2025. október 29., szerda

Heti HV

Gyűlölöm a nyári és a téli időszámítás közötti váltásokat.

Soha nem értettem igazán, hogyan lehet vele spórolni az áramhasználaton, és, ahogy olvasom, mostanában nem is spórolunk vele, mert annyira megváltozott az életünk, és ahogy az elektromosságot használjunk.

Mivel tipikus bagoly vagyok, aki nem igazán működik reggel, ugyanakkor nem szeretem a sötétet sem, utálom a tényt, hogy a téli időszámításra váltás miatt olyan korán sötétedik, és, ha valaha megkérdeznének, melyik időzónában maradjunk, én biztosan a nyárira szavaznék. 


2025. október 28., kedd

Rózsaszín fűző

Új fűző az új ruhához... és az új mérethez.

A helyzet az, hogy, amikor elkezdtem a projektet, lekicsinyítettem az utolsó fűzőmintámat, amivel korábban dolgoztam.

De, amikor befejeztem, egy kicsit nagy volt. Vagyis úgy értem, hogy amikor általában a fűzőkről beszélgetek, mindig elmondom, hogy a derékbőség kisebbítése nem a legfőbb feladatuk. Ez a fűző épp akkora volt, ami már megadta a 18. században divatos kúp formát, de igazából semmilyen testrészt nem húzott be. 

Így, amikor az esemény előtti utolsó este maradt néhány órám... arra gondoltam, a francba is, csináljunk egyet, ami most már tényleg a jó méret.





2025. október 24., péntek

Rokokó másodszor... az Aidah ruha (újra).

legalábbis, másodszor ebben az évben, mert egyrészt a rokokó az egyik kedvenc korszakom (a reneszánsz mellett), és ez nem a második rokokó ruhám (az még a petrol színű Aidah ruhám volt), de ez a második, amit az idén megmutatok nektek. 

És, mint a legtöbb saját készítésű holmin, ennek is története van. Még, amikor 2023-ban jelentkeztem az Aidah ruha tesztvarrására, a B változatot szerettem volna megcsinálni, mert ezért a ruháért odavoltam.

A ruha a MET múzeumban van, a képek a Pinterestről.

Olyannyira, hogy volt is egy darab rózsaszín-fehér csíkos pamutszatén a készleteimben, pont erre a ruhára.
Azonban, vagy én rontottam el a jelentkezést, vagy már túl sokan jelentkeztek arra a változatra, hogy végül arra a változatra válogattak be, amelyiken a kis "füles" felsőrész, de a ferde szabásvonal nélkül volt. Akkor elrohantam, és másik anyagot szereztem be, az eredmény végül is remek volt, ráadásul eléggé emlékeztetett egy meglévő, eredeti ruhára, így nem bántam. (Arról a ruháról ITT olvashatjátok a blogbejegyzést)
 
Azonban az a ruha akkoriban készült, amikor szinte a legnagyobb volt a súlyom, és akkoriban kezdtem el komolyan fogyókúrázni, és eleinte ugyan lassan, de veszítettem a súlyomból, épp annyira, hogy ez a ruha akkor a nyár elejére már messze túl nagy volt, és ebből vészhelyzeti gyorsvarrás lett, egy 18. századi kiskabát eredménnyel

Utána megvarrtam a fekete "Mária Terézia" francaise (francia stílusú) ruhámat. Nemcsak imádom, de ez a fazon jól működik változó testméretek mellett is, a bélést fűzéssel összébb lehet húzni, a felső ruharészt pedig kintebb vagy bentebb lehet tűzni a haslapon, így úgy is illeszkedik az alakra, ha az ember fogyott (vagy hízott).

Ugyanakkor, a legnagyobb 18. századi rendezvényünk a Győri Barokk Esküvő, ami agusztus elején van, iszonyatosan melegben, tűző napsütésben egy fehér, napfényt visszaverő kövekkel lekövezett főtéren. Vagyis MELEG van. Ami nem megy annyira jól egy fekete taft ruhával. Annyira nem, hogy tavaly volt egy pillanat, amikor azt hittem hőgutát kapok és elájulok. Na, az volt az a pillanat, amikor eldöntöttem, hogy nincs az az isten, hogy ott, olyan melegben még egyszer felvegyem azt a ruhát. És, mivel a nyáron még többet fogytam, arra gondoltam, ideje megcsinálnom azt a rózsaszín csíkos ruhát, amit évekkel félretettem. 

Előástam az Aidah mintát (az eredeti teszt változat is megvan még), de csak azokat az oldalakat nyomtattam ki, amiken a felsőrész (a "bodice) vonalai húzódtak. 

Természetesen csináltam próbadarabot, de kevés volt az idő, nem fotóztam varrás közben. 

Szokés szerint, a hosszanti, belső varrásokat géppel varrtam, de szinte minden mást kézzel. Mint az eleje ferde szabásvonalának apró öltéseit.

