2026. november 16., hétfő

Heti mintamustra (varráshoz)


Ez a  Rozan top a FiberMood-tól.
Tetszik benne a romantikus hangulat, és a (ránézésre) egyszerű konstrukció. 

Ha megnézitek az elkészült darabokat az oldal alján, láthatjátok, hogy milyen sok változat lehetősége rejlik a mintában, a nyári ruhától a hosszú ujjú blúzig. 
 


 

2026. november 6., péntek

A rokokó nyara: a lovaglókabát

Miután a terv fejben készen volt, és megvarrtam az inget (sőt, két inget), egy alsó-alsószoknyát (erről később még írok, azért), a szoknyát és a mellényt, az összeállítás legbonyolultabb darabja, a legnagyobb falat maga a lovaglókabát volt. 
A szabásminta kérdése már korábban, a mellénynél felmerült, veszéljünk hát róla. Pontosan tudtam, milyen típusú lovaglókabátot szeretnék, egy egész Pinterest Táblám tele van festményekkel, eredeti darabokkal és modern rekonstrukciókkal. 
The question of the pattern already popped up, so let's talk about that. I knew exactly what type of Riding Habit I want to make, I have a Pinterest Board full of paintings, original pieces and modern reconstrucions. 
Ez a típus népszerű az újrajátszók, vagy csak történelmi ruhát viselők/készítők között, de ez inkább az 1780-as évek végén volt divat, és nincs alatta pannier. 
Ez sokkal közelebb áll, ahhoz, amire gondoltam, de még mindig egy kicsit későbbi, és sokkal kevésbé "fancy", mint, amit elképzeltem.
Nna, ez a stílus, ez a szabás már sokkal közelebbi
Erről már beszélgethetünk, bár a díszítében az arany helyére én mindenképp ezüstöt akartam. 
A gond csak az volt, hogy bár átfésültem a történelmi ruha-szabásminta forrásaimat, és a lehetőségeim több, mint korlátozottak voltak. Ugyan megvan a "Patterns of Fashion" 18. századi kötetének új kiadása, és a Nora Vaughn könyv is, nem akartam elkezdeni kinagyítgatni a darabokat egyikből sem. 

A JP Ryannél volt ez a stílus, de már csak a valamivel későbbi érhető el (az is elég drágán), és így egy lehetőség maradt... Igen, a Reconstructing History, ami notórius a történelmi ruhás körökben, de mlg így is azt gondoltam, hogy inkább használok egy kész mintát, különben is a történelmi ruhákat mindig muszáj igazítással, próbával alakra cuppantani, különben is dolgoztam már Rh mintákkal, mi baj lehet? 
Első lépésként írtam Kasia-nak, akit az Instagrammról ismertem, és emlékeztem, hogy tavaly ő maga is megküzdött ezzel a mintával, és a tanácsát kértem bban, mire kell odafigyelnem, és össze is állított egy gyűjtemnyt az akkori story-jaiból. 
Persze, látva mennyi különféle lehetőség, változat van, ezt is át kellett gondolnom, és még jónéhány döntést meghozni. (Kihajtós gallér? állógallér? gallér nélkül? a zsebek függőlegesen álljanak, vagy vízszintesen. A díszítés csipke, zsinór vagy fonat legyen? stb, stb).
Szerencsére azt már eldöntöttem, amikor a mellényt készítettem, hogy az a darab kockás len, amiből "valami modern cuccot" terveztem, tökéletes lesz bélésnek. 

Azt is tudtam, hogy a világoskéket ezüsttel akarom díszíteni, így előástam az összes ezüst csipkémet, zsinóromat, fonatomat. A zsebekkel kezdtem, ugyanazt a technikát használtam, amit akkor találtam ki, amikor Norbi 18. századi mellényét varrtam, vagyis először varrógéppel varrtam ki a gomblyukat, majd a gép varrást vezetőnek használva kézzel körbevarrtam. (Később egy Fb bejegyzés alatti megjegyzéseknél kiderült, hogy sokan csinálják így, de, ahogy Cassandra Danz írta az egyik kertészeti könyvében, az aki manapság találja fel a kereket, nem kevésbé zseni, mint, aki először tette. Igaz, kicsit lassabb, de nem kevésbé zseni).

 

Nem kevés erő kellett a több réteget (köztük a taftot) átölteni.... és egy szerszám :-)

A gomblyukak körül, és a zsebfedő szélére szintén kézzel varrtam fel a zsinórdíszítést.. 

Már csak a zsebet kellett elkészítenem. A 18. századi zsebfedős zsebek egészen más technikával készültek, min a maiak, ahol a zsegő alá dolgozzuk a zsebfedőt. Nem, itt külön lyuk készül a zsebnek, és a zsebfedőt fölé varrjuk.

A mandzsetták körül ugyanazt az ezüst-zsinórt és technikát használtam, mint a zsebfedőknél, majd döntést kellett hoznom az eleje gomblyukakról, és az eleje széléről. A gomblyukak a korábbiakhoz hasonló díszítést kaptak, egy plusz kunkorral, az eleje széléhez pedig azt a csipke-szerű zsinórt, amit Annától kaptam az egyik születésnapomra.

A dolgok elég simán mentek, eddig a pontig, bár nem számított mennyit vettem be a hátából, így is túl sok anyag maradt az én gerincem ívéhez képest.

És ekkor kellett bállítanom a két ujját Ami, annak ellenére, hogy a próbadarabon egészen emberien nézett ki, valahogy sehogy sem akart rendesen állni. Lgealább ötször bontottam ki azokat az átkozott ujjákat, már attól féltem, hogy tönkreteszem az anyagot, és egy éjszakán át bőgtem. Egy ponton már majdnem kihajítottam a 10. emeleti lakásom ablakából. Nincs az az AI, ami erre képes (bőgni egy makrancos ujja miatt), ugye?

Végül még egy utolsó alkalommal kibontottam a két ujját, arra gondolva, hogy a legrosszabb esetben majd csak a mellényben leszek, és egy huszárvágással vagy 45 fokkal elfordítottam... így is maradt benne ránc, de azért így már jó lesz.
Végül néhány tucatnyi behúzott gombot kellett készítenem és felvarrnom. 






Méteráru: I Love Textile
Modell-fotók: Bodeszphoto

2026. november 5., csütörtök

Rövid komment

Nem is tudom, minek hívjam az érzést, ami hirtelenjében elkapott ma délelőtt (disszonancia? irónia? ambivalencia? vagy mi?), amikor félszemmel egy you tube videót néztem és hallgattam, miközben vert csipkét készítettem, kézzel... és akkor a videóban azt mondja a hang "manapság a csipke géppel készül..."
Umm. 

Nem. Legalábbis nem mindig.

2026. november 4., szerda

Heti HV

 Eheti határozott véleményem az, hogy nem a legjobb ötlet a nagyforgalmú "diszkont" boltokat (Lidl, Aldi etc), a délutáni csúcsidőben (16-19 óra között) feltölteni, és a vásárlótér nagyrészét a hatalmas kalitkákkal elbarikádozni. 

2026. november 3., kedd

Rövid komment

Amikor rájössz, hogy érzel valamit egy bizonyos valamiért,,,


 A két fonalat két különböző alkalommal vásároltam, a kettő között úgy egy-másfél év telt el, és mind a kettőt még azelőtt, hogy újra elkezdtem volna csipkét kötni...

2026. november 2., hétfő

Heti mintamustra (kötés)

Még mindig a csipkék érdekelnek

Most egy szépséges csipkeruhát hoztam nektek.


Olyan sok minden benne van, amit a kötésben, a kötött holmikban szeretek. 

Ez a  Seashore Blouse (Bár nekem inkább tunikának, vagy miniruhának tűnik...).

2026. október 31., szombat

A rokokó nyara: Szoknya és mellény

Ahogy említettem, három szett rokokó ruhát varrtam a nyáron, és gyakran elfelejtettem aa varrást fotózni, így be kell érnetek a kész darabok képeivel. 
Mint ennek a szoknyának és a mellénynek az esetében. 
A szoknya.... nos, a 18. századi szoknyák a világ legegyszerűbb dolgai. Két téglalap és egy öv... vagyis megkötő a derékon. Az egyetlen trükkös része, hogy az alját egyenesbe hozzuk, attól függően, milyen merevítést viselünk alatta. Ha ugye valamilyen popsipárna van, akkor a háta hosszabb (hogy mennyivel az a popsipárna formájától és nagyságától függ), ha pedig oldalkosárkákat (panniers-t) veszünk alá, az oldalának kell a hosszabbnak lennie. Ezt általában úgy érik el, hogy felveszik a megfelelő alsóruházatra és a deréknál igazítják a hosszat. 
Ehhez kell egy segítő, ami nekem nem volt, így a szoknyám háta egy icipicit rövid, de mivel a felhajtásnál bőven hagytam benne anyagot, ezen tudok segíteni. 
Az alsószoknya anyaga ugyanaz a damaszt/brokát? nem igazán tudom, hogy melyik), amit a nyár elején a századfordulós fehér mellényhez használtam, az apró virágokkal.
A mellény bősége a hátán állítható, és a szabásmintáról annyit, hogy... nem létezik. Azt a mintát módosítottam, ami a kabáthoz volt,(arról meg akkor írok többet, amikor a kabátról írok majd). A hátához lenvásznat használtam. Amikor a brokátot sikerült betáraznom, találtam két kisebb darab lenvásznat is, és, bár eredetileg másra szántam (kivételesen valami modern nyári cuccra gondoltam), annyira jól illett ehhez a szetthez, hogy végül erre használtam.
Itt pedig egy könyvesboltban próbálok elrejtőzni a tűző nap, és az agyat is elolvasztó hőség elől. 

Anyag: I Love Textil 
Fotók: Norbert Varga @Bodeszphoto

2026. október 28., szerda

Heti HV

Eheti határozott véleményem, hogy ingencsak kontraproduktívnak tartom, hogy a social media (és láttam ezt a Facebooknál és az Instagramnál is, de talán a FB a legrosszabb), hogy folyamatosan tolják az ember arcába az oldalakat és a személyeket, hogy kövesd ezt meg azt, de ahogy rákattintasz a követés gombra, az algoritmus rögtön hátrasorolja őket, és jóval kevesebbet látsz belőlük, mint amikor csak lájkolgattad a posztjaikat (követés nélkül).

Ti is észrevettétek már ezt, vagy csak én érzem így? 

2026. október 27., kedd

Ösi leletek (zoknibefejezős)

Nem is emlékszem, mióta készül ez a pár zokni...

A fonal megvolt már.... arra sem emlékszem, hogy mióta, de mégcsak arra sem, hogy hol vettem (bár általában még a legtöbb kis, maradék zoknigombóc esetében is szoktam emlékezni... Mindesetre az a többnyire pamut (kevés gyapjúval és akrillal) zoknifonal, amiből legalább egy doboznyit őrizgetek, ez a gombolyag pedig az ágyam melletti polcon volt, hogy felhazsnáljam... hamarosan.

De évekig volt ott. 

És, hát azt is a múlt homálya fedi, hogy végül is mikor kezdtem el, merthogy a "kocsiban, sötétben kötöm" kategóriába esett, ráadásul a szokásosnál kisebb kéthegyű tűkkel kötöttem (arra, viszont emlékszem, hogy a tűket valamelyik Ice Yarn rendeléssel vásároltam, de a méretük nincsen rájuk nyomtatva, talán 2 mm-esek lehetnek, vagy annál is kisebbek).

A félkész zokni abban a kis neszeszerben volt, amiben az ilyen kisebb kötéseket (zoknik, kesztyűk) hurcolom magammal, a kis kiegészítő eszközökel - már, ha egyáltalán van nálam ilyesmi. 

Ha igazán komolyan elgondolkodom a kérdésen, akkor a legvalószínűbb az, hogy akkoriban kezdtem, miután megvettük a lila bakancsomat prágában, és az, úgy négy éve volt (erről a pár bakancsról nem is írtam, ugye? Írjak?)

A zoknit elég gyakran tettem félre más kötés miatt, mert a kocsiban ugye többnyire történelmi harisnyákat kötök 8amikor elég fény van hozzá), és rövidebb / kisebb kevesebb formázással kötött zokniknak jut az éjszakai kötésidő.  (uupsz, ellenőriztem, ezt már párszor elmondtam nektek, legutóbb, amikor az előző modern zoknikat mutattam nektek. 

Mindenesetre augusztus-szeptember-októberben elég sokat autóztunk, és amúgy is kellett várakoznom olyan helyeken, ahova a nagyobb történelmi harisnyákat nem akartam magammal binni, csak éppen gondolkodás nélkül körbe-körbe kötni) így elkészült ez a pár is. 


2026. október 26., hétfő

Heti Mintamustra (Varráshoz)

 

Ezen a héten Paris Top -ot hoztam a Fiber mood-tól.
Átkötős szabása csinos, és a fodor némi romantikát csempész bele. 

2026. október 25., vasárnap

A rokokó nyara - ing a lovagló ruhához

Mielőtt bármilyen nagyobb döntést hoztam volna a lovaglóruha ügyében, először azon a részn kezdtem el dolgozni, amiről azt gondoltam, hogy a legkönnyebb lesz. Az ingen. 

Azt hittem egy totál fodros rokokó ingre lesz szükségem, de ilyet még nem készítettem, legalábbis, a hagyományos, férfi-típusút, magamnak, női méretben nem. Volt egy darab szép, hófehér, pamut-len keverék anyagom, és a fodrok kézi beszegésével kezdtem. 


(Fogalmam sincs ez az egy kép miért lóg ki a sorból, és nem tudom a helyére tenni, bocsi.)
Utána a gallért és a mandzsettákat készítettem el.
Utána pedig az inget varrtam meg, de erről nem találok képet, csak arról, amikor később felpróbáltam, és rájöttem, hogy a nyakfodor és a magasan záródó mellény nem feltétlenül a legjobb kombó...
Úgy hagytam, de csak piszkálta az agyamat, és mivel épp befejeztem egy hosszabb darab lencérnából készült csipkét.... 

Arra gondoltam legalább két éve dolgoztam ezzel a csipkével, és mindig azt hajtogatom, hogy engem az a csipke érdekel, amit fel tudok használni ruhá, s ugye itt a tökéletes alkalom, és mégis, milyen menp lenne, a sajt kézzel készített csipkémet varrni az ingemre? 

Így, az utols este, mielőtt elindultunk (rögtön azután, hogy hazaértem a Sziget fesztiválról, ahol fellépőként, történelmi interpretátorként voltam), kibányásztam a készleteimből egy ezeréve (na jó, az tutti, hogy a Covid előtt) vásárolt, szinte géz vékonyságú lenvásznat, kiszabtam a darabokat, és elkezdtem összevarrni az inget.

Thus the last evening, before we left for the event, (just after I got home from performing / doing living history at the world famous Island Festival /Island of Freedom... it had many names since it started), I dug out from my stash a fairly old (probably bought it before Covid) linen, that was thin, almost like some gauze, then cut out and started sewing the shirt


Sikerült annyira összeraknom, hogy a géppel varrott varrások készen voltak, és a belső szegéseket és egyéb részeket be tudtam kézzel fejezni, amit a kocsiban meg a szállodában tettem. Ugyanis Norbi két nappal korábban kitalálta, hogy ő napfogyatkozást akar fotózni, így még annál is egy nappal korábban indultunk el, mint eredetileg terveztük. 

Ez meg én vagyok, ahogy a cérnát elvágom az utolsó gomb felvarrása után.

Az ing a hotelszoba ajtaján lógva... és rajtam...

Mind a két inget elvittem magammal, de ISZONYATOSAN  meleg volt, és eléggé hozzámnőtt az a csipkés mandzsetta, (aminek a későbbiekre nézve következményei is lettek, de ez egy teljesen más történet), így az este kimostam, és csak a csipkéset viseltem. 
UGYANAKKOR, biztos vagyok benne, hogy nem fölöslegesen varrtam, mert előbb-utóbb eljön az a rendezvény, ahol mind a kettőre szükségem lesz, és, ha semmi másra, próbadarabnak jó volt, és most már tudom, mekkorára kell kivágnom a darabokat, ha újabb inge(ke)t akarok.

U.i: Azt kérdezték tőlem, mit csinálok a csipkével, amikor kimosom az inget? Leveszem? 
Nos, nem. Kézzel mosom az inget, óvetosan, és utána óvatosan vasalom, a csipkére pedig spray- keményítőt használok.