégsem vehettem fel, ugyebár. Szóval, ahogy a dobozaimban kutakodtam a kezembe került ez a sötétszürke-majdnemfekete füli. Ahogy megláttam, eszembe jutott,hogy az egyik csapattársamtól kaptam, de akkor nem emékeztem, és azóta sem emlékszem, hogy kitől is. Évek óta őrizgettem, de ezek a fülbevalók végre megtalálták a feladatukat.

Fotók: Bodeszphoto

Özvegy Ráthné ingblúza (Nina blúz)

Már meséltem a karakterről, akinek fel kellett építenem az öltözékét. 

A következő tétel a listán egy ingblúz volt.

Amióta Leimomi a Scroop patternstől kijött a Nina blúz mintájával, tudtam, hogy meg akarom varrni. Ráadásul, amióta láttam Eva Greent a Penny Dreadfulban tetőtől talpig fekete századfordulós cuccban, izgatta a fantáziámat, akkor is, ha eszem ágában sem volt magamra fekete ruhát venni. 

De mindez megváltozott, amikor úgy döntöttem, hogy Ráthné kap egy teljes öltözéket, és az első pillanattól tudtam, hogy a blúzát a Nina blúz mintájából fogom megvarrni. Dolgoztam már Scroop mintával (az Aidah ruhájukat legalább 4-szer megvarrtam már), tudtam, hogy megbízhatok a mintáikban. 

Ez alkalommal az anyagválasztást nem bíztam a véletlenre (bármennyire is szeretem az I Love Textilt, azért nagy szerencse kell ahhoz, hogy olyan anyagot találjunk náluk, ami épp kellene, vagy hatalmas készleteket kell otthon tartani, amihez pedig hely kell) ezért a blúzhoz a Bubulákovo-tól rendeltem lenvásznat, és közben elballagtam a rövidáru nagykerbe, és vettem még néhány tekercs fekete csipkét. Ezúttal szerencsém volt, találtam egyet, ami a többinél jóval finomabb volt. 

Az eleje vállrésszel kezdtem, itt V alakban csipkebetéteket illesztettem a vállrészbe.  

Bár a mintában nem szerepelt, az ujjába is került csipkebetét, a mandzsettáját szélesebbre szabtam, erre nem betétként, hanem csak rátétként került néhány sor csipke.

Mivel a blúzt a szoknya derekába tűrve terveztem hordani, a rászabott ("seszlis") derékrészt elhagytam, és a dereka behúzást sem készítettem el.

Szabásminta: Nina Blouse, Scroop patterns

Anyag: Bublákovo

Foto: Bodeszphoto

U.i: Holnap a teljes öltözéket megmutatom, az összes kiegészítővel. 

Hétvégi programajánló: Történelmi tánc workshop szombaton!

Szombaton ismét történelmi tánc-workshopot tartunk. 

Az időjárás hihetetlenül melegnek ígérkezik, de a hely légkondicionált!

Gyertek, táncoljunk angol kontratáncokat, tudjátok, olyanokat, amilyeneket a Jane Austen filmekben lehet látni. 

ITT van a Facebook esemény, gyertek, táncoljatok velünk!

Heti HV

Teljes szívemből utálom a tényt, hogy mennyire nehéz póthajat szerezni ezüst/ősz hajszínben. 

A hagyományőrzés miatt gyakran kell valamilyen történelmi frizurát varázsolni a fejemre. Namármost, (már) nincs túl sok hajam, és nekem is póthajat kell(ene) használnom. Bár ez teljesen korhű, a történelem során a nők gyakran egészítették ki a saját hajukat más hajával (vagy egyéb trükkökkel). 

Azonban, az összes olyan helyen (Temu, AliExpres, Ebay, Etsy és társai) ahonnan ezeket viszonylag könnyen beszerezhetjük, ha bármikor találok egy olyat, ami jó lenne, a legtöbb esetben ezüst/ősz hajszínben nem kapható. 

Azok a nők, akiknek ősz a haja általában nem a legfiatalabbak, gyakran vannak pajzsmirigy gondjaik, éppe benne, vagy már túl vannak a menopauzán, és sok egyébbel küzdhetnek, amitől a hajuk ritkul, de még mindig NŐK, és éppannyira szeretnének jól kinézni, mint fiatalabb társaik, ezért éppannyira, vagy talán még inkább szükségük lenne ezekre a póthajakra, mint fiatalabb társaiknak.  

Csak mondom.

Táncolós nacik

A fogyás, akkor is, ha szándékos és az ember keményen megdolgozik érte, nem mindig napsütés, móka és kacagás. Bármennyire is örülök anak, hogy kisebb ruhákat hordhatok, és azt vehetem fel, ami tetszik (ahelyett, ami éppen rámjön), azért a dolognak árnyékosabb oldala is van. 

Mint például, hogy szinte minden történelmi ruhámat újra kell varrnom - bár ezt nem bánom annyira, mert most már sokkal jobbakat, sokkal jobban átgondoltan tudom elkészíteni, eleinte egyrészt a tudásom sem volt meg, és sokszor a sebesség fontosabb volt. 

Másrészről, szinte minden lóg rajtam, nemcsak a ruhák, hanem a combom, a karom, a hasam, a bőröm, és ez sokkal rosszabb. Úgy döntöttem, teszek valamit, és táncos kardió-órákra kezdtem járni, de ehhez kellett pár ruhadarab. Persze, sport-melltartók és ujjatlan pólók is kellettek, azért ezeket nem kezdtem el varrni, de nadrágokra is szükségem volt. 

Bő szárú, buggyos, "barrel leg" (hordószárú) nadrágokra vágytam, és úgy döntöttem ezeket megvarrom. 

Átnéztem az ETSY-n kapható szabásmintákat, kiválasztottam egyet, és varrtam egy használható mock-upot, egy nagyon-nagyon régi darab maradék futterból (ezt az anyagot még akkor vettem, amikor az unokaöcsém született, 34 évvel ezelőtt: kis kezeslábasokat varrtam az újszülöttnek, aki azóta már komoly felnőtt), és alaposan átgondoltam, mit változtatnék. 

Hogy a buggyos fazon kicsit jobban hangsúlyozzam, kicsit elvettem a derekából, pár centit viszont hozzáadtam a szárához, de a legaljából is elvettem kicsit. És átrajzoltam az eleje zseb formáját.

Az elsőt fehér pamut-futterből készítettem (a másikhoz képest ez viszonylag új anyag, alig pár éves).

Sajnos a kéttűs ipari gépem nem működik, és a háztartási, amit ikertűvel lehet használni, nem bírta a 3-4 réteg futtert, így a az egytűs gyorsvarróval készítettem a dupla dísztűzést. Nem kellett, hogy rugalmas legyen, így nem volt gond. 

Ahogy a rugalmas anyagaim között ástam, egy olyan jött szembe, ami -ismét- nagyon régi darab. Az I Love Textilben vettem, de nem emlékszem, hogy pontosan mikor. Az biztos, hogy vagy akkor, amikor Chris pár éves volt és Príma-tornára jártam, vagy még korábban. Mindig is szerettem ezt az anyagot, bár kimondottan tréning-ruhának, macinacinak- kapucnis felsőnek való anyag, nem különösebben rugalmas, és gyönyörű koptatott-farmer kék. Nem csoda, hogy évtizedekig őrizgettem.  Emlékszem, annak idején is egy tréning nacit varrtam belőle.

Úgy gondoltam, legfőbb ideje, hogy ismét varrjak belőle.

Ugyanazokat a változtatásokat alkalmaztam, mint a fehérnél, a dísztűzéseket az egytűs gyorsvarróval tűztem. Ezúttal azonban a hátsó zsebeket is felvarrtam. 

Mivel mindkét nadrágot sikeresnek könyveltem el, fogok még ilyen nadrágot varrni, valószínűleg más szabásmintákat is kipróbálok majd.

Since I can categorize both pants as a succes, I will make other ones, probably trying other patterns as well. 

Szabásminta: Kaashi Patterns

Anyag: I Love Textil

Fotók: Bodeszphoto

Heti mintamustra (kötés)

 Pride-hónap van és egy pride pulcsit hoztam

Pride sweater.

Azért van két gondolatom, ami mehetne akár a heti vélemény bejegyzésbe is, de jöhet akár ide is. 