Az apró keskeny hajtások letűzögetése most sem volt habostorta (harmadjára sikerült a megfelelő méretű és mennyiségű hajtásokat betűznöm).

Mivel az I Love Textil-ben kapható anyagok egy része gyári selejt, másik része maradék, és még ki tudja mi, nem csoda, hogy van köztük hibás nyomás, a rózsaszín csíkossal sem volt másképp, de azt gondoltam, hogy jócskán eleget vettem ahhoz, hogy kikerülhessem ezeket a darabokat, és alsószoknyára is maradjon... egy dologgal nem számoltam, hogy a ruha szoknyarészén széles fodor van. Aztán arra gondoltam, hogy, ha az eredeti széles csíkosból nem is lesz elég, a keskenyebb csíkosból majd marad a fodorra, de nem, abból csak annyi volt, hogy a díszítő fodrokra jusson.
Végül nagyon óvatosan kellett kiszámolnom, hogy mekkora lehet az a fodor, hogy mégis jusson is, jó is legyen, de így végül a "rekonstrukció" helyett egy "inspiried by" (vagyis eredeti darab ihlette) darab lett, viszont így nem spóroltam a díszítésen, hozzáadtam egy keveset a készleteimben megbújó kis darab rózsaszínes lila lenből, és némi selyemszalagot.
És itt a kész ruha...


Ha valaki összehasonlítaná az eredeti, ötletadó darabot, és az én változatomat...

És a nap végén a felvonuláson:
Szabásminta: Aidah gown by Scroop Patterns

Fotó: Norbert Varga @Bodeszphoto

2025. október 23., csütörtök

Valamelyik bolygó

 biztos valamelyik házban van... 

Volt egyszer egy asztrológus ismerősöm, akinek mindenre volt egy tutti válasza: "Ne csodálkozz,  XX bolygó az YYY házban van..."

Nos én nem tudom melyik bolygó melyik házban okozza a műszaki problémákat, de először a kedvenc, szeretett laptopom (a Charlie nevű, még ebben a blogban is megtalálhatjátok, amikor összegyűjtött 200 Ft-osaimból vettem), amit szinte csak és kizárólag munkára használtam, dobta fel a bakancsát... Vele szállt jó néhány dokumentum, 12 évnyi munkám emléke, és a 12 év alatt összedolgozott fordítási memória... Plusz a tény, hogy Charlie az enyém volt, én gyűjtöttem rá össze a pénzt, én vettem, én tetettem bele dupla RAM-ot, én dolgoztam vele 12 éven át... Persze, öregecske volt már, kissé lassúcska is, de akkor is. 

Szerencsére gyorsan kaptam egy másik, munkára alkalmas laptopot, és az életbevágó adatokat (vagyis a fordítási memória nagy részét, és a régi munkával kapcsolatos dokumentumok nagy részét) Chris-nek sikerült megmentenie, de így is többnapos kiesést okozott az egyebeken kívül... 

Ma pedig épp a telefonom döntött úgy, hogy nem hajlandó a képeket a számítógéppel megosztani, pedig meg akartam nektek mutatni, újfent hogyan varrok kilóméternyi fehér csipkés fodrot...

Jó, tudom, láttatok már ilyet, de most épp ilyesmivel dolgozom... 

Na mindegy, remélem hamarosan rendeződnek a dolgok, és jöhetek rendes bejegyzésekkel... 

2025. október 22., szerda

Heti HV

Igencsak utálom a fast fashionban azt - a nyilvánvaló környezetvédelmi okok miatt és azért, hogy nagy része van abban, hogy a ruhákat és a ruhák készítőit nem tiszteljük,...

A sebességét, és azt, ahogy ezzel a sebességgel próbálnak nyomást gyakorolni az emberre, hogy költse a pénzét. MOST. Most azonnal, mert, ha hazamegy, és át akarja gondolni, hogy egy-két nap múlva még mindig vágyik-e rá... már talán nem... vagyis már BIZTOSAN NEM találja meg.

Ezt a trendet, és azt, hogy milyen gyorsan cserélődik az áru az üzletekben már néhány éve észrevettem, és arra gondoltam, hogy a "régi időkben", h valaki nem engedhetett meg magának valamit azonnal, voltak hetei, sőt akár pár hónapja arra, hogy összespórolja az árát (egy pulóvernek, egy kabátnak, egy nadrágnak, stb), és most (mármint akkor, néhány éve), ha láttam valamit, amit akkor azonnal em tudtam (vagy nem akartam) megvenni, pár héttel később már nem találtam meg.

Mostanra ez annyira felgyorsult, hogy az elmúlt hónapokban többször is előfordult, hogy láttam valamit, esetleg fel is próbáltam, de kellett egy kis idő átgondolnom a dolgot, de amikor egy-két nap múlva visszamentem, az a dolog már nem volt a boltban. 

