Heti fonós, avagy a mazochista mit meg nem tesz egy barátért...

"Jó" idők voltak az elmúlt hetekben...  Énaki aztán gyűlölöm a telet és szeretem a meleget, még én is meg akartam halni, annyira meleg volt. A helyzeten persze nem segített, hogy a napjaimat nem egy légkondid irodában, hanem egy kelet-nyugati, tizedik emeleti panelban kellett töltenem, ahol már reggel hatkor 36.6 celsius fokot mutatott a hőmérő a konyhában... Heteken keresztül abból űztem sportot, hogy hogyan lehet megúszni főzés nélkül, sőt anélkül, hogy akár a legkisebb gázlángo is meggyújtsam...
Erre, jön hozzám egy barát megcsodálni a fonalkészletet, a rokkát, a kéziorsós fonást kipróbálni, és már reggel kilenctől azért nyaggat, hogy "fffffeeeeesssünk gyapjúúúúút!!!!"
Határozott NEM volt a válasz, mert ugye a gyapjúfestéshez legalább negyven percig kell bekapcsolva tartani a sütőt. Ami ilyen melegben felér egy öngyilkossággal...
De a vendég csak nem hagyott..."fessünk gyapjúúúút!!!...Látni akarom, hogyan lesz ebből a fehér szöszből színes felhő! " Namármost egy 11 éves gyerek mamájaként elég nagy gyakorlatom van a nemet mondásban, a nyaggatás elengedésében a fülem mellett...

Aztán öt órakor, amikor már "csak" 33 celsius volt a konyhában, csak beadtam a derekam... Jénai elővesz, gyapjú előás, maradék festék, sütő bekapcsol...Sírva menekül a zuhany alá... majd az eredmény lefényképez...

Aztán, meg, ha már lúd legyen kövér alapon, kicsit kísérleztem...

Két különféle gyapjút festettem ugyanazokkal a szivárvány színekkel. Az egyik fehér corrideale, a másik szürke merinó volt.

A corrideale-t azon felbuzdulásból rendeltem, hogyki akarok próbálni többféle gyapjút, a kevésbé ismerteken kívül id.

A szürke alapra festés, pedig régóta nagy kedvencem, mindig különös "mélységet" ad a színeknek.

Itt pedig egymás mellett látható a két változat:

És, hogy a fonás se maradjon ki... egy kis darab narancs/barnára festett gyapjú, ami mintaként érkezett valamelyik kéziorsómmal, ezen mutattam meg, hogy működik a rokka: