Amiről vasárnap írok.
Vacak hetem volt, epegörccsel (az epekő monnyon le), elvesztett két nappal, a billentyűzetbe öntött teával, munka, aminek a feltöltési rendszere miatt nem egészen egy hónap alatt háromhavi munkát kell letolnom, egy út, ahol a városból kijutni tovább tartott, mint a város határától Pécsig, sürgős szüksége annak, hogy az asztalomat fotón prezentálhatóvá tegyem (több, mint egy napomba telt, akartok előtte/utána képeket látni?), többezer képet kell átnéznem a hagyományőrző alapítványunk tavalyi fellépéseiről, és ez csak néhány a héten történtekből.
Az említett pécsi útra úgy indultam, hogy nem volt a blogon előre időzített bejegyzés szombatra, és ilyesmit még mindig nem vagyok hajlandó telefonon pötyögni, és még cuki macskám sincs, akit beküldjek magam helyett, ha éppen nem vagyok elég összeszedett ahhoz, hogy kigondoljak valami posztolnivalót.
Még mindig nem értem utol magam, és igencsak megkérdőjelezem magamban a mindennapos posztolás értelmét, és azt normális-e, aki ilyenre vállalkozik, és érdemes-e folytatnom, vagy engedjem el, és térjek vissza a hébe-hóba posztolásra. egy-egy nagyobb projektről...
Egyelőre úgy éreztem, még mindig van néhány munkám, amit nem mutattam meg, határozott véleményem is, erről-arról (és nemcsak kötésről), leestem a lóról, de gyerünk, üljünk vissza, de a fejemben a kérdés ott van. Van kedvetek meggyőzni az egyik vagy a másik oldalról?
4 megjegyzés:
Kedves Anett, fogalmam sincs, hogy egy idegen blogolvasó mennyire lehet meggyőző, de most felbátorítva érzem magam arra, hogy elmondjam: nagyon-nagyon régóta olvasok kézimunkablogokat (amikor elkezdtem, még pörgött pl. a Horgo-blog, hogy mást ne mondjak...), elszomorít a megfogyatkozásuk (a fb is monnyon le), és roppant hálás vagyok azoknak, akik még őrzik ezt a hagyományt (is). Nem tudom, vannak-e ezzel így mások is, de én mindennap várom a bejegyzéseidet; ha HV, akkor vagy egyetértek, vagy nem, de szeretek rajtuk eltűnődni; ha ufo, akkor olykor én is de szeretnék ennyi fonalat, máskor meg nem; ha hagyományőrzés, akkor meg egyszerűen nem hiszek a szememnek, hogy azok a ruhák milyen gyönyörűek, és ilyesmit csak úgy otthon meg tud valaki varrni...
Ez meggyőző valamennyire? :)
Szerintem csak így tovább!
Üdv: Milli
Nem is tudod, mennyit számít, ha néha érkezik jelzés, hogy nemcsak a kéménylyukba kiabálok :-) Meghatott az üzeneted, köszönöm. <3
Abba ne hagyd, kérlek szépen! Annyira megörültem, amikor rendesen visszajöttél ide (sűrűn írsz és nem havonta kétszer)és írtál és írsz azóta is folyamatosan. Annyi érdekes dolgot mutatsz, mintha egy másik világba csöppennék Nálad. Írogass csak, én meg olvasom. :D Nem mindig kommentelek, de itt vagyok és sokat mosolygok Nálad. Köszönöm.
Írj, s bár teljesen tehetségtelen vagyok a hagyományörző ruhák terén (is), én szorgalmasan olvasom a bejegyzéseidet.
Megjegyzés küldése