Ollók!!!

Mert új ollóm van, hurráááá!

Varrónőként az embernek különleges kapcsolata van az ollóival, különösen a szabóollókkal, ugye? 

Az első ollóm, amit őrzök (itt nincs kép, mert el van csomagolva) az anyai nagyapámé volt, aki bőrt szabott vele. Anyai nagyszüleim cipőfelsőrész készítők voltak, azokhoz a fapapucsokhoz és fatalpú klumpákhoz készítettek felsőrészeket, amik a 70-es években annyira divatosak voltak. A haláluk után kértem el az ollót az anyukámtól, romokban volt, azóta el is tört, és csak a fele van meg, de akkor is őrzöm.

A következő...

Ezeket akkor kaptam, amikor érettségi után szakmunkásképzőbe jártam, és női ruha készítőnek tanultam a "Vámosban". Az egyik műhely vezetője adta nekem, ahol gyakorlaton voltunk. Nem is túl nagy, már rég nem is igazán éles, anyagokat nem is vág jól, de még használom, ezzel vágom a papírszabásmintáimat.

Őt akkor vettem, amikor végeztem a szakmunkásképzőben, és belevetettem magam a varrásba, különösen szeretem, kissé szentimentális a kapcsolatunk :-). Elvittem magammal, amikor Amerikában éltünk, számtalan őrült, és kevésbé vad ruhadarabot szabtam vele. Sajnos valahol, valamikor rávághattam egy gombostűre, vagy ilyesmi, mert az élén van egy sérült pont. Így is lehet vele vágni, pláne, ha vékony, vagy csak egy-két réteg a szabnivaló, de komolyabbaknál nehézkes a használata.

A következőt az előző kiváltására vettem, de rossz választás volt.

Bár az éle jó, a nyele, a fogója kényelmetlen. Nem szeretem. Fiskars ugyan, de egy amerikai piacon vettem, és utólag visszagondolva vagy nem is szabóolló, vagy nem eredeti, hanem valami hamisítvány...

Mindenesetre ezzel a három ollóval dolgoztam sok-sok évig, miközben gyakran gondoltam arra, hogy kellene egy újat venni, sőt, amikor Éva menyasszonyi ruháját készítettem 2020-ban el is döntöttem, hogy az árának egy részéből ollót veszek, valahogy mégis elmaradt. 

Most meg nem volt különösebb okom, az Aidah-n kívül, de elegem volt a kínlódásból, és amíkor az egyik barátnőm megkért, hogy menjek el vele a varrógép-boltba, úgy döntöttem megveszem a legnagyobb Fiskars ollót, amit tartanak. 

(ilyen a másik, harmincvalahány éves mellett). Imádom, több réteget is könnyedén átvág. 

A narancs--nyelű ollóknak ebben a háztartásban különleges helye van. Mindannyian tudjuk, hogy a szabóollókat nem szabad másra használni (papírvágására meg pláne nem). A szabály az, hogy a narancssárga nyelű ollókhoz nyúlni rajtam kívül mindenkinek TILOS. Van egy rakás másik olló, fekete, kéknyelű, aminek a pengéjén virágok vannak, egy öreg fémnyelű szabóolló is van valahol, sőt egy piros pöttyös is, mindegyik esetében szabad a gazda, de halálbüntetés jár azért, ha valakinek a kezében meglátom a narancssárga ollót.Egyszerű, nem? Nem nehéz betartani, és így mindenki biztonságban van.