Heti HV

Ez alkalommal a véleménnyemmel nem leszek népszerű. 

Néha, amikor az asztalomnál varrok vagy kötök, videókat nézek (vagy csak hallgatok?). Varrásról, történelemről, történelmi ruhákról, és igen, a kötésről is. Néha szeretem a mintaajánlókat, mert új kedvenceket találok, néha bosszantanak, vagy azért, mert totál unalmas, semmilyen mintákat népszerűsítenek, amik mostanában dívnak, vagy azért mert tele vannak adattal. A műsorkészítő felsorol a mintáról minden látező adatot, a javasolt fonaltípustól és szükséges fonalmennyiségtől a kötéspróbán, kötőtű-méreten át at elérhető méretekig. És mostanában, szinte mindig tesznek megjegyzést arra, hogy az adott minta "size inclusive" (vagyis sokféle méretben elérhető) vagy sem, némi elégedetlen, dorgáló arcifejezéssel, esetleg a fej enyhe ingatásával, ha nem készíették el az XXS-től a 6XL-ig minden méretben, én meg minden alkalommal, amikor ezt látom/hallom, összerándulok. 

Pár napja pedig ebbe a videóba botlottam, ami arról beszél, hogy ezek a "felméretezett" minták nem működnek. (Máás gondom is volt ezzel a videóval, bár általában bírom Debora szösszeneteit, többnyire egyet is értek vele, az angol TV-ben futott Game of Wool-ról szóló sorozata igazán jó volt, de ebben a mostaniban, minta bele akarta volna kalapálni a saját igazát / véleményét a bézőbe, olyannyira, hogy egyes dolgokat akár háromszor is elmondott...).

Mindenesetre...

Azt hiszem ismét átestünk a ló túloldalára (és milyen jó, hogy magyarul nem kell elmagyaráznom ennek a szólásnak a jelentését)...

Mik9zben látom és elismerem, hogy szükség van mintákra (kötés és szabásmintákra egyarát) kicsi és nagyobb méretekben is, nem gondolom, hogy az a megoldás, a azt követlejük, hogy MINDEN tervező MINDEN  mintáját MINDEN  méretben készítse el, mert ha nem, akkor minimum beszólogatnak neki, vagy akár törlik (mint a cancel-kultúrában szinte mindenkit akinek VÉLEMÉNYE van). 

Mindenki a sajét testtípusát ismeri a legjobban, ls tudja mi illik az adott testtípushoz. Nem minden darab illik, nem minden darab áll jól minden testen, ráadásul a kölönböző testek különböző módon különböznek. Ha csak a nagyobb alkatokat nézzük, vannak köztük alma, körte alkatúak, van akinek nagyobb a melle, de a feneke nem annyira, van akinek a karja vastagabb, de ott vannak azok, akiknek körte az alkatuk, de köztük is van, akinek a feneke nagyobb, van akinek a csípője, de van akinek a hasa gömbölyűbb, hogy csak néhány tényezőt említsünk. Nem minden darab/terv, fog egyarán jól állni MINDENKINEK, minden testen, akrmilyen jól van megtervezve, akármilyen jól van a minta megírva, leellenőrizve, akármilyen alaposan tesztelik. 

Ha valaki alaposan ismer és gyakorlottan tervez egy adott testtípusra, azt követelni tőle, hogy egy teljesen más típusra is tegye ugyanezt, olyan, mintha egy írótól azt követelnénk, hogy olyan nyelven írjon, amit nem ismer. 

Boldogan dícsérnék, kötnék, népszerűsítenél olyan tervezőket, akik kimondottan nagyobb alkatokra terveznek (és nem sértődnék meg, ha a kisebbeket épp nem szolgálnák ki), mint olyanoktól követeljem ezt, akik nem tudják ezt. 

Mindez nem a nagyobb termetűek ellen szól, nem "fat-fóbia", én magam is nagyobb méretet hordtam egészen a közelmúltig, de akkor sem követeltem minden méretet, amikor több X szerepelt az L előtt. Teljes szívből támogatnom azokat, akik megteszik, de nem akarnám kierőszakoskodni, rákényszerítei olyan embereknek, akikben ez nincs benne. Attól még lehetnek zseniális ötleteik, gyönyörű mintáik.

