Moziba mentem (a Nosferatu jelmezei)

Nosferatut nézni.

A fiam azt kérdezte "mióta nézel te horrorfilmeket?" Teljesen igaza volt, nem nézek horrort, még egy egyszerű Dr. House részt sem tudok végignézni. Akkor miért? 

"Szívem, 1838-ban játszódik. A ruhákat néztem, nem a trutyit."

És ez így volt. Persze, érdekelt a történet is, még az egyetemen volt egy fantasy-irodalom óránk, ahol sok mindent olvastunk "A Szerzetes"-től a Drakulán és Frankensteinen át a Gépnarancsig és az Éhezők Viadaláig. 

De a ruhák, a ruhák! Mondtam már, hogy kész rémálom velem történelmi filmet, vagy kosztümös darabot nézni? Sőt, ahogy Norbi mondta, nem is olyan régen, "Már nagyjából hozzászoktam, hogy a történelmi filmek ruháit kommentálod, de már sétálni sem mehetünk anélkül, hogy ugyanezt tennéd?" (épp a szolnoki Szigligeti Ede szobrot kritizáltam a modern öltönyéért)...

Mindenesetre, térjünk vissza a Nosferatu jelmezeihez. A film az 1830-as években játszódik, és tudjuk, hogy az 1830-as évek divatja elég röhejes tud lenni, ezért ritkán is használják filmekben, de itt nem fordultak el a röhejes részétől sem, hanem teljes odaadással vetették magukat bele. A rendkívül puffos, sonkaujjak, a fodrok, a húzások, a szegők, az alsóruhát (láttátok azt a legyező-fűzést a fűző hátán? egyszer még varrok egy olyan fűzőt). És ami a fejükön volt? A helyes kis főkötők, csipkével, virágokkal, és a bonnettek!

Tudjátok, hogy nem vagyok oda a fekete ruhákért, de az a gyászruha... 

Igencsak csábító...

(közelebbről...:)

Csak három olyan pillanat volt, amikor nagy levegőt vettem a kritika jeleként. Először az egyik korai jelenet sárga ruhájánál. Értem én, hogy a nyugodt, (napos?) hangulatot akarták ábrázolni, de az a váll???

Másodszor a film vége felé, amikor az alsóruhájában áll az ablaknál. Ugyan a fűző hiteles, és mg alsóing is van alatta, Ellen melleinekk a helye... Üres. Furán néz ki. Úgy értem, hogy vagy kisebbre kellett volna szabni a mellrészt, vagy ki kellett volna tömni (igen, csináltak olyat, simán kitömték a fűzőt, ha nem volt elég belevalójuk). Bár, jobban belegondolva, az is lehet, hogy azt akarták megmutatni, hogy az átélt szörnyűségek miatt annyit fogyott, hogy még a fűző is lóg rajta... (de csak mellből fogyott volna?)

Harmadszor a bennem élő ruhakészítő (akinek megvannak a maga agyament dolgai és OCD-i, amibe kapaszkodhat), akkor kapkodta a levegőt, amikor a főszereplő a csíkos ruhájában megfordult, és a csíkok NEM EGYEZTEK. Itt is az a helyzet, hogy TUDOM, hogy az ilyen megoldás korhű, hiteles, megtörtént. Az 1800-as évekre az anyagok ára sokkal megfizethetőbb lett, mint akár a megelőző évszázadban volt, de még így is drágább volt, mint pl. a munkaerő, és gyakran áldozták be a mintaegyeztetést az anyagspórolás oltárán, , de akkor is szúrta a szemem. 

Egyébként, mindannyian boldogok lehetnék, ha az átlagos történelmi film jelmezei csak feleennyire lennének jók és hitelesen. 

Mos megyek, és megtervezem, milyen 1830-as ruhát varrjak magamnak, még, ha nem is csináljuk ezt a korszakot. MÉG. 

U.i.: Miután a fentieket megírtam, találtam egy-két érdekes cikket a jelmezekről (angolul tudóknak). Pl. EZT. Vagy EZT.