Hétfői mintamustra (varráshoz): A legkönnyebben elkészíthető történelmi darab: Ora Lin Trumpet szoknyája.

Miután a legutóbb határozottan kijelentettem, hogy ezek a patternmuster javaslatok olyan minták, amiket NEM próbáltam ki (mert, ha megtettem volna, külön bejegyzeés lenne róluk, értékeléssel). Azonban ezt a szoknyát több, mint két éve varrtam, de soha nem készült róla bejegyzés, és a készítéséről sincsenek képeim. Ugyanakkor, szeretem ezt a mintát, többszor is használtam, és teljes szívből tudom ajánlani. Hát ezért.

Időnként felteszik nekem a kérdést, mi az a történelmi ruhadarab, amit a legkönyebb elkészíteni.

Vannak elég nyilvánvaló lehetőségek, például az alsóing, ami gyakorlatilag csak négyzetekből és téglalapokból áll, és/vagy egy 18. századi alsószoknya (szintén csak téglalapokból), de mind a kettőnek vannak hátrányai... a modern napjainkban nem túl praktikusak. Igen, az alsóinget hazsnálhatjuk hálóingnek, vagy nyári ruhának, a 18. századi szoknyát bohókás hosszúszoknyának, de lássuk be, a földig érő szoknyáknak vannak korlátai. 

A szoknyát, amit ajánlok, hordhatjuk modern napjainkban is, és nem lóg ki a környezetéből jelentősen, és az irodai környezettől egy randin át az esti programokig szinte mindenhol megállja a helyét. 

A minta könnyen letölthető, viszonylag kevés anyagból elkészíthető 8figyelembe véve, hogy mégiscsak egy történelmi stílusú, hosszú szoknyáról beszélünk). Ehhez a szoknyához kb 3 méter piros lenvásznat vettem (vagy úgy három éve, szóval elnézést, hogy nem emlékszem a pontos mennyiségre), és azt hiszem 2 méternyi 140 cm széles anyagból hoztam ki.

Nincs bevarrni-való zippzár (persze, ha valaki azt szereti, varrhat bele, de, ahogy legutóbb írtam- én inkáb nem teszem), és zsebeket is varrhat bele, az aki szeretné (a zsebhez a minta külön, ingyenesen elérhető). 

A szoknya alsó szélét én ferde pánttal szoktam elszegni, de a leírásban több, más javaslatot is kapunk). 

A szoknya három változatához találunk mintát: a mindennapos hossz - pontosan ehhez: mindennapos használatra, földig érő és uszályos hossz.

Én a saját mintámat a mindennapos és a földig érő változat között hosszál félúton vágtam el, így kicsit hosszabb a mindennapos hossznál, de nem ér a földig.

Akkor hazsnálom azt a mintát, ha olyan szoknyát szeretnék, amit modern hazsnálatra szánok, vagy, ami kettősügynök lehet és egyearánt működik korhű és modern kiegészítőkkel/kornyezetben is, és/vagy amikor a rendelkezésre álló anyagom szűkös. 

Ráadásul ezt a mintát heckelem/buherálom meg a késő-viktoriánus/edwárd-korabeli/századfordulós alsószoknyákhoz is, de ezeket majd egy másik bejegyzésben mutatom meg.

Anyag (lenvászon): Bubulakovo (a sötétpiros színben)

Szoknya szabásminta: Trumpet skirt by Ora Lin

Fotók: Norbert Varga @Bodeszphoto

A tudás anyja

Az Ismétlés, ahogy a mondás tartja.

Mindig is szerettem, ha olyasmiből (leginkább ruhából. nem vagyok benne biztos, hogy csak ilyen vagyok, vagy egy (újabb) jele az (egyébként nemdiagnosztizált) adhd-nak, de van/volt olyan felsőm, amiből vagy 5 színben volt, kötöttem meg egy-egy kötésmintát több változatban (a Rosamund kardigán, a Baglyos pulcsit, a Hey teach vagy az Amelia jut eszembe példának).
Hasonló a helyuet a történelmii ruhákkal, láttátok már, hogy három vltozatban varrtam meg az Aidah ruhát, és itt hozok egy újabb olyan szettet, amit már korábban is használt mintákból varrtam. 