Ugyanakkor, szerintem meg kellene tanulnunk másképp kötni, nem a mintákat betű szerint követni. Amikor egyetemre jártam, írtam beasandót arról, hogy mennyire más az európai és az angol/amerikai mintaírás, és mennyire hatással van az angol/amerikai kötősök követelőzése az európai mintákra is. Az angol/amerikai minták gyakorlatilag minden egyes szemről leírják hogyan kell lekötni, és nem hagynak sokat a tudásra, tapasztalatra, gyakorlatra, kretivitásra, miközben az európai minták feltételezik, hogy aki köt, az TUDJA mit csinál, és képes arra hogy "minden hatodik sorban szaporítson" anélkül, hogy minden egyes sort le kellene írni neki.

Emlékszem még, amikor a minták a mai leírások hosszának a tizede volt, gyakorlatilag csak nagyvonalakban mondta el, hogyan kössük a mintát (tulajdonképpen inkább csak egy recept volt), és mi boldogan kötöttük, módosítottuk őket, amennyire csak tudtuk. Nem akadtunk fel, ha a magazinban cssk egy méretet adtak meg, mi átszámoltuk, módosítottuk, felnagyítottuk, vagy lekicsinyítettük, amekkorára kellett. Vissza kellene szereznünk ezt a tudást, gyakorlatot, rugalmasságot.

Visszajöttünk

Londonból. 

Amióta először hallottam a Viktória és Albert múzeum Marie Antoinette kiállításáról, menni akartam, nem kicsit, nagyon. 

Norbinak is mondtam, nem akarok születésnapi ajándékot, sem karácsonyit (akár egész évben semmilyet) csak azt, hogy menjünk és hadd nézzem meg. 

Nem voltam biztos abban, hogy menni fog, hogy bele tudjuk passzírozni a keretbe (anyagilag, időben, erőben), de végül is elmentünk. 

Volt

5 nap,

4 múzeum

úgy 120 ezer lépés,

egy rongyosra gyalogolt bakancs, amit végül ki kellett dobnom,

találkoztam egy Instagram ismerőssel (vele szándékosan, megbeszélve), 

és egy másik, instagramon/facebookon követett csipke-szakértővel (véletlenül, gyakorlatilag leszólítottam),

vettem három méretes könyvet, megnéztem számtalan méteráru boltot a Goldhawk Road-on, 

láttam a kedvenc musicalemet egy igazi West-End előadásban,

lőttem vagy ezer képet (Norbi ennek sokszorosát)

Bérmennyire "nem akarok visszamenni a valóságba" már itthon vagyunk, a normál program (munka, varrás, blogolás, stb) is visszatér.

Gondolkozom egy keddi utazós rovaton is, mit gondoltok róla? 

Heti mintamustra (kötés)

És még egy ingencsak impresszív, mutatós kendő. Nagy. Mert szeretem a nagy kendőket (és kicsit sem értem a rajongást azokért a zsebkendőmyi nyakba-izékért). 

Ez a Game of Tones kendő.

Tetszik a hagyományos háromszög formája, a mutatós mintája, a kagylóminta-szerű középső része, és az, hogy egy alapszín mellett contraszt-nak használhatunk akár egy hosszú átmenetes fonalat, Noro, vagy a régi DROPS Delight, vagy maradékot, akár különböző típusúakat is, amely esetben egészen érdekes struktúrákat lehet varázsolni.

A Színes, Szélesvásznú Álomkabát

A Stella kabát

Néhány évtizeddel ezelőtt, a ruhatáramban bőven voltak saját készítésű ruháim. A későbbi években ez leginkább kézzel kötött holmikra csökkent, de igazából mindig is hiányzott. Már jópár éve vágyom rá, hogy újra legyenek saját készítésű ruháim, nemcsak a történelmi ruhatáramban, hanem a mindennapos öltözködésemben is. Láttatok már próbálkozásokat itt és itt; de a hangsúly még mindig a történelmi ruhákon van és/vagy olyan darabokon, amit másoknak készítek. 

A tavalyo év első felének nagy nullája után igyekeztem behozni az elvesztegetett időt, és elég sokat is varrtam, de a mostani év legelején szerettem volna valamit magamnak varrni. Olyasmit, amit nem a hagyományőrzéshez, nem egy eseményre, nem pénzért, nem másnak készítek, hanem valami "modern" holmit csak magamnak, csak a magam kedvére. 

A Stella kabátor egy barátomon láttam, és szerelem volt, az első látásra. Olyasmi, amiért teljesen odavagyok. A történelmi és a modern hangulatot tökéletesen egyesíti, ami éppanyira "más", amennyire kell, anélkül, hogy teljesen idétlen lenne, csinos, és az aéja olyan szíbású, hogyha történelmi ruhához kell kabátot vennem, az is elfér alatta, és nem néz ki furán.

Eredetileg másik anyagot terveztem használni, de amikor tavaly, késő ősszel ebbe a lila mintás anyagba botlottam, tudtam, hogy igazi, színes, szélesvásznú álomkabátot akarok. Mutatós nagyonlila csíkos bélésanyagot is találtam, és vékonyabb, gyapjú... steppelt-szerű... izét, melegítőbélésnek.

Ismét szembe találtam magam a ténnyel, hogy a varráshoz nincsen Ravelry-hez hasonló adatbázos, pedig szerettem volna a lehető legtöbb kész darabot megnézni, amellett, amit a barátom készített, de csak azt találtam, ami magán a mintán is szerepel, és egy narancs színű változatot a Pattern review oldalon. Mostanra még annál is kevesebb információ található a netről a mintáról, mint amit én találtam, és már maga a minta sem elérhető az Etsy-n. Amennyire tudom, a tervező eladta a cégét, de fogalmam sincs, az új tulaj miért szedett le mindent a netről. Szerencsém van, hogy nekem egyáltalán még megvan a minta.

Mindenesetre...

A mintát A0-ás változatban nyomtattattam ki (de egy vagyonban került... a minta nyomtatása többe került, mint az anyag - a béléssel és a melegítő béléssel együtt- így nem lesz ilyen többet, visszatérek a saját kis lézernyomtatómhoz, amit pont ezért vettem, és a sok-sok papírlap összeragasztgatásához). Mivel épp eléggé tetszik a minta ahhoz, hogy többször is megvarrjam, és nem fogok még egyszer ennyi pénzt hagyni érte egy fénymásolóban, ha másik méret kellene, így kimásoltam a darabokat egy pauszpapírra. 

A leírásban az volt, hogyha irányított mintás, vagy olyan az anyag, aminél számít a szálirány (bársony, düftin és trsai), akkor több anyag kell, de én könnyedén felraktam a darabokat 3,5 méter anyagra (nost meg gondolkodhatom azon, mi legyen a megmaradt 1,5 méterrel).

Majdnem egy napot töltöttem azzal, hogy a bélést és a melegítőbélést összeférceljem, közben pedig azon törtem a fejem, hogy eltisztázzam-e interlockkal a szélét, vagy sem. Tudom, hogy a kabát belsejét teljesen lezárom a béléssel, szóval nem lenne muszáj, de mindig bennem van a késztetés, hogy nagyon tisztán dolgozzak, a munkám belülről is szép legyen, akkor is, ha senki sem lája, soha, még én sem. 

Azonban eltörtem a tűt az intrlockban, és bár van pár tucatnyi tűm, a szegővarrógépbe más típus kell, mint a gyorsvarróba (tudtam, hol kezdem a vásárlást, ha a legközelebb elhagyom a lakást, és odakint fagy volt, meg hó, vagyis, nem nagyon akaródzott kimennem az utcára). Vagyis, a kérdés megoldódott: nem lesznek el-lockolva a belső szélek.

Varrás közben egyre jobban azt éreztem, hogy bár maga ennek a kabátnak az "ötlete" remek, a szabásvonala csinos, a tervező nem igazán gondolta át a technológiai megoldásokat. 

Nem vagyok biztos abban miért érzem így, de talán azért, mert bár NEM vagyok szabó, tanulóként a Május 1 ruhagyárban dolgoztam, ahol nagy márkáknak is, Pl a HUGÓ BOSS-nak is varrtunk, és ott sokat tanultam.

