...végül egészen jól sikerült. Volt ez a...program, egy négynapos ünnep/hétvége harmadik napján, amit Kristóf iskolájában kötelezővé tettek...(ne is kérdezzétek. Ha belekezdek, nem érek a végére holnap se.). Mint ahogy az lenni szokott, gondosan felszerelkezve indultam el, kötés, fonás megfelelő mennyiségben a táskámban. örömmel konstatáltam, hogy az egyik asztalnál, egy gyapjús/fonós/kézműves körökből kedves ismerősbe botlottam.
Az igazi nemezelés (nem a mosógépbe bedobott kötött dolgok) mindig izgatta a fantáziámat.
Így, amíg Kristóf a programokon vett részt, én ezt a levelet készítettem Horváth Adrienn segítségével.(aki nem azonos a fonós Adiennel)
Aztán ahogy beszélgettünk, és én a kék/türkiz/lilás gyapjúmat fontam, gondolkozni kezdtem...(ajjajjj, a barátaim szerint ilyenkor kezdődik a baj...).
Nemrég vettem ugyebár egy sötétkék kord kabátot, amire ráférne egy kis díszítés...
Így hát letéptem egy kis gyapjút a rovingom végéből, kiegészítettem ezzel azzal, szappanoztam, gyúrtam, és ez lett a vége.
Az az erőteljes érzésem, hogy nem ez volt az utolsó kalandom a nemezeléssel. Különösen, mert nem arról van szó, hogy nem találnék némi gyapjút a házban....Ugye?
3 megjegyzés:
Ebbe is profi vagy :)
Nagyon szép levélke...izgalmas dolgot mutatsz, kedvet kap hozzá az ember.
nagyon szépek! én inkább azon csodálkozom, hogy eddig nem csináltad;) de innentől már ugye nincs visszaút:D
Megjegyzés küldése