...és, ha már a piros ruhánál tartunk, beszéljünk a kalapról, amit a ruhához viselek. Különösen, mert a kalapot díszítő pipacsok voltak, amik mozgásba lendítették a hógolyót, amiből lavina lett.. szóval a pipacsok voltak azok, amik egységes koncepcióvá fogták össze a fejemben kóborló ötleteket. És azért is, mert többeknek megigértem, hogyan csináltam. És azért is, mert az instagramon fut a #fallforcostume kihívás és a mai téma a kalapok és haj, és ez éppolyan jó nap ennek a bejegyzésnek a megírására, mint bármelyik másik.
Láttuk már a 18. században játszódó filmekre jellemző kalapokat, az Outlandertől a Poldarkig. Különleges ismertetőjelül a nagyon lapos tetejük, és viszonylag széles karimájuk.
Azonban nem könnyen elérhetők. Igen, van néhány eladó az E-bayen, és az Etsy-n is, de a legutóbbi kavarás a Magyar Postával (nemcsak a postadíj magas, de a helyi adót ki kellfizetni rá, az EU-s adót, a magyar posta nem viszi házhoz a csomagokat ÉS még fizetni kell szolgáltatási díjat egy olyan szolgáltatásért, amit már egyszer kifizettünk, és még így sem biztos, hogy az ember megkapja a csomagját.)
Ugyanakkor egy rakás tutorial van a neten a kalapok átalakításáról, szóval...
Igazából ezt kisérleti példánynak szántam, mondván, ha sikerrel járok, próbálkozom majd mással is.
Egy kínai boltban vettem a kalapot. Elfelejtettem lefotózni, mielőtt nekiestem és szétvágtam, de nagyjából így nézett ki.
Kezdésnek leszedtem róla a dekorációt és levágtam a korona részt.
Benedvesítettem a koronát, hogy megpuhítsam, és beleerőltettem egy kis fémdobozt. (uupszi, nincs képem a dobozról, de egy megfelelő méretű kisebb, kerek sütisdoboz). Az egészet beborítottam egy vizes törölközővel, és a gőzölős vasalóval gőzölni kezdtem.
Először ilyen lett...
Majd további gőzölés után a dobozon, így nézett ki.
Most már lapos volt a teteje, de még mindig magas, szóval újabb karikákat vágtam le az aljáról.
Utána összevarrtam kívülről, és belülről is.
Ilyen volt a varrás után, mert a korona része még nedves volt a gőzöléstől.
Amikor száraz volt, és egyforma színű, bélést varrtam a tetejébe, és szalagot, hogy meg tudjam kötni.
Ugyanabból a szalagból egy másik darabot egy villa segítségével beraktam, és felvarrtam a kalapra, hogy eltakarja az elvágtt és összevarrt részt.
A pipacsokkal feldíszítettem, és... Ó, hét, ahogy néztem a pipacsokat átfutott a fejemen, hogy milyen jól nézne ki rajta még néhány strucctoll. Fincsi, ugye? Volt piros strucctollam? Persze, hogy nem. (kék persze van, több árnyalatban is, hiszen a történelmi ruháim többsége mégiscsak kék, nem?) Namármost hol vegyek piros strucctollat úgy három nappal az esemény előtt, ahova fel akartam venni? Persze az ebay-en van rogyásig, de.. lásd a fenti kirohanást a magyar posta ellen. Néztem pár magyar webshopot is, de egyik sem garantálta, hogy időben kiszállítja, akkor megkérdeztem az egyik kézimunkás csoportot, és hurrá, volt válaszuk. Az üzlet, ahol amúgy a fűzőkhöz és krinolinokhoz veszem a merevítéseket. Eddig voltam munkával, a ruha persze még messze nem volt kész, és persze szakadt az eső. Ha valami vagyok, akkor makacs és fafejű, és piros strucctollat akartam a kalapomra. Naná, hogy az év legnagyobb viharában indultam neki, a cipőm abban a pillanatban elázott, ahogy leléptem a 105-ös buszról, de megszereztem a francos tollakat.
Így lett pipacsos kalapom, strucctollakkal.
Persze egy ekkora kalap nem áll meg a fejemen magáttól, kicsit segíteni kell neki, egy-két kalaptűvel, de kit érdekel.
