2014. április 7., hétfő

Mindaz, és még több...

Napok óta töröm a fejem azon, hogy mit írjak a szombati Gyapjúnapról. Szóról szóra leírhatnám ugyanazt, amit tavaly ősszel, hiszen a dolgok nem rendeződtek az életemben, sőt, az elmúlt két és fél hetet a legrosszabbak között fogom számon tartani, és úgy vártam ezt a napot, mint egyesek a Messiást várják.
De már a felkészülés során, a szöszök, a fonalak, a színek balzsamként hatottak, és a lelkemet a legszebben öltöztettem fel erre a napra. A napra, ami végül mindent megadott, amit vártam, és még többet.
Végül az ajtók kinyíltak, és a látogatók megérkeztek. Volt, aki csak körülnézett, volt aki csak valamilyen elfoglaltságot keresett szombat délelőttre.
Mások a fonalakért jöttek...
 Mások azért, hogy kipróbálják a fonást, annak legegyszerűbb, legősibb módját.
Mindig elvarázsol, ahogy egy ennyire egyszerű eszköz, egy marék fonalat átalakít, és egy csodává varázsolja. Hogy emberek több ezer évig készítettek így fonalat
És, hogy ugyanezzel a rendkívül egyszerű eszközzel még ma is tudunk csodát varázsolni egy maréknyi szöszból.
Jöttek régi barátok..
.Családok
Kicsik és nagyok...Fiúk és lányok...
És pasik...
És némelyikük kitartóbb volt a legtöbb hölgynél...
És mindannyian valami nagyszerű élményben osztozhattunk.
A fonás mellett rengeteg más tevékenységben lehetett részt venni. Ki lehetett próbálni a nemezelést, a fonalfestést, a kártolást, a rokkékat, még igazi birkanyírás is volt, de én nem jutottam el odáig, hogy lássam is ezeket.
Egy napra, megint jó volt "én"-nek lenni.
És persze, mindazok akik nélkül mindez nem történhetett volna. Lotti (aki aznap dolgozott, így nincs képem) aki segített felkészülni, és festeni. Györgyi, aki az utolsó pillanatban ugrott be, és segített autóvl kiszállítani mindent (és aztán haza is).
Kriszti, aki mindenből kivette a részét, a motringolástól, a festék sikáláson át a pakolásig, és tartotta a frontot, amíg lyukat beszéltem a falba is a fonásról, és annak történetéről, és a kéziorsó csodáját próbáltam megmutatni.
Zsóka, az egyik főszervező, egész nap a kártolónál volt elfoglalva.
Adrien, aki az egészet kitalálta, és a rokkák rejtelmeibe vezette be az érdeklődőket.
Köszönöm mindenkinek. A szervezőknek, a segítőknek, és mindenkinek aki eljött.

4 megjegyzés:

Babi néni írta...

Nagy élmény volt. :) Nem ültem be fonni, mert nekem már számos "különórát" adtál, de elővettem az orsót, amit kaptam tőled, és megfogadtam, hogy lefonom a szöszt. :D

Jó volt fonalakat tapizni, ha nem kellett volna hazasietnem egy vendégség miatt, akkor ki se lehetett volna tessékelni! :)

Ariadne Műhely írta...

De jó képek! És köszönöm, hogy immár negyedszer, sőt ötödször, ha a Pilisszentlászlói Gyapjú-napot is számolom, szóval köszönöm, hogy megint számíthattam Rád.

Bambuc írta...

Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam elmenni, de a kislányom beteg lett és van olyan, amikor jobb ha egy anya van mellette ilyenkor, nem elég az apa. Fáj a szívem, nézve ezeket a képeket, biztos feltöltött volna engem is ez sok szín.

Névtelen írta...

Köszönöm, köszönöm,hogy megismerhettem a fonást! Ez egy varázslat! ÉN alkothatom meg a saját fonalamat!:)

Köszönöm,Anett!