Mert ilyeneket varrtam az elmúlt hetekben... mégcsak nem is magamnak.
Mivel inkább munka volt, próbáltam figyelni, mennyi időbe telik, így nem igazán fotózgattam munka közben, kivéve egy rövid videó erejéig, de ezt majd lentebb látható is.
Ha már valaha beszélgettél velem, tudhatod, hogy szilárdan hiszek az "alsónemű igenis számít" elvben. Persze, néha nekem is kell engedményeket tennem: több történelmi térdharisnyát kötöttem, a legtöbbször modern, pamut térdzoknit veszek, van amikor a fűző alatt egy modern trikó van rahtam, de már az elejétől igyekeztem odafigyelni az alsóneműkre (is)
Most arra kértek, egy 1870-e sévek-beli ruhához készítsek alsóruhákat, szóval..
Alsóing, vékony pamutból és hímzett batisztból.
Némi csipkével, kék szalaggal és piével díszítve. (Imádom a piéket, és egyáltalán nem utálom őket varrni. Sőt.)
Készült nyitott ülepű száras alsó.
Mivel szettnek készült, ugyanaz az anyag-kombó, ugyanaz a csipke és hasonló piékkel.
Az anyagok is hasonlóak, bár az alaphoz valamivel vastagabb és erősebb pamutvásznak választottam, mint az alsóinghez és nadrághoz, de a fodrokhoz már ugyanazt a hímzett batisztot, mint, amivel a korábbi darabokat díszítettem.
Végül pedig egy alsószoknya a turnűr fölé.
Utána egy 20-25 évvel korábbi korszak felé fordultam, egy meglevő reformkori ruhához kért tőlem valaki zsinóros alsószoknyát, és fodros alsószoknyát- Mikor is mondtam, hogy amióta történelmi ruhákkal foglalkozom, minden évre jut legalább egy, de néha több zsinóros alsószoknya? Ebben az évben sem volt másképp.
Végül, de nem utolsó sorban egy habos fodros alsószoknya, hogy még több volument adjon a ruhának.
Bármennyire is szeretem a fehéret mint színt (ok, tudom, hogy nem szín, de most ne menjünk ebbe bele), és imádom a fehér ruhákat is, mire mindennel végeztem, már igencsak vágytam valami másra.... Talán valami feketére?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése