2010. április 29., csütörtök

Újra fonás

Mivel az előző fonós bejegyzés óta felmerült néhány kérdés, arra gondoltam mesélek egy kicsit többet.
Bár majdnem egész életemben kötöttem, érdeklődésem csak az elmúlt néhány évben fordult a fonás felé. Hosszú ideig mindent megtettem, hogy ezirányú vágyaimat elfojtsam (mégis, kinek kell mégegy idő, pénz és helyigényes hobbi???), de úgy egy éve feladtam és rendeltem egy kezdő készletet. Az első próbálkozásaim borzalmas eredményekkel jártak, az orsót többször is a sarokba vágtam, nemigazán úrinőhöz való nyelvezet használatával, de nem adtam fel. Az első néhány hétben a sokak által javasolt "naponta tíz perc, minden nap" valóban sokat számított. Azután a tíz percből egyre gyakrabban lett több, és a hetek múltával a fonalam egyre egyenletesebb és vékonyabb lett. Ebben az időben mesélte el apám, hogy a nagymamám, nemcsak jól kötött, de régebben font is, sőt angóra nyuszikat tartott, és abból font fonalat.
De most hol is tartok a fonással? Szép kis gyűjteményt hoztam össze orsókból, és fonnivalókból.
Nem régen arra gondoltam, jó lenne egy shetland trianglet kötni... Azután a mindent mindenhez illető kisördög azt gondolta, az lenne igazán jópofa, ha a shetland triangle-t shetland gyapjúból font fonalból kötném meg. Naná. Mivel ez a gyapjú már egyébként is becsempészte magát a gondolataimba, a döntés nem volt nehéz, vagy hossú. A csomag két héten belül megérkezett, és még aznap elkezdtem fonni.

Az orsónak külön története van.Első látásra beleszerettem, tetszett a formája, az, hogy a tárcsája a szokásosnál nagyobb, de amikor végre megérkezett a csomag a benne lévő orsó törött volt, egyértelműen a nem megfelelő csomagolás miatt. Az eladó rögtön megígérte, hogy pótolja, de több mint két hónapig tartott mire megérkezett a pótlás. Ráadásul amilyen szép, egyáltalán nem volt olyan jó fonni vele. Ez persze, lehet, hogy az én hibám, lehet, hogy az orsó túl nehéz ehhez a projekthez, lehet, hogy egyszerúen az orsó és én nem illünk össze. Van ilyen. De a fonást nem hagytam abba.

A megfestett gyapjút úgy feleztem el, hogy a két felén egyformán essenek a színek. A két ág összesodrásához azt tettem amit Alice javasol a blogjában. Amikor az egyik felet megfontam áttekertem egy WC papír gurigára. Volt egy pont amikor az orsó folyamatosan leesett, a fonal meg szinte szétmállt, ekkor letekertem ami az orsón volt és újra kezdtem, a másik félnél ilyen problémám nem volt, sohasem tudom meg mi okozta.

Mivel nincs Lusta Katám (Lazy Kate, egy eszköz ami az orsókat tartja a több szál összesodrásához) a szálat megkettőzve (egyet egyet mindkét gurigáról) új tekercset kezdtem. Alice javaslata a középről húzható gombolyag, de annál nálam mindig valahogy beakadt a szál, így maradt a gurigás megoldás. Eleinte azt hittem ügyesebb vagyok, és kihagyhatom ezt a lépést, és a két szálat a két külön gombolyagról sodortam össze. Nem éri meg. Annyit kellet kitekergetni, szétbontani, a pepöndörödött, összegubancolódott szálakat. Érdemes rászánni az időt. Nem beszélve arról, hogy már itt lehet látni mennyire sikerült a színeket egyben tartani.

Innen sodortam össze a két szálat akedves csillag formájú orsómmal amit ebben az etsy boltban vettem. Szeretem, hogy elég nagy, hogy 100 gramm fonalat feltekerjek rá egyben. És ha egyszer vastag fonal fonására támadna kedvem, arra is jó lenne.

Motollám sincs így egy hokedli lábára tekertem a fonalat a motringhoz. itt már jól látszanak a hosszú színátmenetek. Nem vagyok gép, sőt fonásban sincs túl nagy gyakorlatom, így a nagyjából egyforma színeknél is van elcsúszás, de csak az átmeneteket tette "folyamatosabbá".

És, az elkészült motring, mielőtt a meleg vízben beavattam volna.

100 gramm shetland gyapjú , kb 700 méter kétágú fonal.