Azt hiszem azt is meséltem már, hogyan tudok teljes öltözékeket felépíteni a legapróbb ötletből. Egy hosszú, fekete szoknya alól kivillanó piros cipő, vagy egy kínai mindenes-bolt kirakatában felbukkanó mű-pipacs elég. 

Ez a szett abból indult, hogy még 2023-ban készítettem két szett reformkori ruhát (egy férfit és egy nőit) (soha nem írtam róluk blogbejegyzést, de ITT találtok pár képet), és volt egy kevés maradékom a mellény anyagából. A szokásosnál keskenyebb anyag volt (természetesen az I Love Textiltől), valószínűleg eredetileg talán nyakkendő anyagnak szánhatták, nagyon szép kékes-lilás színekben. Megtartottam, mert már akkor az járt a fejemben, jól muutatna egy női századfordulós mellénynek is. 

A Black Snail mintát használtam, és mostanra ez az 5. (igen, az ÖTÖDIK) változat, amit elkészítettem. A sötétpiros/bordóval kezdtem, utána jött a sötétszürke csíkos az első bringás cucchoz, kéésőbb varrtam egyet egy kis maradék fekete-fehér csíkos lenből, (EZ a blogbejegyzés nem erről a mellényről szól, azzal még tartozom, de a képeken látszik), ésa fehér lenvászon a kicsi virágokkal, és most ez. Ez alkalommal a magas galléros, egysoros gombolású-t választottam (végül is egy kabát alatt terveztem viselni, és szerettem volna, ha valami látszik a szép anyagból). A hátához és bélésnek kék lenvásznat használtam, és közbélésnek keményebb, lóször-merevítéshez hasonló vásznat (mind a kettő szintén I Love). Ez a Black Snai minta egy álom, csodásan illeszkedik a méreteimre, nem kell igazítani (a többi mintájukkal ellentétben, amik sokkal töb próbát és igazítást kívánnak). Egyáltalán NEM vagyok meglepve, hogy ez a legsikeresebb mintájuk.  

A szoknya már töb fejfájást okozott, bár NEM a szabásminta miatt. Ugyanazt használtam, amit a bordó szetthez , és már kijavítottam, ami nem tetszett benne (például túl hosszú az erdeti, és én uszály nélkül hasznnálom). Azonban, amikor az anyagott vettem, megfeledkeztem arról, hogy a düftin anyag felülete "irányított" az apró szálak az egyik irányba simulnak, a másik irányban szinte "borzolódnak" és így másképp esik a fény, más színűek, vagyis, nem tudom a szabásminta darabjait beforgatni, ami így olyan 30 cm-rel kevesebb volt. Mit tehettem? Küldtem egy üzenetet a boltban az eladónak, hogy van-e még nekik, és, ha igen, eltenne-e nekem belőle? Ugyanakkor, mire eljutottam a boltba, rájöttem, hogy az a szoknya valamivel rövidebb, mint az eredeti papír-szabásminta , ráadásul olyan ügyesen tetriszeztem, hogy mégis elfért az anyagon... így maradt még egy nagyobb ebből az anyagból, talán egyszer varrok belőle egy Napóleon-kori/regency pelisse-t (kabátot)... vagy valami mást. A szoknyát még akkor, a tavasz végén összevarrtam, és aztán, ahogy írtam is róla, hagytam az alsó szélét félig felvarrva senyvedni a vállfén. Mire újra elővettem, a derekán a kapcsokat jóval beljebb kellett varrnom, mint eredetileg terveztem, de ez az egyik csodája ezeknek a századfordulós szoknyáknak... elég könnyű a méretet igazítani rajtuk. 

A szoknyát végül ősszel fejeztem be, és a mellényt is akkor varrtam, amikor ősszel egy kosztümös városi sétát vezettünk az egyik múzeummal. 

