Bekaptam a bogarat (ahogy az amerikaiak mondják, ha elkapnak valamit, betegséget elsősorban-na ez ebben e szezonban a sok rossz kedv, depresszió és stressz ellenére sem sikerült-a fene se érti miért, de ez egy másik történet). A lényeg, hogy dúl a szerelem, a kis bogár rövid időn belül magára vette a Katica nevet, és nem egészen húsz órába tellett hogy színben passzoló piros széket is szerezzen magának. (A megjegyzéseket tessék lenyelni. Végülis mégicsak az én rokkámról van szó....)
És, hogy mit is gondolok Róla? Azt hiszem látszik, hogy mindent részét imádom.
Már azóta, hogy a fonás gondolata évekkel ezelőtt először beférkőzött a gondolataimba tetszett ez a kis masina.Mindig is tetszett. És amikor végül elhatároztam, hogy veszek egy "új" rokkát alaposan körülnéztem az interneten. Blogok, fórumok, és egyéb helyek tucatjait olvastam el, minden rokkáról kigyűjtve a pozitív, és a nem pozitív megnyilvánulásokat. Érdekes módon, első megérzésem beigazolódott, az én anyagi keretembe még beférő rokkák közül ez volt, amelyikről egyetlen rossz dolog nem hangzott el. A többiről volt sok-sok jó, és egy-két nem olyan jó dolog, a Ladybug-ról csak jókat találtam. És egy tízéves nem túl óvatos kisfiúval az olyan megjegyzéseket, hogy "jól működik, csak bánj vele érzéssel" komolyan kell venni.
Imádom a külsejét is, olyan klasszikus, és modern egyszerre, olyan vagány, és nem hat idegenül egy panellakásban sem.A helyigénye is fontos volt, bármennyire is tetszenek a Szaxon típusú rokkák, ha egy olyat betennék a nappaliba, más már nem nagyon férne be. Még én sem.
A méretéhez képest viszont igenis sokat tud. Mindent amit igazán kell. Egy csomó különböző sebességű tárcsa van hozzá, még extra gyors is, a vékony fonalakhoz. Külön gyors orsókat is lehet kapni, ami, adva a vonzódásomat a vékony fonalak készítéséhez nekem fontos. Ami nekem nem annyira számít, de másnak esetleg igen, kapható hozzá vastag "art fonalak"hoz való készlet is. Kötősként sem vonzódtam ezekhez a fonalakhoz (nekem kicsit "zavarosak") egyelőre nem érzem a szükségét, hogy ilyet fonjak. De ha akarnék, megtehetném.
A szállítási költségek racionalizálása miatt szétszerelve érkezett, de nem gördített nagy akadályokat az összeszerelése sem, különösen az alapos útmutatóknak köszönhetően. Az olajozási helyekhez könnyen hozzá lehet férni, és eddig meglepően kevés olajra volt szükség. Könnyen, és ami még fontosabb, halkan forog (mivel sokat fonok a TV mellett ez is számít). Több technikai részletet a Knitty-ben található kritikából tudhattok meg, ennek az írásnak döntő szerepe volt (ahogy Abby cikkének is arról hogyan válasszunk első rokkát) , de eddig minden megállapításával egyetértek, és hozzátenni sem tudnék.
Az ügyfélszolgálat (hmm ügyfélkezelés) kifogástalan volt (magam is ügyfélszolgálatosként nagyon kritikus vagyok). A levelezés Jane-nel gördülékeny volt, mindig egy napon belül válaszolt, még a leghülyébb kérdésemre is, még akkor is amikor már rég itt volt a rokka.Szállítás közben az egyik orsó széle lepattant (ez már azt hiszem a magyar posta hibája inkább), és bár így is használható, postafordultával érkezett a pótlás.
Mindent egybevetve, vehettem volna rokkát (nem is akármilyet, hanem nagyon jó) kevesebbért is, nem bánom. Sőt mi több úgy érzem jól döntöttem. Mindig is hittem abban megéri befektetni egy igazán jó eszközbe. És abban ist hiszek, is megéri, hogy később ne kelljen arra gondolni, hogy "jó-jó, de milyen kár hogy nem azt a másikat vettem".
Sajnos itthon még kevés működő rokka van (bár szerencsére egyre több). De nem egyszerű, ha anélkül kell dönteni, hogy leültem volna vagy öt-hat (vagy akár még több) különböző rokkát kipróbálni. Csak a megérzéseimre tudtam hagyatkozni, és ezúttal nem hagytak cserben.
Ha érdekel, hogyan lehetne Neked is ilyen bogarad keress meg. Szívesen segítek.
Ez volt az első fonás, amit kipróbáltam. 55 gramm merino silk. Eredetileg 200 gramm volt, anagyját úgy két éve fontam, és gyorsan el is ajándékoztam, mivel elég hamar kiderült, hogy nem az én színem. A maradék a készletekben lapult jobb sorsát várva, gondoltam jó lesz gyakorlásnak. 230 méter kétágú lett
Ezt pedig abból a merinóból készítettem amit a várakozás heteiben festettem. 60 gramm kétágú 230 métet.
Egyikkel sincs határozott célom. Csak gyakorlás volt. A motringok egyelőre a könyvespolc szélén lapulnak. Talán megmaradnak emléknek, talán valaki beléjük szeret és elviszi őket, talán egyszer majd megsúgják mivé szeretnének alakulni.
