2002 decembere óta, amikor meghalt, most álmodtam az anyukámról... volt valami történet is, amire nem igazán emlékszem, csak arra, hogy sírva öleltem, és azt mondogattam "anyukám, anyukám", ami egy kicsit fura, mert shoha nem szólítóttam anyukámnak, csak anyunak...
annak idején gyorsan ment ell, alig négy hét telt azután, hogy kórházba került...Amikor utoljára találkoztunk fogalmam sem volt, hogy valami nem stimmel, és mikor kórházba vitték, már nem igazán lehetett kommunikálni vele... így nem tudtam elköszönni...
a kretív génjeim egy részét tőle örököltem (a másik részét meg az apai nagymamámtól), és gyakran jut eszembe, vajon mit gondolna most rólam? Mit szólna az új eszközökhöz, az új technikákhoz? Az Internethez, vagy éppen a Ravelry-hez? Mit szólna a fair isle-hoz? A csipkekendőkhöz? És a fonáshoz? Mi lenne a véleménye a klubbról? Eljönne?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Nehéz gondolatok... Én szerencsére nem tudom milyen elveszíteni, az én családom igen hosszúéletű nőágon.
De szerintem veled együtt biztosan kipróbálna mindent. Ha megmutatnád neki, ő is ugyanúgy lelkesedne, hiszen valahol Te Ő is vagy.
Megjegyzés küldése