Egy kék ruha több élete (és egy programajánló)

Amikor annak idején a hagyományőrzést és a történelmi ruhákat kezdtem, egy próbadarab mellett az első ruha, amit készítettem egy TARDIS kék ruha volt Rózsákkal. Ha ismertek, hogy szeretem nem csak megkomponálni az öltözékeimet - a modern, civileket is- egészen addig, amíg a cipőfűzőm és a hajcsatom is illik egymáshoz, ugyanakkor igyekszem elrejteni bennük - vagy éppen látványosan kirakni- néhán utalást is.  

Így találtam például elég fontosnak, hogy az elős "időutazó" ruhám olyan színű lett, amilyen és, hogy pont rózsákkal volt díszítve. 

Imádom azt a ruhát, és annyit használtam, hogy volt az a pont, amikor azt gondoltam, ha még egyszer meglátom magam egy képen abban a kék buborékban, rosszul leszek.

Azóta készítettem más történelmi ruhát, sőt, elég sokat is, de azért ez az első még mindig igencsak kedves a szívemnek. Azonban, amikor a COVID jött, szépen "kikaranténoztam" magam a ruhából, már nagyon szűk volt, különben is szerettem volna valami újat, és, amikor a Vígadó programjára készültünk, készítettem egy magyaros felsőt a szoknyához.

Amikor először az anyagot megvettem (még 2017-ben), nem igazán tudtam mennyi kell, elég sokat vettem belőle, így jócskán volt maradékom, akár még két felsőre is. Így maradt *az* a kék és néhány rózsát is sikerült elrejtenem a díszítésben.

Következő karácsonykor úgy gondoltam, elegem volt abból, hogy a gödölli karácsonyi programon mindig fátom, varrtam hát egy kiskabátot a szoknyához, ami elég sikeres kombinációnak bizonyult, sokszor használtam.

Ekkor viszont elkezdtem fogyni, és tavaly karácsonyra a fogyás elérte azt a pontot, amikor a korábbi ruháim már rendesen lógtak rajtam. Szó szerint leesett a vállamról, mellrészben meg hát... csak gyűrődés volt a kitöltés helyett. Valamit tennem kellett.

Annak idején, az első pár év után, először kezdtem kicsit unni a ruhát, találtam és váásroltam pár méter rózsákkal díszített (hogy a témánál maradjuk) tüllt, azzal a céllal, hogy egyszer majd felfrissítsem a ruhát. Ez az pont az időben tavaly decemberben érkezett el, előástam hát a készleteimből, és egy felsőszoknya készült, a taft utolsó kis darbjaiból pedig a tüllel kiegészítve egy új felső.

A felső szoknyához nem használtam szabásmintát, fejből raktam össze, azoknál a pontoknál pedig, ahol fel lett húzva, a leeső darabokról levágott plusz rózsákkal díszítettem.

A felsőhöz ezúttal a Truly Victorian szabásmintáját használtam, ami újra és újra bizonyított. Sokadjára hazsnáltam, jelentősen eltérő méretekben, és minden alkalommal minimális igazításra volt szükség. Egy tisztességes bertha helyett (ami gyakorlatilag egy széles gallérszerű... valami a váll körül), széles  fodrot használtam, leginkább a szoknya anyagának ismétlésére, és a tüllből készült a puffos felsőujj is.

Az ujja lehetett volna 1-2 cm-rel hosszabb, hogy rendesen eltakarja a tetoválást a karomon, de, ahogy mondtam, az anyag utolsó darabja volt, így is minden cm-ét elhasználtam. Tulajdonképpen eltakarja a tetoválást, csak akkor látszik, ha figyelmetlenül, gyorsan emelem fel a karomat. Másrészről, a tüllből maradt még, talán teszek az ujjára egy keskeny fodrot, hogy teljesen eltakarja, amit kell.

Ezen a hétvégén újra előveszem a ruhát, a gödöllői kastélyban a Koronázási Hétvégén viselem majd. 

Gyertek, látogassatok meg bennünket, ha tudtok. . 

Hosszú és még hosszabb történet (Történelmi harisnya, combfix hosszban)

Ez a történet jópár éve kezdődött, amikor az egyik olasz hagyományőrző barátunk vásárolt tőlem egy pár térdharisnyát, majd tavaly egy pár combfix hosszúságút kért tőlem, amit aztán több nemzetközi hagyományőrző csoportban is posztoltam, ahonnan egy amerikai hagyományőrző talált meg és nem egy, hanem mindjárt két párat kért tőlem, ráadásul tiszta gyapjúból.  

Ekkor kezdtem megfelelő tiszta gyapjú fonalat keresni, amelyik nem túl vékony (már tudtam, hogy a kötés így is hoooooossszzzzúúú és unalmas lesz), de nem is túl vastag. Az Etsy-n találtam olyan fonalat Új Zélandról, ami jónak tűnt, és kapható volt a keresett színekben, szóval megrendeltem és vártam. 

Néhány héttel később megérkezett, és elkezdtem kötni, de, ahogy már felmerült, ezeket a harisnyákat kötni hihetetlenül unalmas, mert csak harisnyakötéssel (vagyis sima szemekkel) köt az ember körbe-körbe-körbe, kevés fogyasztással és szaporítással itt-ott. 

