Bogár a fülemben: a rokokokó nyara

Ez az a sorozat, amelyben abból mutatok részleteket, hogyan jár az én ADHD agyam, milyen srófra, hogyan jönnek a gondolatok, egyik a másikból, mi jár a fejemben, hogyan döntök egy szett ruháról, vagy egy darabról, legyen az modern vagy történelmi.

2026 nyarának nagy részét a rokokóval töltöttem. 

Az egyik kedvenc rendezvényünk, ami egyben az ország egyik legnagyobb történelmi rendezvénye is, a Savaria fesztivál Szombathelyen, ahol, mivel a város római alapokon nyugszik, termésetszerűleg, az alap a római történelem, de az évek során egy sokkorszakos történetté fejlődött. 

Van ugye néhány fő attrakció, a Tüzes Játék az első este (aminek a Mare Temporis mutatványos csapata az egyik alapja - nem vagyok mutatványos, így hengehetek velük- a kezdetek óta, a római gladiátor műsorok, és a péntek és szombat esti felvunolások. A csapatunk általában csinál még egy-két műsort, általában vidám történelmi jelenetek, táncokkal tűzdelve, de tavaly például a mutatványosokkal (is) kooperáltunk. 

Többnyire minden évben más korszakkal menyünk, vagy a rendezők kérnek tőlünk egy adott korszakot (valamilyen évfordulóval kapcsolatban), vagy mi ajánlunk valamit, ami éppen érdeklődésünk látókörébe került, amit -általában- elfogadnak. 

Mindezzel együtt az esti, városi felvonuláson, bármit is csinálunk, akármilyen korhűek vagyink, nem tudunk versenyezni a hangos, tüzes steampunk mutatványosokkal (nem feltétlenül a mi csapatunkról van szó), sem a -kicsit sem korhű- led lámpákkal megvilágított szárnyakkal táncoló Isis táncosokkal, sem a huszárok törpe-pónijaival, vagyis... kissé láthatatlannak érezzük magunkat. 

Három éve, amikor a századfordulós fürdőruhákat csináltuk, az első évben vicces volt, mi is élveztük és  akönzönség is vette a lapot, de a második évben... már lejárt lemez volt. Így, tavaly, újra arról beszélgettünk, hogy mit is kellene csinálnunk, mindezt épp egy -feltételezhetően- rokokó(nak szánt) csapat mellett tettük, ahol a pasas bricsesze egy térdig érő melegítőnadrág volt, a nőkön sem megfelelő alsóruha, sem fűző, sem pannier, ha valami, akkor kerek krinolin...

Mi tudtuk, hogy tudunk ennél -sokkal- jobbat is. 

Így ebben az évben az egyik célunk az volt, hogy megmutassuk, milyen az igazi rokokó.Mivel én vagyok a csapatban a 18. századért felelps, nálam fut össze a korszakos tudás nagy része, különösen divat és viseletügyben, ráadásul, a csapaton belül én készítettem eddig a legtöbb 18. századi ruhát. Szinte természetes volt, hogy a sajátoutfitem mellett két csapattársamnak is készítettem ruhát (plusz még egynek kölcsönadtam az egyik régebbi darabomat). 

A következő hetekben mindezt megmutatom nektek, és, hogy ne legyen nagyon unalmas, igyekszem más dolgokkar keverni.

Eredetileg egy ezüstszürke Francaise stílusú ruhát (tudjátok, a "leffentyűs TV lopó"), de aztán hosszas godolkodás után másképp döntöttem. A nappali programunkban egy 18. századi divatbemutatót terveztünk, ahol a 18. századi ruhastílusok széles választékát terveztük bemutatni. Már több francia stílusú ruhát készítettem, még egyet készíteni nem lett volna igazi kihívás, ráadásul tudtam, hogy lesz még legalább egy (épp egy ilyenen dolgoztam az egyik csapattársamnak, Annának is van egy, és tudtam, hogy a csapatvezetőnk, Dóri is ilyet tervez. Napokig pörgettem a Pinterestet, an Instagramot, nézegettem 18. századi portrékat, film-jeleneteket, miköben megpróbáltam kitalálni, mit is akarok csinálni.  Természetesen rendkívöl mutatós valamit akartam, "fancy"-t sok díszítéssel. 

Akkoriban sikerült a kedvenc I Love Textil boltomban lőnöm egy darab gyönyörű, égszínkék taftot, egy darab fehér brokáom? damasztom? már volt, mert egy kontraszt-színű szoknya a francaise alá is kellett volna, pár nappal később egy másikban pedig egy ezüsték és ezüst színű brokátot, amin a vorágok mellett szarvasfejek volt... mondom SZARVASFEJEK.

Onnan aztán nekilendült a vezérhangya ... szarvas - vadászat- lovaglás.... és akkor felgyulladt a fény a fejemben, mint egy tűzijáték. Egy Ridig Habit, azaz lovaglóruha!!!

A 18. századi női lovagló-öltözeteknek több változata is van, a 1780-as-1790-es redingpt, a korábbi 1780-as, de nekem igazán az 1760-1765-ös változat tetszett a legbobban, ezt választottam, mert egyrészt pannier fölött viselik, és semmi sem annyira jellegzetesen 18. századi, mint a széles szoknyás sziluett, ugyanakkor a kabátokat annyira díszíthetem, amennyire csak akarom. 

Ráadásul először azt gondoltam, hogy mivel csak egy 18. századi szoknya és egy kabát kell hozzá, ezek sokkal egyszerűbbek, mint bármelyik korabeli ruha. Norbinak is ezzel a felkiáltásal adtam be az ötletet... aztán rájöttem, mekkorát tévedtem. 

A szokásos alsóruha (ing, fűző, pannier, alsószoknya) mellett, nem elég egy szoknya és egy kabát, hanem egy fodros ing és egy mellény is kell... Uppsz. (A két, barátaimnak igért szetten kívül)- De a én agyam, az én agyam, már csak ilyen, ha egyszer egy ötlet beleköltözik, és beragad, ráadásul kihívás és még határidő is van... 

A szettet egy inggel kezdtem, és -úgy jött ki a lépés, hogy egy inggel fejeztem be, ezeket mutatom meg holnap.

Heti HV

 Az AI/MI képektől kiver a víz.

Ezt (sajnos) sikerült valakinek megmondanom (vagyis tipikus ADHD módon kiböktem az első gondolatot, ami felbukkant a fejemben), aki épp egy - amúgy teljesen jogos álláspontot- próbált egy AI/MI képpel illusztrálni. Válaszul visszatámadott, that mit éreznék, ha az oldalamon mondaná meg, melyik kép tetszik neki és melyik nem... 

1). Jöjjön, tegye azt, főleg, ha AI képet talál, (mások is megteszik, időnként).

2). A képeim talán nem tökéletesek, the VALÓDIAK. Egy valódi ember készítette őket, még csak photoshoppolva sincsenek, és, amikor a fotó témája valamelyik ruhám, hát azokat a ruhákat is emberi kéz készítette. 

3). Sem víz, sem elektromosság nem pocsékolódott egyik sem a képeknél sem a ruháknál. 

4). Az ilető, amúgy csinos és szép. Egyetlen telefonnal sokkal jobb képet készíthetett vvolna, mint az az AI/MI... vacak. 

5). Ez nem az illető testéről, külsejéről, vagy tehetségéről szól, hanem arról, hogy a (generatív) AI egyszerű lopás, és a (generatív) AI használata egyszerű lustaság.

6). Eddig bírtam az oldalát, és a tartalmait (az időnként felbukkanó, AI/MI képek ellenére), de ezentúl nem érdekel. 

Heti mintamustra (kötés)

Eten a héten egy csipkekardigánt hozok nektek, aminek a mintája még ingyenes is.

Ez a Brenda Cardigan.

Kardigán, csipke, és még ingyenes is. Mi kell még? (Jól van, tudom, idő...)

U.I.: Most realizáltam, hogy még a minta nevének ("Brenda kardigán") is van jelentése számomra. Mint Brenda Walsh a 90210-ból. Gyakorlatilag abból a sorozatból tanultam meg angolul (meg az X aktákból, és egy-két szappanoperából), és mindig is Brendának szurkoltam. 

Heti HV

 Az eheti határozott véleményem az, hogy utálatosnak tartom, hogy amikor rendezvényhelyszínt keres az ember, ma más szinte SEHOL, szinte egyetlen helyszínnél sem lát az ember ÁRAKAT (online vagy máshogyan. Még csak előzetes, hozzávetőleges árakat sem, annyit sem, hogy tudja, van-e értelme az adott helyet figyelembe venni, jobban utánamenni, vagy sem. 

Mindenki azt akarja, hogy írásban kérj ajánlatot, de azzal nemcsak az én időmet pocsékolják, hanem a sajátjukat is. (Arról nem beszélve, hogy azt mondják, ha kérned kell az árajánlatot... akkor nem tudod megfizetni).

Kicsike spencerecske

Egy regency / napóleon-koros szettet többféleképpen is változatossá tehetönk. Ezt már a legelső fehér ruhánál és a hozzá viselt felső ruhánál is láthattuk. 

Ehhez az egyszerű fehér ruhához csak egy ujjatlan, selyemtaft spencert kellett adnom, hogy esti, vagy akár báli viselet is lehessen belőle. 

Az anyag egy kis darab hímzett selyemtaft. Tudtam, hogy ott van az egyik kedenc anyagboltomban, jócskán leértékelve, kb évek óta, mert a nap egy csomó helyen kifakította. Amikor elmentem érte, épp egy próbababára tekerték dekorációnak. 

Azonban tudtam, hogy nekem cska kis darabokra lenne szükségem, és gyakorlatilag kikönyörögtam, hogy vegyék be a kirakatból, és adják el nekem... Igazából már ára sem volt, csak böktek valami számot, én meg nagy bólogatás mellett fizettem.

(A mintát korábbi ruha alapján én készítettem).

Fotók: Norbert Varga @Bodeszphoto.
 

Hétfői mintamustra (szabásminta)... és egy dilemma

Néhány héttel ezelőtt a számítógépem teljesen összeomlott, ami azt is jelentette, hogy a többszáz nyitott oldal, amik közt jónéhány olyan szabásminta is volt, amit itt akartam megmutatni - elveszett. 

Most, pedig, hogy keresni kezdtem, és szavakat írok a keresőkbe, sok minden felugrik, pár dolog tetszik is, de a legtöbbnél elgondolkozom azon, hogy vajon nem rossz AI/MI szabásminták-e. 

Egyrészről, szeretnék összegyűjteni olyan szabásmintákat, amik tetszenek, esetleg későbbi felhasználásra. 

Ugyanakkor, semmiképpen SEM akarok SEMMILYEN AI / MI-vel kapcsolatos dolgot támogatni, még áttételesen sem. 

Nincs arra módom, hogy ellenőrizzem a szabásminták használhatóak-e, jók-e, ne adj isten AI/MI készítette-e őket, vagy sem. 

Elégszer elmondtam / leírtam, hogy a szabásmintákat többnyire csak kiindulásnak használom, készítek próbadarabokat, így, akkor sem okoznak gondot, ha nem tökéletesek. 

De akkor mit csináljak? 

Itt van például EZ a minta. 

Tetszik a design, bejön az asszimetrikus, áthajtós szabásvonala, szívesen felvenném a megvarrandók sorába. 

DE, gyanúsan olcsó, és attól tartok ez pl igenis egy AI / MI szabásminta. 

Tudom, hogy én meg tudnám csinálni, de ajánlhatnám-e másoknak? 

Mit gondoltok? 

Napóleon és kora

Napóleon kora (az angolosoknak a Regency) a világon népszerű, de itthon, Magyarországon nem sokat látjuk. Igen, Jane Austent ismerik (óóó, ezeket a ruhákat viselik a Jane Austen filmekben!), és mostanában a Bridgertont még inkább, de sem a történelemről, sem a korszak divatjáról nem sokat tudnak. 

A pasiknál van néhány Napóleon-koros katonai csapat, de a civil-élet újrajátszása... gyakorlatilag nem létezik.

A csapatunk még 2018-ban készített pár ruhát, amikor az a bál volt .... uupszie, arról a bálról nem írtam

Képeket azokról a ruhákról (egy sima fehér és egy felső-ruha kék selyem-száriból) EBBEN a bejegyzésben találtok. Amikor készítettem nem volt hozzá szabásmintám, túl sok segítségem az alakra igazításban sem, és bármennyire is szerettem őket, minden összeállításban, mindig is voltak vele gondjaim (a felső ruha pl. túl széles volt, folyton leesett a vállamról). Ráadásul eleget fogytam ahhoz, hogy, ha eredetileg tökéletesen jó is lett volna... akkor is leesne rólam a ruha. 

Tavaly ősszel, amikor a Napóleon-koros Palmanova rendezvényre készültem, kielégítettem a kíváncsiságomat, és megvarrtam azt az állítható méretű ruhát, amit évekkel azelőtt kinéztem az Instagramon, és megvarrtam EZT a ruhát, majd utána EZT a spencert hozzá. 

De az idén, szerettem volna egy "hagyományos" fehér muszlin regency ruhát, hasonlót ahhoz, amivel évekkel ezelőtt kezdtem, de annál sokkal jobbat.

Kerestem képeket a varrásról, de (szokás szerint? tipikus ADHD módon?) nincsen, valószínűleg az utolsó pillanatban fogtam neki. 

Érdekes módon, amikor először láttam Amber videóját az áthajtós ruhájáról, elbűvöölt, még azt is megkérdeztem, van-e (kaphatóe) hozzá szabásminta (sajnos nem, pedig azonnal megvettem volna). Viszont teljesen megfeledkeztem róla, egészen amíg az Instagram elém nem dobta, amikor ezen az új ruhán gondolkoztam (Amber videóját a ruhájáról ITT találjátok).

Szokás zereint feltúrtam az anyagkészleteimet, jól tudtam, hogy legalább 3-4 fehér rgency ruhára való anyagom van, és megtaláltam ezt a "swiss dot" (magában pöttyös) darabot, amit évekkel ezelőtt (2017-2018 környékén vettem az I Love Textile-ben. 

Egy Black Snail mintával kezdtem, de annyit változtattam rajta, hogy az anyukája (umm, a tervezője) sem ismerne rá...

Készítettünk videót arról, hogyan záródik, de a Blogger nem engedi feltölteni (szerinte túl nagy a file).

Majd megpróbálok egy reel-t csinálni az Instára, és belinkelem ide, ha tudom. 

Viszont csináltam egy képet, amiben egymás mellé tettem az első és az új ruhát, hogy látszódjon a különbség.

Amikor 2017-ben történelmi ruhákat kezdtem varrni, már sok évtizede varrtam, és azt hittem mindent tudok, vagy ha nem is mindent, eleget ahhoz, hogy... Most már tudom, hogy piszok bátor voltam, és kissé beképzelt, és sok tanulnivalóm volt. 

De ez is egy tanulság. Mindegy, mit csinálsz és mióta, mindig van tanulnivaló, és nem szágyen újra (és újra  és újra) csinálni dolgokat, csak azért, hogy jobban csináljuk. 

Anyag: I Love Textil

Photo: Bodeszphoto