Az a jó abban, ha az ember "multicraftual", többféle dologgal is foglalkozik, hogyha valamelyikkel elakad, még mindig van más, amivel lefoglalhatja a kezeit.
Az év elején jópár dologgal elakadtam az életemben, és a varrás az egyik volt ezek között.
Anyagot még mindig vettem, terveim is voltak, még szabásmintákat is vettem, de nem bírtam rávenni magam, hogy leüljek és varrjak.
(Ezért kötöttem többet, mint az elmúlt években, mert úgy éreztem, hogy -legalább- a kötésben tudom mit csinálok, és ha el is... cseszem, még mindig le lehet bontani. )
Szóval úgy döntöttem, kezdem, valami egyszerűbbel.
Egy köpennyel.
A köpenyek csodásak. A köpenyek időtlenek, korrtalanok. Egy ilyen köpenyben az ember azonnal időutazónak érezheti magát, varázslatosnak. Bárcsak mindennap hordhatnánk köpenyt.
Igen, egy köpenyem van már, egy 18. század végét idéző piros köpeny (bár korábbi, és későbbi korszakokhoz hordtam), mindig is szerettem volna egy kevésbé feltűnő színűt. Ha a kék középkori ruhámat, vagy akár a zöld reneszánsz ruhámat viseltem, mindig Norbi köpenyét kértem kölcsön, hogy a piros ne üsse a többi színt annyira.
Ez a petrol-os kék gyapjú anyag évek óta megvolt, eleve egy köpeny varrásához vettem, hát úgy döntöttem, legfőbb ideje, hogy tényleg megcsináljam.
A varrása nem egy nagy kunszt, az anyga 150 cm széles volt, félbe (majd újra) hajtva egy félkört szabtam ki.
Majd egy (sokkal kisebb) fél kört vágtam ki a nyaknak.
A többi lépésről nincs képem, de két szűkítőt varrtam a vállára, a maradék anyagból vágtam ki a kapucnit, és egy szélesebb gallér-szerűséget, majd felvarrtam.
A köpeny szélét brokátszalaggal díszítettem, az alsó szélét ferdepánttal szegtem el.
Az ívelt széleket szeretem ferdepánttal eldolgozni, és általában jóval többet sikerül kivágnom, mint, amit elhasználok, de a maradékokat mindig megőrzöm.
Egy ilyen maradékot használtam a hangszertartóhoz, és most azt a feketét terveztem elhasználni, amit még Norbi köpenyéhez vágtam ki... Csak épp nem találtam a többi között.
Viszont találtam egy darab maradékot abból a pöttyös vászonból, amit tavaly a kék pöttyös turnűrös ruhához használtam bélésnek, azt vágtam hát fel, a köpeny befejezéséhez.
A brokátszalagot és a ferdepántot is kézzel varrtam fel, mert a gépi varrással... nem tudom a jó kifejezést, de a gép varrás les vonalban benyomja a szalagot és az anyagot a varrás vonalában, míg a kézi varrással mindez szinte láthatatlan.
Szándékosan készítettem ezt a köpenyt kicsit meseszerűbbre, a csúcsos manó-kapucnijával, mert a középkoros és a reneszánsz ruhámmal is szeretném hordani.
Mondhatom, igazán odavagyok ezért a köpenyért, Imádom. Olyan egyyszerű mégis varázslatos.
Úgy érzem, indítanunk kellene egy "hordjunk köpenyt a mindennapokban" mozgalmat.
Anyag: I Love Textile