Szóval, miközben teljes szívemből támogatom az LMBTQ közösséget és tagjait, ugyanakkor kimondottan nem tetszik a tény, hogy a szivárvány színeket manapság csak és kizárólag a meleg közösséggel hozzuk kapcsolatba. 

A szivárvány színei a színe gyönyörűséges sorrendje, és ennek a szín.szekvenciának sok-sok jelentése van, többek között a remény, a változás és a harmónia. Mindannyian vágyhatunk ezekre és még többre, anélkül, hogy ehhez a közösséghez tartoznánk. 

Mindig is szerettem a szivárvány színeket, sok-sok gyapjút és fonalat festettem ilyen színűre, több darabot is kötöttem ezekkel a színekkel... és még tervezek is jópárat.

Özvegy Ráthné szoknyája

Ráth Györgyné, (született Melcsicky Gizella) az iparművészeti múzeum első igazgatójának felesége volt, aki a 19./20. század fordulóján élt. 

Történelmi újrajátszóként már korábban is megjelenítettem a karakterét, egy, a Ráth villában játszott (ami ma múzeumként működik) szellemkereső játékunkban. Akkor turnűrös ruhában voltam, arra hivatkozva, hogy az volt Gizella fiatalkorának divatja és ez volt a kedvenc stílusa, ezért ebben kísért a házban. 

Az idén egy valódi esemény újrahátszását terveztük, amikor is Ferenc József császár és magyar király, nem sokkal ráth György halála után meglátogatta a villát. 

Először azt mondtam, hogy nincs gyászruhá, és varrni sem tervezek  fekete holmit, azt kell kitalálnunk, hogyan tud a meglévő holmijaim közül valamelyik működni.  

Ugyanakkor már elültették a bogarat a fülemben (vagy, ahogy angolul mondják, a méhecske ott zümmögött a kalapom alatt). Ugyan itt is elmondtam már többször, hogy nem szeretem a fekete színt, ha tehetem, nem hordok fekete ruhát. De a pár éve varrt fekete rokokó ruha nagy siker volt, és igencsak megkedveltem a karácsonyi műsorban használt fekete boszorkény-cuccot is. Különben is kihívásnak éreztem, és mikor mondok én nemet egy kihívásra?

Első kísérletként a fekete-fehér csíkos szettet készítettem el (itt /ingblúz, itt/szoknya és itt/blézer), de ez a szett végül túlságosan steampunk-os lett...

Természetesen, ijesztő sebességgel kattogtak a kerekek a fejemben, amin kicsit sem segített, hogy a kedvenc anyagboltomban (I Love Textil, mi más?) egy tekercs, szépséges, kissé fényes, fekete viszkóz-len anyagba botlottam. 

Elballagtam a közelünkben levő rövidárú nagykerbe, ahol vettem néhány tekercsnyi fekete pamutcsipkét, és nekifogtam, hogy kipróbáljam a you-tubon talált csipke-betét-varrás technikáját. A hosszanti varrásokba illesztett csíkoknál többet akartam, így a szoknya elejébe három, V alakú betét került. 

Most a "nagyobb" századfordulós szoknya-szabásmintábat használtam (amit Angela Clayton tervezett). Korábban is használtam már (itt és itt). Szeretem ezt a mintát, különösen a szinte félkör alajú hátát, de azok a problémák, amik előszrör is gondot okoztak, még most is megvoltak. Vagyis, a szoknya messsze túl hosszú, és uszályos, úgy, hogy nincs megjelölve, hol kellene elvágnom, ha le akarom hagyni az uszályt. Gondot okozott, hogy eltaláljam a megfelelő hosszt, véletlenük kissé túl rövidre vágtam... végül, be kellett toldanom a hátába egy kis darabot (igaz, hogy a mondás szerint a tolás korhű.)

Gondolkodtam rajta, hogy tegyek a szoknyára zsebet, de a csipkebetétek miatt, több energia ment volna el, mint, amit rászántam. Ugyanakkor, bár a képeken nem látszik, a dereka alatt azért egy kisebb órazseb meglapul, és egy kis hurok is lapul az övpánt széle alatt. Mivel nincs "chatelanie"-m, ezért a kis zsebórámat ebbe a hurokba akasztom, a mini-zsebbe pedig zsebkendőt, és vagy a modern karórámat teszem.

A szoknyáról ennyit, de ne menjetek messzire, hamarosan mutatom a hozzá tartozó blúzt is.

Anyag: I Love Textil

Szabásminta: McCalls 8231

Foto: Bodeszphoto

Bogár a fülemben

Támadt egy ötletem -még- egy többé-kevésbé rendszeres bejegyzés-rovatra. 

Sokszor mondom az embereknek, hogy nem, tényleg nem szeretnék tudni, mi folyik a fejemben.

Gyakran gondolatok, tervek, figyelemelterelődések gyors egymásutáni váltakozása. 

(Igen, tudom, valószínűleg felnőttkori, női ADHD-m van- nem diagnosztizált, leginkább azért nem, mert vagy 3-500 eze forint lenne egy diagnózis, vagy több éves várólistát kellene végigvárni).

Mindenesetre ezek a gondolatok erőteljesek, néha olyan erősek, hogy tele van velük a fejem, különösen amikor... sétálok, varrok, fürdök, főzök, takarítok, vagy akármi. Ráadásul sokszor töltök időt azzal, hogy ezekkel a gondolatokkal kapcsolatban kutatok, mert egyszerűen nem hagynak békén. 

Mint például az a pulcsi, amit anyukám kötött nekem és elveszett Miamiban. 

Vagy épp csak egy gondolatfolyam, mint, amikor egy hosszú fekete szoknya alól kikandikáló piros cipőorr miatt egy teljes öltözéket kellett összeraknom, egy kézzel kötött kardigánnal megfejelve.

Mindez megmagyarázhat pár dolgot, talán segíthet rendet rakni... nem nem rendet rakni, talán csak rámutatni egy halványan látható ösvényre a sűrű erdőben. 

Mit gondoltok? érdekes lehet?

heti HV

Egy: igen, az ember telefonja, internetje, facebookja, és egyebek, figyelnek és hallgatóznak. Hetekig az elém pakolt hirdetlsek tele voltak epe-gyógyszerekkel, most meg hajmentő, hajhullást-megállító módszerekkel, olyasmikkel, amit a hajunkra (fejbőrünkre) kenünk, mondjuk Minoxidil, rozmaring olaj és hasonlók helyett.

Kettő: nekem komondottan jó tapasztalataim vannak a rozmaringolajjal, de ettől függetlenül, még, ha el is hiszem, hogy két hét-egy hónap alatt a hajam erősebb, sűrűbb, stb lesz, azt már nem tudom elhinni, hogy a növekedő babahajak helyett 8ami már önmagában felérne egy csodával), a hajam egy hónap alatt egy évnyit nőne (ahogy a reklámok képei mutatják).  

Programajánló a múzeumok éjszakájára

 A Mare Temporis esetében két olyan dátum van az évben, amikor, ha valaki tőlünk szeretne műsort, az legalább egy (de bizonyos esetekben inkább két) évvel korábban érdemes lefoglalnia azt. 

Az egyik ilyen március 15-e és környéke, a másik pedig a Múzeumok Éjszakája. 

A Múzeumok Éjszakája az a nap, amikor az alapítvány osztódással szaporodik, mindenhol IS ott van. 

Az idén is megtaláltok minket, több helyen is, az Aquincumban, a Ráth villában a Magyar Tudományos Akadémián. 

Velem, a Róth Miksa Emlékházban találkozhattok, ahol a budapesti Csikágóról szóló műsorunkkal / városrészi sétánkkal gazdagítjuk az este programját. 

Mesélünk a környékról, az állatorvosi egyetemről.

A városrész iskoláiról...

Életéről...

és pletykáiról. 

Az esemény linkje ITT!

Gyertek, nézzetek/hallgassatok meg bennünket!

Heti mintamustra (varrás)

Ahogy már említettem, bírom a vicces formájú nadrágokat, amik mostanában divatosak, legyen az patkó, hordó vagy extrán széles szárú fazon. 

Most egy olyan darabot hozok, ami a farmernaci, a cargo-nadrág, és a buggyos macinaci közötti keresztezés eredménye :-) 

Ez a Lemon trousers. (Citrom nadrág)

Az oldal (így feltételezem a leírás is) francia, de úgy gondolom, némi tapasztalattal össze lehet rakni. 

Én biztosan felveszem a megvarrandók listájára. 

Újrajátszó gondolatok: Fűzők és társaik. Mire valók?

Ezt a blogbejegyzést több mint egy éve igértem meg, amikor sokan betageltek egy olyan FB-postnál, ami egy olyan, jól ismert online magazine cikkét emlegették, ahol a cikk szerzője egy bizonyos ideig fűzőt viselt, és azon kesergett, milyen borzalmas élméyny volt. 

Akkor ugyan leírtam a gondolataimat, de egyszerűen nem találtam a file-t a számítógépemen, így mindig csak későbbre toltam, hogy a fűzőkről írjak. 

De, aztán, néhány héttel ezelőtt voltam egy előadáson, arról, hogyan alakították az emberek a testüket a történelem során, és persze a fűzők és társaik is felbukkantak, és megint visítoztam magamban, amikor azt hallottam mennyire voltak nyomasztóak, mennyire szenvedtek a nők, mennyire eltorzították a testüket, hogyan fűzték magukat szorosra, és így tovább, és így tovább. 

Akikkel valaha is találkoztam rendezvényen, tudják, hogy ebben a témában elég szenvedélyes tudok lenni (a másik ilyen téma, amikor arról van szó, hogy régen -gyakorlatilag a 20 század előtt bármelyik időszakban- az emberek koszsak és büdösek voltak - de ez egy másik bejegyzés témája lesz). 

Én például rendszeresen viselek fűzőt, és így elég határozott véleményem is van róluk... és nem, NEM  a paternalista társadalmi rendszerek nőket elnyomó eszközei. Az én tapasztalatom szerint, egy jól, és méretre elkészített fűző akár (sőt gyakran) kényelmesebb lehet, mint egy rossz (vagy akár átlagos) melltartó.

Amikor azt kérdezem, "Mi egy fűző fő feladata" vagy "miért viseltek a nők fűzőt?" az első válasz mindig az "hogy karcsúbbnak látszanak". 

Nos, egy fűzőnek több feladata/szerepe van, de ezek közül, az, hogy a nők karcsúbbnak tűnjenek inkább csak egy szerencsés mellékhatás, nem a fő feladat 

Mik ezek a "feladatok"?

1). Forma. Igen, ez pont annak az ellentétének tűnik, mint amit fentebb írtam, de... Minden korszaknak megvan a divatos "testformája" (Gondoljunk csak a modern kor Twiggy-jére, Cindy Crawfordjára, vagy Jennifer Lopezére). Mint:

a) a 18. században a rokokóban egy felfordított kúp forma, nincsenek igazán ívek, a melleket feltolják. 

b) a Napóleon/Regency (Jane Austen, Bridgerton) korban ez a forma inkább egy oszlop, a hangsúly az oszlopfőn van, vagyis a melleket annyira feltolják, megemelik, amennyire csak lehet. Azoknak a ruháknak, empír szabásvonalukkal a derekuk magasan, a mell alatt volt, soha, senki nem látta a nők valódi derekát. Így, amikor azt látjuk a Bridgerton első részében, hogy Featherington anyuka húzza a fűzőt, az ágyvégbe kapaszkodó lány meg visít, hogy nem kap levegőt, egyszerűen ostobaság.Részben, mert a korabeli fűzők úgy készültek, amik nem tették lehetővé a nagyon szoros fűzést (ellszakadtak volna), részben mert teljesen felesleges lett volna.

c) A viktoriánus kor elhozta a mindenki álta l jól ismert homokóra fazont.

Minden testen, még a legvékonyabbakon is van - ha nem zsír/háj, akkor izom, annyi, amit ide-oda arrébb lehet tolni, hogy a divatos formát megadjuk. Ehhez nem feltétlenül kel kisebbé tenni a testet. Tavaly, amikor korcsolyázás közben elszakítottam a fűzőmet, egy darabig az akkori méretemnél eggyel nagyobb fűzőt hordtam, de a szükséges formát így is megadta.

2) Alap. Egy "masszív" vagy inkább stabil alapot ad a ruhának. Például az én reformkori ruhám rendkívül könnyű, nyomottmintás indiai pamutvászonból készült, ami olyan lágy volt, mint egy viszkóz anyag, mégis, amikor felvettem, úgy állt, mintha akár lószőr vászonnal és/vagy merevítőkkel béleltem volna, mert alatta ott volt a fűző.

3) A mellek megtartása. Gyakran elfelejtjük, hogy az első melltartókat csak az 1910-es években készítették, bár a nőknek ugyebár évezredeken át volt mellük. Egy fűző éppolyan jól, vagy akár jobbna is megtartja a melleket, mint egy melltartó.

4) A ruha súlya okozta terhelés eloszlatása. Bár annál, mint sokan gondolnák könnyebbek ezek a ruhák (nem beszélünk több tíz kilókról), ezeknek a ruháknak mégiscsak van súlya, különösen a modern ruházatunkhoz hasonlítva. Egy március 15-ei rendezvényen kiszámultuk, hogy a reformkori öltözékem, a megfelelő alsóruházattal, alaphangon kb 22 méter anyagból van, ami a minimum: zsinóros alsószoknya, fodros és egy sima alsószoknya a ruha alatt. Az igazán divatozók, akik szélesebb (nagyobb) szoknyét akartak, ennél több alsószoknyát is viselhettek, akkár 5-6-ot is. Később, a rácsos krinolin rendkívül felszabídító volt a nők számára, mert ekkor elég volt 2 alsószoknya, de a krinolinnak is volt azért súlya. Amikor fűzőkkel együtt viseljük ezeket, a fűzők átveszik a terhelést, eloszlatják a súlyt. Ha ugyanezeket a ruhákat fűző nélkül viselném, estére sírás lenne a vége, és Norbinak könyörögnék hátmasszázsért. Fűzővel ugyanez nem okoz problémát. 

És, hát, hogy mindemellett valamennyit karcsúsíthat is? Nos, az egy szerencsés mellékhatás. 

Természetesen mindennek lehet túlzásba esni. Manapság is látunk az utcán extrán mini szoknyékat, különösen magassarkú cipőket, stb., ugyanígy voltak, akik túlzásba vitték a fűzést, de ez NEM VOLT ÁLTALÁNOS. 

A nők nem ostobák. Nem viselnének valamit évszázadokig, ami nem lett volna jó nekik.

És nem, nem vetették ki a bordájukat (olvastatok már a viktoriánus kórházakról? Olyan messzire kerülték el őket, amennyire csak lehet), és nem nem torzította el a belső szerveket sem. Ja, hogy mindenki látta a korabeli magazinokban megjelenő rajzokat? RAJZOKAT láttunk. (Nem röntgen, CT, UH felvételeket. RAJZOKAT.)

Mi a titok, amikor fűzőkről és a kényelemről van szó? 

Ahogy fentebb írtam, egy jól, méretre készített fűzőnek nem szabad kényelmetlennek lennie. 

Én is tudok hajolni, ülni, emelni, táncolni, korcsolyázni fűzőben, sőt a CIPŐFŰZŐMET IS MEG TUDOM KÖTNI. Igen, létezik a mondás "Előbb a lábbeli, utána a fűző", de nem azért, mert nem lehet fűzőben cipőt kötni. Lehet, de azért kényelmesebb mielőtt befűzzük magunkat.

Egy sokórás/egésznapos rendezvény után, amikor levesszük a fűzőinket, mi is felsóhajtunk, és gyakran viccelődünk azon, hogy jobb, ha senki, akivel aznap a fűzőkről beszéltünk, nem hall minket. DE, ne felejtsük el, hogy NEM VAGYUNK HOZZÁSZOKVA, hogy egésznap, mindennap viseljük őket. Nem hordjuk eleget, hogy hozzászokjunk. A történelem során a nők fiatal korban kezdtek valami fűzőfélét viselni (a "tréning fűzők" épp annyira tértek el a felnőttek fűzőjétől, mint manapság a kiskamaszoknak gyártott tréning-melltartók a push-up melltartóktól. 

És, hát az is tévedés, hogy manapság nem viselünk fűzőt... ajjaj, dehogynem. Csak éppen máshogy hívjuk őket. Mondjuk alakformáló fehérneműnek.