Az első dolog, ami szinte kiabált, a zsebek voltak. Az eredeti leírás szerint kellene készíteni egy vízszintes varrást, amibe belehúzzuk az alsó, bővülő részt, majd néhány cm-rel a behúzott szabásvonal FÖLÖTT készítünk egy bevágott, szegős zsebet. Ez teljesen logikátlannak tűnt. Miért nem tesszük azt a zsebet egyenesen a szabásvonalba? Pontosan ezt tettem, bár annyira koncentráltam a hogyanra, hogy elfelejtettem a zsebfedőt, de így is működik. Talán majd legközelebb. 

Megjegyzés: már volt rajtam párszor a kabát, és az a tapasztalatom, hogy a zseb így is magasan van. Bár nagy és stabil zsebet varrtam, ami mindkét oldalán rögzítve van a szabás/varrásvonalba (nagyobbat, mint amit az eredeti szabásminta megadott), így kényelmesen elfér benne a telefonom, a kulcsom és a kesztyűm is, ugyanakkor még így is túl magasan van ahhoz, hogy kényelmesen belenyúljak, vagy zsebre tegyem a kezem... Legközelebb elgondolkodom egy, az oldalvarrásba illesztett zseben. 

A teljes kabátot kézzel varrtam körbe, részben azért, met bárhogy vasaltam és gőzöltem, a széle nem lett sima, de részben azért is, mert a külső réteg széle nincs rögzítve, és könnyen elhúzhat. Géppel is körbevarrhattam volna, de azzal túl "éles" túl merev lett volna a tűzés vonala. A kézi öltés jó kompromisszumnak tűnt, akkor is, ha egy napomba került. 

Egyébként igyekeztem a leírást követni, de tudom, ha még egyszer elkészítem (amire megvannak a terveim), lesz néhány dolog, amit meg kell odlanom, másképp kell csinálnom:

- A rejtett gombolás. Nagyon jól néz ki, de legalább 4 réteg anyga van egymáson, ami nincs egymáshoz rögzítve. A három elkészült kabátból, amit felleltem a neten, mind a háromnak húz a gombolása. Végül a pántot apró kézi öltésekkel a kabát ekejéhez varrtam, ami a színén (a gallérnál használt pikírozáshoz hasonlóan) nem, vagy alig látszik az anyag színén.

-Az alsó széle. A gyári szabászatban, még akkor is, ha egy darabot a kifordított (zsákos?) bélelési technikával bélelünk, az alsó szélt előbb eldolgozzuk, és a bélést ehhez a belső szélhez varrjuk hozzá, kis ráhagyással, így a külső és belső anyag az alső szél fölött találkozik, és a kényelem érdekében még egy kicsit rá is hagyhatunk a bélésre. A Stella kabátnál a külső és a belső anyagot az alsó szélen, a szél élében kell összevarrni, , majd a kifordítás után igencsak erőteljesen levasalni. Ahhoz, hogy tökéletesen simán feküdjön, a külső és belső rétegnek mm pontosan egyformának kell lennie. Ekkora darabnál, főleg, mivel bozonyos részeknél már a ferde szélirány áll függőlegesen, nincs az az isten, hogy ne legyen itt-ott néhány mm eltérés. Én úgy tűztem össze a külső és a belső réteget, hogy a kabátot feladtam egy próbababára, és még így is húz egy kicsit az egyik oldalon.

Tudom, hogy az erőteljesen íves alsó széle miatt a hagyományos, felhajtós megoldás nem működne, szóval mit tennék? Mit teszek, amikor újra használom ezt a szabásmintát? A kabát alsó szélét széles, legalább 5-8 cm széles ferdepénttal szegem el, majd a bélést ennek a felső széléhez varrom, kis ráhagyással.

-Ugyanez vonatkozik az ujjakra. Általában eldolgozom az ujja alsó szélét, és erre a szegésmegoldásra varrom a bélést belülről,

-Ha már az ujjaknál tartunk. Az ujja felső íve nem elég hosszú. Amikor először varrtam be, ahelyett, hogy rá kellett volna tartanom az ujját meg kellett húznom...

- Az akasztó. A kabáton van egy 15-20 cm bélés a "galléron" (rászabott állógallér, vagy magas nyakkivágás), és az akasztót ennek az aljára varrják, miközben a külső és belső réteg NINCS EGYMÁSHOZ RÖGZÍTVE. El tudjátok képzelni, mennyie húzza el a kabát anyagát, ha így akasztjuk fel? (a barátom szerint: nemcsak elhúzza, hanem el is szakítja a bélést. Akár még a külső anyagot is.) Én ugyan bevarrtam az akasztót, de a háta középső varrásvonalában néhány kézi öltéssel egymáshoz rögzítettem a rétegeket (az akasztó mögött), de még így is, ha nem muszáj, inkább nem akasztom fel.

A kabátba a maradék melegítő-bélés darabokból varrtam kisebb válltömést:

Mindent összevetve, imádom ezt a kabátot, és biztosan használom majd még ezt a mintát, de a fent felsorolt változtatásokkal. 

Pattern: Stella Coat

Fabric: I love Textil

Photo: Bodeszphoto

Emlékkereső

Amikor az Egyesült Államokban éltünk, az egyik nyáron, amikor hazajöttünk, beleszerettem az egyik kötésmintákat publikáló magazinba az egyik pulóverbe. Anyukámat kértem meg, hogy kösse meg nekem. Megvettem hozzá a fonalat (arra is emlékszem, hogy a mostani Károly krt-on, akkor még meglevő, de azóta lebontott pavilon-soron az egyik üzletben), és megkötötte. Amikor utoljára eljöttünk Miamiból, még nem tudtuk, hogy nem megyünk vissza, és, bár egy csomó holmit hazahoztunk, jónéhány doboz ott is marad, többek között a kézimunkáim, a keresztszemes terítőim, a görkorcsolyám, és ez a pulóver. AZ A PULCSI. Ez volt az utolsó dolog, amit az anyukám kötött nekem, és gyönyörű volt. És örökre elveszett. Anyu  nagyjából 25 éve halt meg, de még mindig vágyom *arra* a pulóverre.  

Évek óta keresem, hogy legalább a mintát megtaláljam, hogy újra megköthessem, sok-sok magazint átlapoztam, de hiába.

Halála után, anyu kötésmintáit egy dobozba összevsomagolva elvittem PJ nyaralójába, de évekkel később, miután szétköltöztünk, kértem tőle, csak pár gyűrött újságkivágást adott vissza.

Kérdeztem kötőscsoportokat, hátha valaki megtalálja egy régi magazinva, és voltak akik át is lapoztak újságokat, de AZT a mintát nem találták. 

Nem tudom miért nyomja a lelkem ennyi idő után is, de időről időre lendületet veszek, és újra elkezdem a keresést.

"Norvégminta" volt, szálvezetéses minta, fehér alapon kék kontraszt színnel. Egy magyarul megjelenő magazin nyri számban volt. A minta nem csíkokban, hanem mindenhol volt, elég nagy mintaegységekkel (nem mint az aprómintás, apróvirágos igau fair isle), de mégis sűrű, emlékszem, anyu mondta, hogy feladtam neki a leckét, mert voltak sorok, amikben minden szemnél cserélni kellett a fonalat. Nem tudom miylen technikával kötötte a "norvégot", de valószínűleg nem azzal a kétkezessel, amivel én kötöm. 

Arra is emlékszem, hogy egy nyári szám, vízparti, tengerész témájú összeállítása volt, legnagyobb valószínűséggel 1990-1996 között, mert volt velem Miamiban egy darabig, de arra is emlékszem, hogy többen nem hiték el, hogy kézzel van kötve, annyira egyenletes volt a kötésképe, és meg kellett mutatnom a fonákoldalát... Anyu tényleg fantasztikusan kötött. 

Most a Ravelry adatbázisát kezdtem átbogarászni, ahol 487 oldalnyi ilyen minta van, eddig úgy 100-at néztem át, de lassan megy, mert, ha találok olyasmit, ami tetszik, akkor a tervező más munkáit is megnézem, hátha találok valami... legalább hasonlót. 