Legutóbb a Zarában jártam így egy farmernadrággal. Az utóbbi időben fogytam (erről majd egy későbbi bejegyzésben), és kellett valami, ami nem csúszik le a derekamon, ráadásul, a mostani széles-szárú nadrágok nagyon tetszenek. Szóval ott volt a tökéletes naci, sötétkék (nem mosott) színben, pár mérettel kisebben, mint amit egy éve hordtam, pont jó volt rám, sima, testhezálló derékkal és csípőrésszel, ugyanakkor a zseb vonala alatt hajtással bővülő, hogy a szára laza és igencsak bő legyen. Viszont kb harmadával többe került, mint amit mostanában farmernadrágra költöttem, ezért arra gondoltam alszom rá egyet.

Egy-két nap múlva visszamentem, de egy darab nem volt belőle a boltban. Egy sem. A weboldalon sem (ahol még aznap, amikor először felpróbáltam, megtaláltam), és egy Zara üzletben sem, amiben azóta jártam (Budapesten, Prágában, Pozsonyban, Bécsben). 

Általában azt gondolom azokról a dolgokról, amikben bizonytalan vagyok és a boltban hagyom, hogy, ha nincs ott, amikor visszamegyek érte, akkor nem "az ENYÉM" volt, és általában el tudom engedni. Néhány kivétellel, amikor ez az elengedés tovább tart. 

Nos, tudom, hogy manapság a divat sokkal gyorsabban változik, és ezek a fast fashion üzletek még tovább gyorsítják ezt, és affelé tolják az embert, hogy vásároljon, költsön, vásároljon, költsön MOST. Nem hagynak időt arra, hogy átgondoljuk a vásárlásainkat. Csak VEGYÜNK, mert késő lesz, lemaradunk.

És ez nagyon nem tetszik.

2025. október 16., csütörtök

Leffentyűs TV lopós

Ééés igazi varrós tartalom:-)

Ahogy korábban említettem, az év első felét motiváció nélkül töltöttem, akartam varrni, próbáltam is, de igazából nem sok mindent csináltam meg. 

A lökés, ami segített kimászni a gödörből Annától jött, aki egy 18. századi Francaise ruhához, egy "történelmileg hiteles Belle" cosplayhez kérte a segítségemet. 

Ez az a ruha, amit, ha pontosítanom kell Norbinak, hogy melyik típusú ruháról beszélek, úgy hívok, a "leffentyűs TV-lopó", részben az alábbi mémre utalva, részben azokra a palástra emlékeztető hajtásokra a hátán, ami ezeknek a ruháknak a jellemzője:

Amikor jelmezbálba mész, de úgy döntesz, 
hazaviszed a laposképernyős TV-t...

Talán emlékezte, varrtam már ilyen típusú ruhát, két éve, amikor a Mária Terézia ruhámat készítettem, így a ruha szabása, összeállítása már ismerős volt. Blogokat olvasva, youtube videókat nézve úgy érzem általánosságban az egyik legnehezebb történelmi ruhatípusnak tartják a 18. századi ruhákat, de szerintem nem így van. Sem a fűzők, sem a ruhák nem bonyolultabbak akár 19. századi társaiknál. Megvannak ugyan a sajátosságaik, másképp bonyolultak, de nem jobban.

Sajnos (szokás szerint) a varrásról elfelejtettem fotókat készíteni, de van néhány státusz-fotóm, amikor Anna felpróbálta.

Mivel a sárga taft elég vékony volt, úgy döntöttünk az egész ruhát alábéleljük, az ún. "flatlining" módszerrel, és ezért órákat töltöttünk a két réteg összefércelésével 8a hatalmas öltések jól látszanak a képeken).
A ruha nagy részét együtt csináltuk, ami - megint szokás szerint- jó sok kézivarrással járt.

De viselhető állapotban volt, az eseményre, ahova Anna fel akarta venni.

A kész, ruháról (az alsószoknya és a dekoráció az ő munkája) ezeket a képeket kaptam tőle.


Sokat segített, hogy valaki itt volt a szabásnál és a varrás nagy részénél, és nem nekem kellett mindenről döntenem... és a varrást is élveztem.

2025. október 15., szerda

Heti HV

Mármint Határozott Vélemény (mert páran azt mondtátok, kedvelitek ezt a rovatot).

Hívhatjuk angolul "pet-peeve"-nek, vagyis olyasminek, ami rendszeresen felbosszant, mert ezek a dolgok bosszantanak, vagy éppen csak van határozott véleményem róluk (nem is mindig rossz, bár többnyire a rosszabbakról írok).

Mint az a bizonyos "dinamikus árképzés" egy-egy koncert vagy más esemény jegyvásárlásánál. 

Persze, értem én a kereslet-kínálat elvét. 

Azt is értem, hogy nem minden jegy egyforma, értem miért kerül többe az első pár sorba szóló, a hátsó sorokénál. 

Értem én az "early bird kedvezményt" is. 

És, bár mindezt értem, akkor sem tetszik, hogy egy jegy ára attól függ, hányan állnak érte sorba.