Hello???

Hol is kezdjem? nagyjából márciusban vesztettem el a fonalat...
Az egyetemi kötelezettségeim elborítottak, egyre kevesebbet írtam, azt is egyre ritkábban. Május közepén pedig szó szerint letettem a kötőtűket.
Úgy, ahogy mondom. Letettem a kötőtűket.
Az igazság az, hogy szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy olyan sok feladatom van, beadandók, tesztek, vizsgák, hogy fizikailag képtelenség másképp megcsinálni, mint a legeslegnagyobb koncentrációval és odafigyeléssel. A "csak egy kicsit kötök" nem igazán működött volna, tudom mennyire el tudok veszni egy munkában. Így áldozatként ezt ajánlottam a vizsgák isteneinek. Igaz, csak a kötést.. a horgolásról, és a fonásról nem volt szó, de az mégiscsak csalás lett volna, nem?
a vizsgaidőszak őrült volt, én is teljesen kifordultam magamból... ahogy mondtam nem kötöttem, nem fontam. Az évfolyamtársaim fekete felsőben láttak. Kétszer egymás után. Amikor az utolsó vizsgát is kivégeztem, és azt hittem kiengedhetek, kiderült, hogy az opponensemnek nem tetszett annyira a szakdolgozatom, mint mindenki másnak, aki addig olvasta...sőt. Így nem lazíthattam, hanem nagyon..NAGYON alaposan fel kellett készülnöm a védésre, amit egyesek szerint soha nem látott bravúrral vittem véghez, de megkíméllek a részletektől. Ha egyébként ismerősök vagyunk, úgyis hallottad a történetet. Több, mint elégszer.
Még egy felvételi vizsga, de azután sem tudtam lazítani, mert családi vészhelyzet lépett fel, ami egy közeli családtagot érintett, újra felborítva mindent, újabb stresszt, újabb utazást, újabb kórházi látogatásokat, később pedig újabb feladatokat jelentve a kézimunkát újra félretolva...
Adjunk még mindehhez néhány személyes konfliktust... ami még csak  konfliktus sem volt igazán, csak számomra teljesen érthetetlen bántó reakciók, amitől azon is komolyan elgondolkoztam érdemes-e folytatnom, vagy hagyjam az egészet a francba.

Erre persze valaki azt mondta úgysem bírod ki... végül is nem véletlenül írtál a kötésről és annak az internetes közösségi vonatkozásáról szakdolgozatot...és be kell lássam igaza van.

A kézimunkába (fonás, kötés, horgolás és egyebek) még nem rázódtam teljesen vissza, eléggé tehetetlennek érzem magam, nem igazán tudom mihez nyúljak, de talán már látszanak a fények az alagút végén... bár lehet, hogy csak a szembejövő vonat az. Meglátjuk.
Holnap fonós post jön. Ez majdnem biztos.