Turi-muri

Bizonyos kötős projektek sorsa egyszerű. Minta meglát-fonal megvesz-pulóver megköt. Más esetekben az út sokkal kacskaringósabb.

Valamilyen megmagyarázhatatlan okból ha ilyen egyenetlen sodratú pamut/len fonal akad a kezembe a turkálóban, mindig magammal viszem, akkor is ha csak annyi van belőle amiből legfeljebb egy Barbi babának tudnék egy felsőt kötni. Nem igazán tudom megmagyarázni miért, mert az úgynevezett "art" fonalak, amik szándékosan hol vékonyak, hol vastagok, meg egyebek sohasem vonzottak. Mégis az évek során (többek között) ezek találták magukat a fonalas dobozaimban.

Rakosgattam őket innen oda, onnan ide, amíg az egyik nagy rendezkedésnél egy kupacba nem kerültek..

Amikor is, megint nem tudom hogyan, de ennek a kardigánnak a képei villantak fel. Évek óta megvan ez az újság, de ez a darab soha nem izgatta a fantáziámat...amíg ez a fonalkupac létre nem jött... Akkor is, minél többet néztem/olvastam, annál inkább tudtam, annyit változtatok az eredeti ötleten, hogy nehéz lesz ráismerni...

Mert hát először is, ki köt manapság raglán pulóvert lentről felfelé, ráadásul darabokban? Főleg ha rövidujjúról van szó, amikor nem kell az ujjához a teljes pulóvert is hurcolászni? Így hát a nyakánál kezdtem, a "klasszikus" top-down (fentről lefelé) módszerrel, a szaporításhoz ráhajtásokat használtam.

Azt is tudtam, nem szeretnék olyan kardigánt, ami nem záródik rendesen, és az a leffegő gallér-szerű valami is idegesítene...Ezért maradt a sima V kivágás, és a három gombos záródás.

A csíkos rész kihangsúlyozásához cikk-cakkos hullámmintát használtam. A megkötőhöz pedig úgynevezett I-cord-ot kötöttem. Az eleje szélét és a nyakkivágást két sor rövidpálcákkal horgoltam körbe, hogy (a gomblyukaknak is) jobb tartása legyen.

Fotók: Deli Kristóf