Négy hét

Négy hét. Ennyi ideig nem ittam Coca Colát.
Elismerem, szeretem a Coke-ot.
A C betűs, piros, cukros változatot. Ha már lúd, legyen kövér.

Gyerekkorom óta szeretem, pedig volt idő, amikor a beszerzése sem volt probléma-mentes, és hihetetlen mennyiséget tudok meginni belle.

Gyakran mondják (főleg az exem), hogy (na, mi a jó magyar szó az addiction-ra? ) hogy rászoktam, hozzászoktam, hogy ez már addikció. Még az is lehet, és én is gyakran is gondolkodtam el azon, hogy, hogy ez valóban így van-e.

Úgy másfél hónapja mérlegre álltam, és nem a mérleg akadt ki, hanem én. Különbn is megfogadtam, és volt egy amolyan fogadásom is magammal.... Egyszer már megpróbáltam, egy hónapig feladni, de akkor volt Kristóf balesete a harmadik héten.

Igazából Május elsején kezdtem, (ami ugye pár nappal több, mint 4 hét)de volt egy kis dobozzal a hűtőben, és N azt mondta, fölösleges csábítás lenne csak.

A teljes 4 hét így is lejárt pénteken késő este. Csütörtökön véletlenül vettem egy dobozzal....(jajj, fogjátok be, igenis véletlenül. Most mit mondtam volna annak a helyes eladó fiúnak, aki olyan büszke volt arra, hogy megjegyezte: kólát szoktam inni? Na, ugye). Szóval volt nálam egy pénteken este, és nem sokkal éjfél előtt ki is bontottam.

Igazából fura íze volt. Namármost, a négy hét elején egy-két napig fájt a fejem, de ennek millió más oka is lehetett. Nem volt más elvonási tünet. Sem remegő kéz, sem hányinger, se szédülés, még egy rendes dühroham sem. Ráadásul nem ittam más cukros üdítőt sem, teát sem, de még szörpöt sem. Csak vizet és szénsavas ásványvizet. Ennyi. Nem haltam meg. Nem lett belőlem zombi. Igaz, fogyni se nagyon fogytam.
Mindenestre adtam magamnak egy nap szabadságot, és vissza a kályhához. Lássuk megy-e még egy hónapig.
Fotók: Varga Norbert