Az elmúlt hetekben nem tűl sokat kötöttem... Kristóf fiam beteg volt, többször is. Nekem meg sikerült elkapnom tőle, többször is... az utolsó fordulóban hajnali hányás, meg a felmosó vödör is játszott, meg alvás nélküli éjszakák.
Ráadásul itt volt a nyakamon ez a fordítási munka, ami a fenti okokból, érthetően ugyan, de nem haladt... De a lelkemet meg annyira nyomta az elvégezetlen munka, még a kreatív energiimat is elnyomta. Még ha le is ültem mondjuk a fiammal TV-t nézni, és kötni, nem tudtam mást csinálni, mint egy két motringot felgombolyítani...
Kötni jószerivel csak orvosi rendelőkben, meg a klubban kötöttem ezt az apró csipkéske sálat.
A fonal 50 gramm Malabrigo lace volt, már vagy ezeréve lapult a készletem mélyén. Eredetileg Rose trellisnek szántam, de a kontrasztos színek, és a csipkeminta agyonvágta egymást, keresnem kellett valami egyszerűbbet. Valami sokkal egszerűbbet.

Az ok amiért a készleteim mélyéről előkerült ez a fonal a Jasznált Ruhák Királynőjének köszönhető, aki megunta a téli sötétszíneket, és tavaszra túrt magának egy jó kis piros vászonkabátot. Ami persze... umm...piros. Nagyon PIROS. És eszembe jutott ez a fonal, arra gondoltam egy ilyen sál egy kicsit megszelídítené.

Azt hiszem megteszi... Rajtam félbehajtva (a fényképet Kristóf készítette):

És kinyitva:

Rövid 10 inches 3.25 mm vastag Brittany tűvel kötve.