Amióta ismerjük egymást, azóta emlegettük, hogy egyzser el kellene mennünk Prágába. Most, hogy egy egészségügyi ijedtség után tiszta lapot kaptam, N egy hétig szabadságon volt, én a legtöbb munkámmal jól álltam, és fellépés sem volt naptárban...szerdán délben egymásra néztünk, és azt mondtuk, menjünk el valahova. És mégis hova? Mit szólnál Prágához? Oké, egy fél óra alatt össze tudok pakolni.És így is lett.
Elég későn értünk oda, de N meg akarta mutatni a Károly hidat, és a várat, hát még azon melegében nekiindultunk, és gyalogoltunk egy sort, mielőtt a szállodában beestünk volna az ágyba. Következő délelőtt pedig folytattuk.
Amikor éjszaka mentünk a várba, nem tudtunk közel jutni a templomhoz, de másnap rájöttünk miért. Az egész környék le van zárva és csak motozás és fémérzékelő kapun való átsétálás után lehet bejutni...de amikor átjut az ember.. először ezt látja.
Aztán ezt...
És, miután átmegy egy átjárón, felnéz, és... tátva marad a szája. A St Vitus Katedrális.
Odabenn a színes üvegablakok fényei.
A másik dolog, ami régóta érdekelt, az csillagászati óra. Láttam már róla képeket, és tudtam, hogy ez a legrégebb óta működő ilyen óra... Az idő és az órág mindig izgatták a fantáziámat. És hát... gyönyörű volt.
Érdekes volt, ahogy a tömeg egész órák előtt összegyűlt, hogy az órajátékot lássa, de be kell vallanom, ez kissé csalódás volt. Valamiért többet vártam.
Ugyanígy többet vártam a trudlo-tól. Ahogy a városban sétáltunk, láttuk, hogy szinte minden sarkon, minden utcában van egy-két kürtős kalács árus, akik krémmel, tejszínhabbal, fagylalttal töltött kürtőskalácsot árultak, és rengeteg járókelő kezében is láttuk. Megkóstoltuk, kipipáltuk a listáról, de nem igazán értem a felhajtást.
A város gyönyörű, és varázslatos történelmi hangulata van.
De őszintén szólva, olyan városokkal ellentétben, mint Rovinj, Verona vagy akár London, nem éreztem az elsöprő vágyat, hogy ott akarnék élni. Ahogy N oly pontosan megfogalmazta... olyan, mint egy zsiráf... szép, szép, de otthonra (vagy a mi esetünkben otthonnak) nem kellene.
Képek: Varga Norbert.
