Mindaz, és még több...

Napok óta töröm a fejem azon, hogy mit írjak a szombati Gyapjúnapról. Szóról szóra leírhatnám ugyanazt, amit tavaly ősszel, hiszen a dolgok nem rendeződtek az életemben, sőt, az elmúlt két és fél hetet a legrosszabbak között fogom számon tartani, és úgy vártam ezt a napot, mint egyesek a Messiást várják.

De már a felkészülés során, a szöszök, a fonalak, a színek balzsamként hatottak, és a lelkemet a legszebben öltöztettem fel erre a napra. A napra, ami végül mindent megadott, amit vártam, és még többet.

Végül az ajtók kinyíltak, és a látogatók megérkeztek. Volt, aki csak körülnézett, volt aki csak valamilyen elfoglaltságot keresett szombat délelőttre.

Mások a fonalakért jöttek...

 Mások azért, hogy kipróbálják a fonást, annak legegyszerűbb, legősibb módját.

Mindig elvarázsol, ahogy egy ennyire egyszerű eszköz, egy marék fonalat átalakít, és egy csodává varázsolja. Hogy emberek több ezer évig készítettek így fonalat

És, hogy ugyanezzel a rendkívül egyszerű eszközzel még ma is tudunk csodát varázsolni egy maréknyi szöszból.

Jöttek régi barátok..

.Családok

Kicsik és nagyok...Fiúk és lányok...

És pasik...

És némelyikük kitartóbb volt a legtöbb hölgynél...

És mindannyian valami nagyszerű élményben osztozhattunk.

A fonás mellett rengeteg más tevékenységben lehetett részt venni. Ki lehetett próbálni a nemezelést, a fonalfestést, a kártolást, a rokkékat, még igazi birkanyírás is volt, de én nem jutottam el odáig, hogy lássam is ezeket.

Egy napra, megint jó volt "én"-nek lenni.

És persze, mindazok akik nélkül mindez nem történhetett volna. Lotti (aki aznap dolgozott, így nincs képem) aki segített felkészülni, és festeni. Györgyi, aki az utolsó pillanatban ugrott be, és segített autóvl kiszállítani mindent (és aztán haza is).
Kriszti, aki mindenből kivette a részét, a motringolástól, a festék sikáláson át a pakolásig, és tartotta a frontot, amíg lyukat beszéltem a falba is a fonásról, és annak történetéről, és a kéziorsó csodáját próbáltam megmutatni.

Zsóka, az egyik főszervező, egész nap a kártolónál volt elfoglalva.

Adrien, aki az egészet kitalálta, és a rokkák rejtelmeibe vezette be az érdeklődőket.

Köszönöm mindenkinek. A szervezőknek, a segítőknek, és mindenkinek aki eljött.