2017. április 20., csütörtök

Rés a falon

Vagyis sokkal inkább az idő szövetében, amin keresztül, olyan 20 április napom tűnt el... Bár nem mondhatom, hogy nyom nélkül, hiszen még mindig festékes a körmöm, és gyapjúfonatok, meg fonalmotringok hevernek erre-arra, bizonyítva, hogy VOLT Gyapjúnap, és felkészültem ré, és utána úgy két hétig dolgoztam egyfolytában, szünet, pihenő nélkül, hogy behozzam az...nem, nem az "elveszett" időt, mert véletlenül sem gondolom, hogy a bálra való felkészülés, a bál maga, a gyapjúnapi felkészülés, vagy a Gyapjúnap maga elveszett idő lenne, vagy bármi, ami kevesebb, mint jól eltöltött idő, alkotással, és a pillanat, az élmény megélésével, élvezetével.

Azonban a számlákat a következő hónapban is ki kell fizetni, a fiam valószínűleg enni is akar majd (én nem annyira, egy csomót kellene fogynom), szóval a munkában is utol kellett érnem magam, és mire felnéztem a képernyőről, és  kinéztem az ablakon, madárcsicsergésre, meg tavaszi virágokra számítva... ezt láttam:
Aha, sűrű, kavargó hóesést, Jujj. Alapból utálom a telet, meg a hideget, a hóesésnek még a látványától is forog a gyomrom, még télen is... De áprilisban??? na, nem akarjárok hallani, amit gondoltam.
Vígasztalásul, talán, hogy kicsit jobb kedvre derítsen, itt egy videó a kedvenc regency (empír? Jane Austen?) táncomról...Aminek egészen véletlenül Hole in the wall (azaz Rés a falon) a címe.  Holnap történelmi táncklub. Van remény.

Nincsenek megjegyzések: