Mára már hagyomány, és boldogan jelentem, hogy nemcsak nekem. ..Angela barátnőm kezdte el, és most már egy egész FB csoport köt velem újévi szerencsepulcsit.
Ugyanakkor, a decemberrel kissé elcsúsztam, többnyire magam elé állított feladatok miatt, és kivételesen nem készültem fel előre. Egyrészről, december 31-én is az utlsó pillanatokig dogoztam, és , hát úgy voltam vele, van egy rakás piros fonalam, majd csak kitalálok valamit éjfél után.
Közben azonban támadt egy ötletem, egy konkrét darabra, de amikor elkezdtem "A Készletben" kutakodni, rá kellett jönnöm, hogy ehhez a darabhoz több kell, mint a nálam nagyjából standard-nek számító 4-500 grammnyi fonal (egy típusból).
Ahogy kutakodtam, úgy gondoltam, hogy több lehetőségem is van...
Készíthetek egy fair Isle pulcsit, mondjuk szürke alapon, többféle pirossal, mert, ha valami, ház zoknifonalam tonnaszámra van. Ugyanakkor van már egy színes fair isle pulcsim féligkészen kötőtűkön...
Találtam egy kupac tweed fonalat mindenféle piros árnyalatban:
Úgy gondoltam, hurrá, kötök egy csíkos kardigánt, hogy úgy mondjam, "tervezek egyet" vagyis kitalálok valamit fejből. El kis kezdtem bőszen kötni, de közben az eredeti ötlet (amihez a több fonal kell) csak nem hagyott nyugodni, beakadt a gondolataim között és ott kattogott a fejemben. Miközben a csíkosat kötöttem, elcsesztem a számolást, úgy rendesen, szóval lebontottam, mielőtt több kárt csinálok, és betettem egy zacskób a fonalakat, mert az ötlet nem volt rossz, csak újra kell számolnom az egészet, de nem baj. Majd legközelebb.
És akkor arra gondoltam, ha ennyire nem tudom kiverni a fejemből az eredeti ötletet, akkor miért ne csinálhatnám meg? Igaz, hogy nincs annyi egyforma piros fonalam, és nem is nagyon akarok vásárolni, hiszen így is több van itthon, mint amivel a legtöbben tudnák, hogy mit kezdjenek, ogaz? (Na jó, bevallom, hogy teljesen beleestem a DROPS Soft Tweed fonalába, és ha lenne belőle piros, valószínűleg nem tudtam volna ellenállni, de szerencsére pillanatnyilag nincs). Viszont még vöröshajú koromban rengeteg narancssárga fonalat gyűjtöttem össze. Van közte kúpon, , motringban, gombolyagban, és a kúpokon általában több van az alap 500 grammnál. De hiszen rengeteg fonalat festek másoknak, ha nem is abból élek, inkább csak hobbi, amolyan kalandozás a színek világába, nem igaz? Egy rakás festékem van itthon, nem igaz? Van itthon citromsav, ecet is bőven, nem igaz? Nem valószínű, hogy újra vörösre festeném a hajam, vagyis már nem valószínű, hogy túl jól tudnám használni azokat a narancs színű fonalakat, nem igaz? (Sajnos ha narancs ruha van rajtam a hajam sokkal sárgábbnak látszik, mint amilyen valójában, így minimálisra vettem vissza a narancs szín viselését). További kutakodás A Készletben, és a sarokból, ahol a kúpra feltekert fonalakat őrzöm előbukkant úgy 800 grammnyi cirmos narancs (bevallom, vastagon állt rajta a por, de ezen segített a porszívó)
Felmotringoltam, és egy éjszakára meleg, ecetes vízbe áztattam. Soha nem festettem ekkora mennyiséget egyszerre, pláne nem úgy, hogy a cél az volt, hogy mind ugyanolyan színű legyen, Muszáj volt felturbózni a korábbi tapasztalatokat, és előástam a legnagyobb acéllábast, ami még PJ korából maradt itt (ő ugyanis szeretett óriási kondérokban főzni, én jobban kedveltem a kezelhetőbb méreteket. Elkészítettem a festékoldatot, több különböző piros árnyalatból. Élénk, mélyvöröset akartam, egy kis meleg, téglavörös beütéssel, a festékben volt piros, bordó, málnapiros, de a szín mégis ... hogyan is írjam le, hidegebb, kékesebb piros árnyalat volt, mint amit szerettem volna. Ezt általában narancssárga hozzáadásával szoktam ellensúlyozni, de most maga a fonal is narancssárga volt, hát belenyomtam a motringokat a festékbe, és hagytam gyöngyözve forrni egy ideig. Utána vízben öblítettem, öblítettem, öblítettem, még egy kis öblítés (nem spóroltam a festékkel, na... ennyit mondhatok), utána egy kis áztatás ecetes vízben, és felakasztottam száradni.
(Igen, ez az a polc, amit Norbi tett fel a tűzhely fölé nekem. Tökéletes hely festett szösz vagy fonal szárítására. )
És végre, két nap késéssel elkezdhettem kötni...
Annyit már most is látok, hogy halálra unom majd magam a rengeteg bordásmintával, de meglátjuk.
Ó, hogy azt kérdezitek mi lesz? Meglepi. Majd meglátjátok.
És, ha már itt tartunk, igen, tudom, hogy még a tavalyi elkészült újévi pulcsit sem mutattam meg, de ami késik, nem múlik. Igen, befejeztem, de soha nem fotóztuk. Mire elkészült, az idő melegre fordult, nem volt túl nagy szükség pulcsikra, és utána minden felgyorsult, semmire nem maradt idő... Remélhetőleg nemsokára össze tudunk hozni egy fotózást.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése