Minden napra egy mese?

A nagy világmegváltó, más néven "minden napra egy mese" terveim kb a második nap szaladtak falnak, ugyanis a jól eltervezett következő két hetemet alaposan fenéken billentette egy telefonhívás Kristóf sebészétől, aki mindössze annyit szeretett volna mondani, hogy felszabadult egy hely, és a decemberre ütemezett műtétet akkor jövő szerdán...Nem nagy műtét, rutin is, mégcsak benn sem kell aludnia a kórházban, de az egy nap az egy nap... Újratervezés.
A legjobban az bosszantott, hogy a mára lefoglalt szövést Juditnál le kellett mondanom, amire hetek óta készültem, barátokkal együtt foglaltuk le, fonalat is fontam meg minden. Persze, a gyerek a legfontosabb, és gondolkozás nélkül telefonáltam, de attól még nem vagyok rosszabb anya, ha bánt, ugye?

Fotózkodni is terveztem ma, de arra meg a telefonom mondott nemet, és közölte, hogy előbb leszek szíves eltakarítani egy sor fotót belőle. Hát ez van.

De azért tudjátok mit, kaptok egy képet, ezt a fotók másolása közben találtam. Brüsszelben készült a nyáron. Jó ideje vinnyogok, hogy újra varrni szeretnék, mégiscsak varrónő lennék gyárilag, vagy mi...(jé, hogy azóta lett két diplomám, meg másik három szakmám, még akkor is, ha a három elég szorosan összefügg....) csak olyan nehéz ennyi idő után nekifogni, meg minden...Kristóf meg régóta rágja a fülemet, hogy 15 is elmúlt már, és még nem volt külföldön, micsoda dolog. Hát Kim barátnőmmel nem először csináltuk, hogy meghív magukhoz, kapok szállást meg mindent, én meg szakértően segítek nekik a lakástextilekkel, nevezetesen a függönyökkel. Ezúttal is összekötöttük a kellemest a hasznossal, 5 napot Belgiumban töltöttünk, és igen, varrtam is. Bizonyítani is tudom.