Közben Norbi javaslatára az Arcanumot is megcéloztam. Amikor N. először kérdezte, miért nem nézem meg az Arcanumot, arra gondoltam, áhhh, majd pont a Fürge Ujjak lesz fent, de tudjátok mit? Fent van. Hihetetlen milyen magazin volt, volt benne minden, kötés, horgolás, hímzés, varrás de még csipkeverés is. Átnéztem az 1990-1996 közötti évfolyamokat, és egy, az 1994 júniusi hiányzik (ami nagyjából az az idő lehetett, amikor anyu azta pulcsit kötötte, de nem vagyok biztos abban, a minta maga mikor jelent meg).

A Fürge Ujjakat átlapozni igazi nosztalgia-utazás volt. Olyan sok darabra/mintára/képre emlékszem,  minden lapozásnál azt vártam, hogy a következő oldalon ott lesz, amit keresek... és csalódás volt amikor nem volt ott. 

Volt mág pár magazin akkoriban, a Burda-Verena, a Sabrina/Sandra magazin. Átnéztem az ő Ravelry oldalaikat is, de sajnos ott sincs minden meg, a Sabrina leginkább 1996-1998 utáni mintái érhetők el.

There were a couple of other magazines available around that time, like the Burda-Verena, the Sabrina/Sandra magazines. So I looked through their Ravelry pages too, but there is not everything uploaded there either. 

I am not sure where, and how else to try, aside from really going through the almost 500 Rav pages with 23480 matches (for women's, sweater, stranded search words).

Anyhow, here is some stuff from Rav, that remind me of that sweater, but they are not that one.

But it was more summery, less geometric, more flowy, more flowery, more organic lines. For some reason, I have in my mind that there might have been a Fleur de Lys type of motif in there, in place of the stars, but I might just imagine that.

From what I've found until now, maybe this, above is the closest in mood, but, it had a simple crew neck, and a drop shoulder. 

And it was summer sweater. 

On the upside, going through all the stranded patterns on Ravelry, I found quite a few that I am loving, and checking some designer's other works, I am good for the next few decades monday's pattern-muster, LOL. 

P.s.: if you have old magazines, like this, and would leaf them through - I would be greatful. If you find *the* pattern, I will give you a reward (present). If you have any suggestion, where / how should/can I serach for it, please, don't hold it back. Thank you.

Heti HV

Az Alcsúti arborétum elmehet a búsba.

A hely a hóvirágról híres és a hóvirágok most nyílnak, szombat volt, ráadásul Valenti nap, és már 3:50-kor zárták a kapukat, de jegyet már 3 után nem adnak ki, miközben a nap 17:08-kor megy le, vagyis nagyjából fél hatig még van nappali fény. 

Norbi éjszakás volt, reggel 6ig dolgozott, "korán" felkelt, hogy Valentin napra elmenjünk egy kicsit sétálni és virágokat bámulni (ráadásul az előrejelzés vasárnaptól elég kellemetlen időjárást jósolt), pár perccel 3 után értünk oda, úgy gondoltuk, lezs még úgy 2 óránk körbesétálni. Dehogy, be se jutottunk.  Oké, nem néztük meg indulád előtt, (bár azt nem jelzi a weboldal, hogy egy egész órával a zárás előtt már nem engednek be senkit), de álmomban nem gondoltam, hogy ennyire korán zárnak, és ezzel nem voltunk egyedül, mert igencsak sokakat fordítottak vissza a kapuból.

Ugyebár nem egy magánparkról, hanem adófizetők pénzéből fenntartott helyről van szó...

Heti Mintamustra (szabásminta)

 Az Ella Ruha

Azt hiszem nem mutattam a nyári fehér ruhát, amit Németországban vettem. 

Annyi történt, hogy a fogyás miatt új nadrágra lett volna szükségem, de én nem vagyok annyira oda a nagy márkákért (Levis, Mustang, stb), inkább a jópofa fazonokra hajtok, jó nekem az ócóbb is, így, amikor Németországban jártunk, útba ejtettünk egy Primarkot, ahol kb 10  különböző nacit vittem a próbafülkébe, és végül az egyszem fehér vászonruha lett a jó, amibe bele is szerettem, így az jött velem haza. 

Nos, a ruha fazonja erre az Elle ruhára emlékeztet, így akár meg is lehetne varrni. 

A Silvesaga-t érdemes figyelemmel kísérni, még biztos hozok tőlük mintát a hétfői rovatba.