Mielőtt a feledés homályába vész...

Ha azt gondolojátok a cím furán hangzik, látnotok kellene angol verziót.
Időről időre felbukkan ez-az, amiről írnék bejegyzést, aztán nem jutok hozzá, vagy mire hozzájutok már nem aktuális, elmúlt a pillanat, akármi is volt elvesztette jelentőségét...
Mielőtt elérne erre a pontra álljon itt pár szó a Kacskaringó fesztiválról.
Nem volt könnyű felkészülni, mert rámtört a semmiresemvagyokjóaszobámbólsemakarokkijöni, nemtudoménezt csinálni depresszió, és már majdnem ott tartottam, hogy a Mesterségek Ünnepe utáni maradékkal megyek, hacsak nem jött volna Tilda, aki szó szerint kirángatott a szobámból, és belökdösött a konyhába a festékes lábosok közé... Végül sikerül néhány új színösszeállítást kitalálni, meg pár régihez új változatot variálni... mondjuk ilyeneket:...

Már a négy ikejás zsák BKV-n végigrángatásába is majdnem beletörődtem, amikor az utolsó pillanatban érkezett felmentés a legváratanabb helyről az utolsó pillanatban. Köszönöm Tímea.

Visszafelé újfent váratalan helyről érkező segítség mentett meg a zsákos villamosozástól, ezúttal egy régi barátnő képében.
Így, ha gazdaságilag nem is volt egy mindent eslsöprő siker, élveztem ezt a két napot, találkoztam néhány új barátság lehetőségével, megtalált néhány régi is, akiket már nagyon hiányoltam... tanultam újra néhány dolgot magamról, másokról, a barátságról, segítségről, meg ilyenekről.

A Gyapjúnap viszont mindjárt itt van... ez a rendezvény az igazi szívem csücske, mert már a mínusz egyediken is ott voltam, és...és...