2017. február 25., szombat

Sissi és a krinolin

Már párszor emlegettem, hogy "valamikor varrónő voltam"... ez még jóval az Internet előtt volt... 12 évesen már ruhákat varrtam magamnak, de mivel nem volt varrógépem, kézzel csak egészen egyszerű darabokra futotta. Aztán a 14. születésnapomra az apukámtól egy varrógépet kaptam. Igaz, csak egyenesen tudott varrni, de imádtam (franciavarrás--- imádlak). Később megörököltem egy Neumann gépet, amivel korábban sárkányrepülők szárnyait varrták Dacronból, el tudjátok képzelni milyen állapotban volt az a gép. A gimi után szakmunkásképzőben töltöttem két évet, női ruhakészítő szakon végeztem a Vámos-ban. Ezután vettem meg az első ipari gépemet, és nem sokkal későbbegy rozoga nagyonöreg interlockot, és évekig dolgoztam varrónőként. Sőt, később, amikor Amerikában éltünk, ott egy eszméletlenül drága butiknak csináltam eszméletlenül drága, flancos ruhákat. Amikor hazajöttünk néhány évet vidéken töltöttünk, kerttel egyebekkel, a varrás egyre kisebb szerepet kapott. Utána megszületett Kristóf, és az én szobámba került, és kitalálhatjátok mi történt.... annyi minden, jobb, ha el sem kezdem sorolni. Legyen annyi, hogy bármi is történt, mindig is álmodtam a varrásról. De 15 évig elkerült, vagy én kerültem el. Már attól féltem, azt is elfelejtettem hogyan kell. Soha nem mondtam volna ki hangosan, de akkor is féltem. Ami persze nem tartott vissza attól, hogy időről időre megvegyek valamilyen anyagot, így a meglévő mellé (és persze a fonalaim mellé) még egy jókora készletet halmoztam fel. Tavaly nyáron még a varrósszobát is rendbe hoztam, majdnem annyira, hogy akár varrni is lehetett volna benne, de, de, de... Tudom.
Van még egy hosszú történet, amit talán máskor elmesélek a történelmi táncklubról, meg egy Jane Austen bálról, ahova nem mentem, meg új barátokról, és a Grand 19th century ball-ról (Röviden csak a Sissi bálról) , és két báli ruha elkészítésének szükségességéről, krinolinnal és a teljes mindennel együtt.
Így hosszú idő után újra ollót és tűt, meg gyűszűt vettem a kezembe, letörölgettem a varrógépeket és belevágtunk.
Az egész egy fiatal barátnőnek tett könnyelmű ígérettel kezdődött, amiből nem tudtam, és igazán nem is akartam kihátrálni. A feltételem azonban az volt, hogy végig ott lesz velem, legalább térsaságnak, még jobb esetben segítségnek. Ismerjétek hát meg Zsófit. 
Rendeltem egy szabásmintát egy egyszerű báli ruhához, de szabásmintára ennél többet nem akartam költeni.Szerencsére, a Youtube-on van egy jó kis sorozat  amihez, hozzáadtuk az én tapasztalataimat és gyakorlatomat, így egész jól össze tudtuk rakni. 
Volt néhány vicces pillanat, néhány intenzív is, de annyira jó volt együtt dolgozni. Őszintén a tény, hogy Zsófi vakon bízott bennem, és elhitte, hogy meg TUDOM csinálni (a krinolint és a ruháját is - ez utóbbi még várat magára), anélkül, hogy BÁRMILYEN bizonyítékát látta volna annak, hogy tudok varrni, hatalmas ösztönzőerő volt. Arról nem beszélve, hogy a jelenléte és a segítsége is felbecsülhetetlen értékű. .
Tudjátok az plusz egy pár kéz, ami segít amikor az acélt a házába toljuk, ami megfogja a hatalmas izét, amikor mindkét kezemmel a gép alatt akarom irányítani, ami a kezembe adja a gombostűt (ollót, gyűszűt, akármit), a viccek, a pletyka a nevetés. 
Zsófi valamivel magasabb, mint én, ez a krinolin neki jobb, mint nekem, de még mindig dönthetünk úgy, hogy rövidebbre vesszük, ha szükség van rá. A táncgyakorlás majd választ ad erre a kérdésre. 
Néhány technikai részlet: összesen 27 méter abroncs-acél van benne, nyolc teljes karika, az alsó kettő 330 cm kerületű, a felső kettő nyitott. Még úgy 20 méternyi ripsz-szalagot használtunk el, és hát nem tudom mennyi lepedő vásznat. 
És ha már benne voltunk, összeraktunk egy alsószoknyét is. Szintén minta nélkül, csak úgy hasból... vagy fejből. És, amikor elkészült, arra gondoltam, igen, még mindig megvan bennem. Nem felejtettem el. Még megvan. 
Így attól tartok, a jövőben több varrós bejegyzést is láttok majd. Az eredeti, angol nyelvű blogom címe, "The crafty side of life" vagyis az élet kézműves oldala azért kapta ezt a nevet, mert mindenféle kézművességet akartam mutatni, nem kizárólag kötést. Talán majd most tényleg így lesz. Remélem nem bánjátok :-) .

2 megjegyzés:

aarkus írta...

Szóhoz se jutok! Ez bámulatos!

Cserny Cherry Ildikó írta...

Szuper!
Jó volt igy egyben olvasni az egészet! :)