A feketével kezdtem, és utazások közben a kocsiban kötöttem (tavaly azért volt jópár olyan fellépésnünk, amihez utaznunk kellett), de néha kifogott rajtam az unalom és félretettem. 
Az első párt végül novemberben fejeztem be, és egy barátunkat kértem meg, hogy legyen a modell néhány kép erejéig.

A fiatalember hagyományúrző, elég magas, és valamivel vékonyabb (vagyis fiatalabb és izmosabb) mint a megrendelő, de végülis, lettek képek.

És akkor kezdhettem elölről, a sötét, téglavörös fonallal. Mivel láttam, hogy a fekete a magas barátunknak is majdnem az ágyékáig felért, ezt pár sorral rövidebbre kötöttem.

Ekkor kezdtünk szállítási lehetőségek után nyomozni, de egyik rosszabb volt, mint a másik. 

Ugyanakkor, közel egy év telt el azóta, hogy az első előleget megkaptam, így feltettem a kezem, és azt mondtam, legyen a leggyorsabb és legbiztosabb mód, csak zárjuk le. Így persze egy vagyonba került a szállítás, de végül épp megerősítették, hogy a csomag biztonságban megérkezett, és a vevő elégedett. 

Hát akkor egy tétel kihúzva a listámról.

Heti HV

 Az eheti határozott véleményem, hogy az egészségügy nagy xarban van.

Isten óvja azokat, akik igazán életveszélyes állapotban kerülnek a sürgősségire.

Ugyanakkor, a legtöbben akik ott dolgoznak... hősök. 

Bocs

Tudhattam, hogy a hagyomány-őrző szezon kezdetével a posztolásra fordítható idő jenetősen korlátozódik...

Amit nem tudhattam, hogy a munka, a varrás és a rendezvényel (12 nap alatt 5, jajjjj), egészségügyi gondokkal os meg kell küzdenem, a rendezvényen xarrá ázásból kapott torokgyulától az epe/epekő-gondokból fakadó egyéb problémákig, ami miatt nemcsak napokra kiestem a forgalomból, hanem végül a Honvéd Kórház sürgősségi osztályén kötöttem ki, ahol közelről tanulmányozhattam az egészségügy helyzetét. Még nem állok teljesen készen arra, hogy erről meséljek, de a lényeg, hogy végül nem volt műtét, hazaengedtek, de tivábbi nyomzás és vizsgálatok kellenek majd. 

Mindenesetre,

ha nem is a téli bejegyzések sűrűségével, de van jónéhány dolog, mait megmutatnék, szóval...

Folyt köv.

Heti Mintamustra (Szabásminta

A Joti Duster coat

Bár mostanában úgy tűnik a tavasz és az ősz egyre rövidebb (kivéve az ideit, ami szokatlanul hosszúnak és hűvösnek érzek), de akkor is szükségünk lehet egy rétegre azokra az időkre, amikor egy póló túl kevés egy kabát/ pulóver túl sok. 

Egy ilyen könnyű, köpeny-szerű réteg tökéletes lehet. 

Megjegyzés: NEM használtam ezt a mintát (ha megvarrtam volna, arról egy más típusú bejegyzésben olvasnátok), ezért nem tudom megmondani, hogy jó szabásminta-e, milyen a leírás, stb. Netes kereséseim közben jött velem szembe, és ezért vagy azért megtetszett).

Heti Mintamustra (kötés)

Bevallom, vannak bejegyzések, amiket előre megírok, ezzel is próbálom megkönnyíteni, hogy többé-kevésbé rendszeres és kiszámítható legyen a blog.

Ilyenek a heti mintamustra bejegyzések, és a múlt héten hármat is megírtam előre (már csak azért is, hogy be tudjak néhány ablakot zárni a böngészőben), ennek megfelelően kényelmesen ülök a babérjaimon, amikor rájöttem, hogy "ja, szabásmintás bejegyzéseket írtam, amik ugye, elvileg minden második héten jönnek ki" és erre a hétfőre nincs időzített bejegyzésem... 

Ugyanakkor, ahogy említettem, miközben elszántan próbálom megtalálni azt a kötésmintát, amiből anyukám kötött nekem egy pulóvert, mielőtt meghalt, rengeteg kedvencet mentettem el a Ravelry-n. 

Például ezt a sálat, amit már csak azért is megjegyeztem, mert a színes minta igencsak emlékeztet arra, ami azon a régi pulcsin volt... 

Winterwonder sál. 

Kicsit jobban megnézve, a Venezia pulcsi mintájára is emlékeztet, de talán nem anyira sűrű...

Megjegyzés: NEM kötöttem meg ezt a mintát (ha azt tettem volna, más típusú bejegyzésben írnék róla), fogalmam sincs arról mennyire jó a mintaleírás. Internetes keresés közben jött szembe, és ezért vagy azért megtetszett. 

Heti HV

 Ezen a héten (meg amúgy mindig is) határozottan utálom, hogy a Facebook (és társai) meg akarja válogatni, hogy milyen kommenteket lássak... Értem én, hogy fontos az a fél perc is, amit pluszban az oldalon töltök, amíg átkattintgatom a minden megjegyzésre, de felnőtt ember vagyok, köszönöm, nem kell eldönteni helyettem senkinek, hogy melyik hozzászólás a "most relevant", adjátok csak az összes megjegyzést, majd én átpörgetem azt, ami nem érdekel (amúgy nem lenne rossz a most relevant lehetőség, ha default-ban be lehetne állítani az all comments lehetőséget is.