Clapotis ajándékba

A cserebere stóla csereberének indult, de előrelátó egyének, mér akkor látták, hogy lehetnek olyanok, akiknek egy méretes stóla, főleg így karácsony előtt nem igazán férne bele. Viki mintegy viccesen azt mondta, hogy régóta vágyik egy Clapotisra, nem lehetne, hogy jön a cserebere csoportba, és jól megköti magának? Én meg szintén viccesen azt írtam erre, ha őt kapom kötök neki egyet... kézzel festett kézzel font fonalból.  Erre csodák csodájára, a szervezőktől épp Vikit kaptam.

Egy csomó szösszel kezdtem, amit több nekifutásban festettem különböző árnyalatokra, különböző színkombinációkban, mire elégedett voltam az eredménnyel...

A szokásos hajszálvékony csipkefonalamnál valamivel vastagabbat készítettem, olyan "vékonyabb fingering" volt a célom.

Clapotist kötni nem nagy durranás, csak sima, csavart sima fordított szemek vannak benne, fogyasztás, és szaporítás...

Sőt, kimondottan unalmassá válik amikor a leejtett szemek varázsa kicsit megkopik...Még szerencse, hogy van néhány tanárom az egyetemen akik nem bánják, ha az előadásaikon kötöttem...
Szóval ebben a kendőben van úgy 1000 km (vonaton), néhány óra Fantasy irodalom, Digitális kultúra és a rajongók, még egy kis academic writing is.

festésné, fonásnál arra csíkos hatásra törekedtem, hosszú átmenekkel, mint pl a Noro, csak éppen ez kétágú, és a Noronál valamivel egyenletesebb (amolyan se vele se nélküle kapcsolatban vagyok a Noro fonalakkal)...

Az eredmény egy méretes stóla lett, 200 gramm BFL/selyem alapanyagból...