És a kérdések...
Milyen szálból szeretsz fonni? Eddigi tapasztalataim alapján a selyem keverékeket kedvelem. Merinó/selyem, BFL (Blue Face Leister-kékpofájú juh) és selyem keveréke áll a leginkább a kezemre. Fontam már tiszta merino-t és tiszta BFL-t is... és nem találtam a BFL-t fonását annyival könnyebbnek. Nem, egyáltalán nem fonja meg magát. Ez a shetland nekem egy kicsit durva...Volt szerencsém egy ici-pici quivit is fonni, nem annyira nehéz mint gondoltam, de az eredmény fantasztikusan puha... Igaz aranyárban adják, nem egyhamar lesz quivit sálam...Most yak és selyem, és teve és selyem keverékek vannak úton, alig várom.
Nehéz fonni? Az igazat megvallva nem tudom. Szerintem nem, nem nehezebb, mint például kötni. Lehet, hogy a génjeimben is benne van, de az első idők gyakorlása után elég természetesen jött. De gyakorlásra mindenképpen szükség van. A napi tíz perc jó ötlet.
Miért használsz orsót a rokka helyett? Van ugyan két régi rokkám is, továbbra is jobban kedvelem az orsót. Tetszik, hogy bármikor betehetem a táskámba, zsebredughatom, teszik hogy jobban tudom irányítani a dolgokat, bár ez lehet, hogy azért van mert nem gyakoroltam eleget a rokkával.
Tényleg különböző orsókat kell használni különböző fonalakhoz? Abby blogjában olvastam, hogy a Perui indiánok szinte akármit tudnak fonni egyetlen orsóval, de én úgy találtam sokat segít, ha vékony fonalhoz kicsi, könnyű, vastagabb fonalhoz nehezebb, nagyobb orsót használok.
A szálak összesodrását is orsóval csinálod? Igen. Muttatam a helyes csillag formájú orsómat. Próbáltam ugyan vékony egyszálas fonalból kétszálasat sodorni a rokkán, ami valóban gyorsabb mint a kézi orsón... de a rokkám régi és a szálvezetője nem elég sima. Vagy csak gyakorolnom kellene.
Olcsóbb ha magad fonod a fonalat, mint ha megvennéd? NEM. A jó alapanyag a fonáshoz éppannyiba kerül (ha nem többe) min a fonal maga, és ha az eltöltött időt is hozzáadot. Nem jó üzlet, de nem azért csinálom mert olcsóbb, vagy gyorsabb (de ez már a kötésnél sem volt újság.)
Akkor mégis miért fonsz? Mert a kötés magában nem elég fura hobbi... (legalábbis ez a szokásos válaszom.) Komolyan? Azt hiszem a véremben van. Izgat a gondolat, hogy valamit a kezdetektől végicsináljak, ezért sütök kenyeret is. És, mert ha saját fonású fonalból kötök egy népszerű mintát amit százak, vagy akár ezrek is megkötöttek... akkor is teljesen egyedi dolog lesz az eredmény.

9 megjegyzés:

Jucuu írta...

Nagyon élvezetes olvasni az írásidat, az angol után mindig idekattintok és magyarul is elolvasom. :) Érdekes, amiket írsz a fonásról, bár én a rokkám jobban kedvelem, nekem amellett van olyan érzésem, hogy a génjeimben lehet a fonás. Az apukám egy hónapja mesélte, hogy az én nagymamám is font rokkán, de sajnos több infóval nem tudott szolgálni.
A fonaladról van valami adat, milyen vastagság lett? Szép vékonynak néz ki így képen.

peony írta...

Amolyan lace vastagság... elfelejtettem odatenni, hogy a 100 gramból kb 700 méter lett, slég lesz egy kendőre.

Moncsi írta...

Megkukkantottalak Ravelry-n, Neked nem kell "takaró" ! Tudod kire hasonlítasz? A farm ahol élünk...Laura Ingaills-ére, Melissa Gilbertre. De tényleg!

peony írta...

na, az egy olyan sorozat, amit soha nem láttam... most nézhetek utána :-)))
De köszi... Pedg gyakran érzem magam olyan "takarósnak"...

peony írta...

Most, hogy így jobban belegondoltam, (meg rákerestem az IMDB-n tudom ki az!!!
Hogy hasonlítok-e rá... Nemtom...

peony írta...

Oh, de azért szeretném ám...

Anice kötős blogja írta...

Hú-meg ha, ezt a fonalat most meg a múltkor is amikor először néztem, én úgy megkívántam...

szaberka írta...

Végre igazolni látom magamat, hogy ezeket (meg egy csomó egyéb postodat) végigolvastam. "A kötés magában nem elég fura hobbi". Hehe.

Névtelen írta...

szia! ilyen régi orsót/orsókat keresek és sehol nem találok. tudnál esetleg segíteni? te hol vetted a tiéd?