Anyagok: I Love Textil

Szoknya szabásminta: Angela Clayton/McCalls

Mellány szabásminta: Black Snail

Fotók: Varga Norbert @ Bodeszphoto

Nemzet(köz)i kalapnap

 Az Instagramon fut egy "nemzeti kalapnap" kihívás, és bár egy nappal elkéstem, megmutatok nektek (valamennyit) a kalapjaimból... 

Uuuupszik

Igen, időnként előre megírok egy-egy bejegyzést és időzítem a közzététel idejét... és tipikus adhd módon időnként egy-egy apró részlet fölött elsikrok.  Így jelent meg a heti HV bejegyzés a szokásos szerda helyett kedden. Ez van. 

Ráadásul, miközben a hétvégén varrtam eltörtem az ipari interlockomban a tűt... Tudtam, hogy kell valahol lennie egy extra tűnek, mivel eredetileg négyszálas, amit 3 és 4 szállal is lehet használni, és alapesetben 3 szállal fut, és kivettem belőle az extra tűt... de nem találtam. Így megkértem Christ, amikor átjött vacsorázni, hogy ugorjon be a varrógép boltba (ahol ugye mindenféle varrással sőt kötésel kapcsolatos cucc van a magazinoktól a tűkon át az ipari gőzölős vasalóig) és hozzon egy csomaggal. 

Kicseréltem a tűt, de valami nem stimmel, mert nem jól hurkol... vagyis olyan, minha a tűben futó szál túl laza, az alsó hurkoló szál meg túl szoros lenne (pedig nem állítottam a szálfeszességen), és bármit csinálok, nem változik... Közben elvesztem az interneten a szálfeszítők között, mert a régi öreg műenyag eltörött, de rájöttem, hogy ma már mszinte mindent lehet a neten szerezni, talán ezt is ki tudom cserélni.... Természetesen időközben megtaláltam az elveszettnek hitt egy darab eredeti tűt is. Akkor is...

 Gyűlölöm, amikor a gépeim nem tökéletesen működőképesek, akkor sem, a pár napig nem tervezem őket használni, amikor meg igen, akkor méginkább tűkön ülök... (és igen, nemcska terveim vannak, hanem teljes kiszabott összevarrásra váró ruhadarab). 

A mai nyafogásnak vége. Köszi, hogy meghallgattatok. Vagy olvastatok. Vagy izé.

Heti HV

Azoknak a busz/troli/villamos/metróvezetőknek, akik, amikor azt látják, hogy valaki fut a jármű után, és várnak egy kicsit, esetleg pont addig, amíg elérik az ajtót, és AKKOR CSUKJÁK BE a lehetséges utas orra előtt... külömnösen késő este, jidegben, amikor /hideg van/esik/havazik, ünnepi időszak van, vagy az utasnál csomagok/gyerek(ek) vannak... 

Az elmúlt hónapban többször is tapasztaltam ilyet, velem is megtörtént, és tudjátok mit? Jobban bántott, amikor másokkal történt. 

Mindenesetre, ha ilyen sofőr vagy (minden tiszteletem mellett, azért ha télen/éjszaka, stb vezettek)... menjetek, és lépjetek éjszaka legóra, rúgjatok az ajtófélfába és szarjatok sünt. 

Rövid Komment

Amiben egy kép van, ami magáért beszél, de én úgyis nehezen fogom be a beszélőkém, így van a kép mellet egy rövid megjegyzés is.

Valami új és szokatlan (legalábbis számomra) folyamatban...

Hétfői Mintamustra (kötés)

Nem titok, hogy szeretem az átkötős kardigánokat, és szeretem a rövid bolerókat (vagy boleró-szerű felsőket) is. 

A mai ajánlásom ezt a kettőt egyesíti, egy rövid, átkötős kardigánt hoztam. 

Az Ophelia wrap. 

Könnyű, egyszerű, és mégis van benne némi finomság a csipkeszegélyével.