Heti HV

Vagyis Határozott vélemény. 

A maradékokból készült darabok jópofák, viccesek, színesek és modernek. 

Megint kötős "hot takes" (véleményes) videókat nézegettem, és többen is megemlítették, hogy ezek a maradékfelhasználós darabok rondák, és nem érik meg az időt és energiát, mindehhez a komment-szekció egyetértő kórusa járult. Én meg teljes szívemből NEM  értek együtt velük.

Igen, persze, én is látok olyan maradékos darabokat, amik nem tetszenek, de nem gondolom, hogy rondák, vagy azért nem tetszetősek mert maradékokból készültek, hanem azért, mert az együtt használt fonalakat nem a megfelelő módon válogatták össze, és/vagy a kiválasztott minta nem illett a fonalakhoz.

Ott van például a "boxy" pulóverem, ahol elégedett voltam a fonalak összeválogatásával, ugyanakkor a pulóver formája nem volt elég...boxy.

Ugyanakkor imádom a szivárványos körkardigánomat, és a nyakmelegítőim is azt bizonyítják, hogy a kitya a fonalak kiválogatásánál és kombinációjánál van elásva.

Ott volt a szivárványos hangulatú első, a szürke-piros, és a lila-árnyalatos, és azóta is készítettem párat, szinte véletlenszerűen összerakott zoknifonalakból, és szeretem őket. 

Olyan sokféleképpen lehet a maradék fonalakat felhasználni. Kíváncsi vagyok, ti elhasználjátok a maradékokat? Hogyan? Esetleg úgy gondoljátok, ezek a projektek rondák? Van mintajavaslatotok az ilyen maradékokhoz?

Rövid komment

El kell mondanom, ezek a kék ikea szatyrok (umm, zsákok) nem elpusztíthatatlanok.

Ahogy a Gyapjúnap után elpakoltam őket, észrevettem, hogy az egyiknek LYUK van az alján.

Elismerem, fogalmam sincs mióta vannak meg (igen, mint minden rendes háztartásban nálunk is vannak ilyen zsákok, és nemcsak kék, hanem különleges változatok is, pl piros pöttyös, vagy olyan, amin Bécs városképének a kontúrja van, de van szivárvány-csíkos is), lehet az vagy 15 év vagy még több, és végigcsináltak velem számtalan Gyapjúnapot, Mesterségek ünnepét, hagyományőrző fellépést, Chris is már háromszor költözött velük, és csak most vettem észre rajtuk a kopás jeleit. 

Heti Mintamustra

Amelyben egy gyönyörűséges csipkepulóvert hoztam.

Wisteria Sweater

Csak nézzétek meg... Kell még valamit mondanom? 

Nadrágfelhajtás

Volt már olyan koptatott farmernadrágotok, ami túl hosszú volt, és szerettétek volna felhajtani úgy, hogy az eredeti, koptatott szél megmaradjon? 

Szeretem azt gondolni, hogy a 164 centimmel igencsak átlagos a magasságom, mégis gyakran találom magam olyan nadrág társaságában, ami túl hosszú nekem. 

És bár általában abba a táborba tartozom, aki boldogan hordaná ezt a pulóvert: 

Ugyanakkor, ha az én nadrágomról van szó, mégiscsak más a helyzet.

Nemrég egy puha, bő szárú farmert vettem, aminél egyszerűen nem működött volna, ha csak simán visszahajtom az alját, de, ha csak levágom és felhajtom, akkor olyan tiszta, ropogós lett volna.

Így alámerültem a you-tube tutorialjaiba, és végül kitaláltam a saját megoldásomat.

Felbontottam a felhajtás varrását.

Levágtam a fölösleget (csak olyan 0,5 cm extra hosszt hagytam, varrásszélnek).

Utána a levágott darabot leigazítottam úgy, hogy a felhajtott szél és még kb 0,5 cm maradjon.

Kifordítottam a nadrág szárát, és az előkészített szegélyt a fonákoldal felől felvarrtam a levágott nadrágszár alsó szélére és kb 0,5 cm-re a szélétől.

A felvarrt szegélyt ráhajtottam a levágott szélre és gondosan letűztem gombostűkkel.

A színe felől, az eredeti varrásvonalban levarrtam.

Levasaltam, és alaposan átgőzöltem. Ilyen közelről...

És ilyen rajtam:

Mi a Péntek?

Ezen a héten egy 1890 -1905 blúzt vagy ruhaderekat  szeretnék megmutatni. 

Nézzétek a részleteket! A magas nyakat, a piéket, a ráncolást az elején, a fekete szalag díszítést. Nyami. 

Rövid Komment

Amikor egy néhány héttel ezelőtti fellépés fényképeit nézi az ember lánya, és tudatosodik benne, hogy mind a képen, mind a négy nő öltözékét őt varrta.

(Na jó, majdnem, a jobb szélen álló hölgy szoknyáját és kötényét ő maga varrta, csak a kabát az én munkám, de akkor is...)

Heti HV

Határozott Vélemény. Rigolya, vagy amit akartok. Mert (gyakran) van véleményem és nem tudom (túl gyakran) befogni a számat. 

Ezen a héten az Old Timer Show-ról akarok mesélni, ahol a múlt héten voltunk. 

 Ez ugyebár a régi autók és járművek kiállítása, nagyjából 1900 -tól a közelmúlt "retró" járműveikig állítanak ki. igen, még mindig bölcsész vagyok, meg nő, és nem, még mindig nem igazán érdekelnek a kocsik, autók és egyebek, azonkívül, hogy elvisznek-e A-ból B-be, van-e bennünk elég hely a cuccaimnak (a hagyományőrzéshez kell a hely), és mennyire kényelmesek (bár ez már kevésbé érdekes szempont). Ugyanakkor, Norbi IMÁDJA az autókat, és ahogy nekem a Gyapjúnap (és esetleg a Mesterségek Ünnepe) a két szent és sérthetetlen esemény, neki az autó tuning kiállítás (lánykori nevén AMTS) és ez az Old Timer Show. Eleinte mindkét kiállításra elmentem vele, aztán megegyeztünk abban, hogy mind a ketten jobban járunk, ha az AMTS-re egyedül megy. Viszont szeret mesélni az autókról, a történelmi, a technikai részletekről és egyebekről, így legalább a kisebb kiállításra, az Old Timerre elmegyek vele. 

Hogymiért is hozom itt fel? Mert vannak beöltözött hostess lányok. És a világból ki lehet velük kergetni. A képeken hátulról látszanak, szándékosan nem mutatom az arcukat, mert nem az egyes személyekkel van problémám, hanem a jelenséggel. 

Miközben ilyen autók vannak kiállítva:

A hostess lányok így néznek ki:

Természetes, hogy történelmi hagyományőrzőként, újrajátszóként, interpreterként, varrónőként, történelmi ruhákkal foglalkozóként, érdekel és értékelem a korhűséget, ugyanakkor, nem követelem meg mindenhol, mindenkitől. Értem, hogy ezeket a lányokat csupán dekorációnak állították oda, de ez a szintű igénytelenség (angolul nem is találtam a szó megfelelőjét)...

Igen, ezek a ruhák valószínűleg kölcsönzött, leselejtezett jelmezek, egyszóval olcsók, és ócskák, és semmi közük a korhűséghez. Nincs alatta megfelelő alsónemű, és minden lányon valamilyen otromba bakancs volt a szoknyák alatt. Igen, tudom, hogy ilyen helyen nem árt egy kényelmes lábbeli, mégha nem is kellett egész nap ácsorogniuk (akiket láttam, többnyire ültek), de egy ilyen pszeudo századfordulós ruha és a Martens bakancs, amiben még ráadásul pózoltak is, úgyhogy rendesen kilátszott a cipő, szóval olyan.... igénytelen.

Igen, ezek a lányok modellek voltak, ki volt festve az arcuk, , (időnként) pózoltak fotókhoz, ezért FIZETTÉK  őket. Valaki komoly összeget kiadott. 

Ennyi pénzzel sokkal többre is futotta volna. 

Mit tehettek volna? rendes ruhát adhattak volna rájuk, és rendesen felöltöztethették volna őket. (Nem, nem a tökéletes korhűségre gondolok, de jó lett volna látni, hogy valami energiát fektettek bele. Elvehették volna a törött, görbe, modern, műanyag esernyőt, olcsó kalapokat, amikről potyogtak a művirágok. Fűzőt adhattak volna rájuk (lehetőleg a ruha ALÁ), levetethették volna a bumfordi bakancsokat, és olyasmiket adhattak volna rájuk, amik közelebb állnak a korhű fazonhoz, vagy legalábbis nem ennyire nyilvánvalóan anakronisztikusak. Vagy, maradhattak volna a bakancsok, de akkor vegyenek fel hozzájuk teljes steampunk öltözéket.

Továbbá, adhattak volna nekik információt a kiállított tárgyról/autóról, amik mellett álltak, esetleg egy érdekes részlet, hogy legyen valami OKA (és/vagy értelme) annak, hogy ott állnak. 

Csak álltak ott, mint hervadt virágok. Kár volt.

Készletfogyasztós jelentés

Az utolsó ilyen jelentést február elején írtam, de többnyire arról szólt, ami januárban történt (mit használtam, és mit vettem). Nos, itt egy újabb jelentés, de a dolgok nem állnak jól, abban az értelemben, hogy érkeztek anyagok és fonalak a készletbe, de -még- nem kerültek felhasználásra. 

Még nem döntöttem el, milyen gyakran írok ilyen jelentéseket, ez a bejegyzés is hetek óta vázlatként lapult a sorban, mintegy naplóként, mert, ha nem írom le röviddel azután, hogy megvettem/felhasználtam valamit, könnyen elfeledkezhetek róla.   

Mindenesetre az utolsó jelentés óta:

Igen, vettem anyagot. Januárban igazán jó voltam, de aztán... 

Valamilyen kabát/blézer vagy hasonló mintát kerestem egy csapattársamnak, hogy az 1840-es ruhájával tudja hordani, mert Március 15-e körül több rendezvényünk is volt, és a tapasztalat szerint ilyenkor többnyire hideg van. 

Ahogy általánosságban beszéltünk a kabátokról, blézerekről és társaikról, egy kabátmintát mutatott, amibe azonnal beleszerettem, és anyagot is vettem hozzá. Olyan anyagot, amit már vagy egy éve nézegettem, és most itt volt a tökéletes ürügy, hogy megvegyem, és persze, bélés is kellett hozzá, így kétszer 4,5 méter, összesen 9 jött velem haza. 

Plusz tavaly vettem egy rakás sötétkék, vékony mikrokord anyagot, többek közt egy buggyos nadrágnak, aztán egy másik darabot egy ruhának, és talán szoknyának.. Azonban a tavaly varrt mikrokord nadrágom elég gyorsan elkopott (még ki kell találnom, hogyan javítom meg, mert amúgy meg imádom), és arra gondoltam, hogyha a sötétkék változatot már eleve hozzá tervezett, megfelelően elhelyezett rátétekkel varrom. Az ILove-ban sötétkék düftinbe botlottam, amikor felvillant egy kép/ötlet egy sötétkék századfordulós szoknyával induló teljes öltözékről, plusz a gondolat, hogy a szoknya elemei mellől leeső darabokból remekül kijönnének ezek a bizonyos rátétek, így jött be egy újabb 4,5 méter pamut düftin. 

Ugyanakkor jött vele 2,3 méter vékony farmer, mert épp különféle szabásmintákat kutatok, mert szeretnék találni egy különlegesebb, de jó farmerfazont, így kísérleteznem kell pár fazonnal.

Ugyanígy jött 3,5 méter fehér pamutvászon, beleszőtt fehér csíkokkal, amit egy századfordulós blúznak vettem, mert jól jönne egy extra, ha többnapos rendezvényen vagyunk, aztán meg arra gondoltam, elég ritkán van olyan pamutvászon, ami nem túl vastag, és akár alsóneműnek is jó lehet. Visszamentem, hogy megvegyem a maradékot, de már csak egy másik 3,3 méteres darab volt belőle. 

Ez volt az a pont, amikor valaki, aki jelmezeket varrt, meghirdette eladásra a maradék anyagait, ahol végülis egy darab sötétszürke/fekete lent és egy kis darab brokátot lőttem. Viszont az egyik csapattársam selejtezett, onnan pedig nyomottmintás pamut és egy barack színű anyag, talán taft-szerű, ami fűzőnek lehet jó. 

Nos, ez úgy összesen olyan 30 méter lehet, ami bejött.

Talán végre legyőztem a varrással kapcsolatos paralízis, és kiszabtam pár dolgot, de ezeket majd elszámolom, ha elkészültek.

A fonalak terén úgy döntöttem, hogy külön kezelem azokat a fonalakat, amiket azért szerzek be, hogy eladásra szánt dolgokat kössek (ezek ugye a történelmi harisnyák), azokat, amiket festeni szánok, és az "egyéb" (vagyis "rendes" készletbe kerülőket).

Ennek megfelelően úgy 600 gramm jött (+250), amiből történelmi dolgokat kötök, és olyan 250 grammnyi maradék, kisebb darab, színes zoknifonal, ami a "rendes" készletbe kerül, és három gombolyag Fiesta (DROPS akcióból). 

Vagyis igencsak nagy plusz a bevételi oldalon mindkét területen, de  azért dolgoztam pár dolgon, amiket a következő jelentésben számolok el. 

Heti mintamustra

Az eheti minta-ajánlatom nem csak egy horgolásminta (igen, horgolok is, bár sokkal kevesebbet, mint amennyit kötök, vagy varrok, de azért...), de jó alany lehet egy készletfogyasztáshoz, maradékfelhasználáshoz.

Ez a Blossom sál Kate Kosenko Veselunka-tól. 

Ahogy ti is tudjátok, mivel sokat kötök, és imádom a fonalakat, sok is van belőlük, és sok van belőlük... olyan mennyiségekben, amikből önmagukban nem lehetne egy valamirevaló darabot készíteni. Folyamatosan keresem a lehetőséget ezeknek a kisebb mennyiségeknek a felhasználásához, láttatok már kötni ilyenből kendőt, nyakmelegítőket, még egész pulóvereket is ilyen maradék zoknifonalból, és ez a minta olyan, ami... 

-színes

-a színek és minták széles választékát használja (vagyis az én maradékos nyakmelegítőimhez képest nem válik unalmassá a készítése).

-kezelhető méretű (vagyis, nem válik unalmassá).

-vidám, szórakoztató

-modern

-maradékokból is elkészíthető

és még folytathatnám a listát. Ritkán lelkesedek horgolt mintákért, de ezért pl odavagyok.

Nagypénteki vers, Nagyszombaton

Ezt a verset tegnap akartam nektek megmutatni, de a bejegyzések kissé összekeveredtek, de, talán, így Nagyszombaton is ér.. 

Régi nagy kedvencem. A Húsvétról ennyit szeretnék mondani. 

Rákos Sándor

Sirató

Milyen zuhanások ezek, jaj, miféle kopácsolás,

mintha szálfákat döntenének valahol,

baltás emberek özönöltek nemrég erre, szolgafélék –

rút szolgák, Kajafás szolgái, gonosz tekintetűek,

hová özönöltetek hajnalidőn?

Zuhanásoktól és rossz-ütemű kopácsolástól rezegnek a fölaggatott edények,

dézsákban moccan a víztükör

s ereszünket a fecskék is odahagyják.

Miféle jelek itt ezek, miért hunyorog a Nap szeme, mire

készülnek a poroszlók?

A Názáret-beli Mária vagyok én,

Erzsébetnek húga és Józsefnek, az ácsnak felesége –

reggel van, állok a ház előtt, vállam a kapufélfának vetem,

úgy várlak, fiam, hogy majd fölbukkansz az utca végén az olajfáknál.

Kissé hajlottan jársz, mert mostanában fáradtnak látszol,

de mikor fölpillantasz a hosszú lépcsősor magasába

s reám ismersz kék átalvetőmről,

mosolyogsz és meggyorsítod a lépteidet.

Mi van veled, drága fiacskám,

régen jártál itthon,

apád is, én is nagyon aggódunk miattad.

Itt most zuhanásokat és kopácsolást hallani,

még a fecske is elszállott az ereszről -

jaj, csak nem történt valami bajod, kicsi fiam?

Azért féltünk téged apáddal,

mert te fegyvertelen létedre is

ujjat mersz húzni azokkal,

akiknek kard csörög az oldalán –

Jézus, kedves jó fiam, mi dolgod neked Kajafással?

Mikor kicsi voltál még, karomon emeltelek,

köldökig érő pici gyolcsinget adtam rád;

olyan finom, áttetsző bőröd volt,

látni lehetett alatta a vér lüktetését.

Mindig a magasan csüngő gyümölcsök kellettek neked,

apád nem győzött kapaszkodni utánuk,

két kézzel nyúltál a telehold almája után is!

Ilyen voltál csöppkorodban már,

de azért mi nagyon szerettünk,

óvtunk a hűvös fuvallatoktól, mert bizony gyöngécske tested volt –

ó, be nehéz egy minden bajra érzékeny gyereket fölnevelni!

Ki hitte volna rólad, amint a porban guggoltál testvéreiddel,

hogy egyszer bevonulsz Jeruzsálembe

olyan dicsőséggel, ahogy eddig még egyetlen király sem!

Lásd, Jézusom, örülnöm kéne ennek,

de az én torkomat valami szorongatja, s ha lopva apádra pillantok,

úgy látom, az övét is.

Mi egyszerű emberek vagyunk, fiam, mi nem értünk a te dolgodhoz,

nekünk az volna jó, ha maradtál volna a szakmádban apád mellett,

ő szegény nehezen győzi már a munkát egyedül,

szeme, karja gyöngül s ha végképp kiöregszik

a műhelyt kire hagyja?

Úgy gondoltuk, te itt maradsz velünk,

ha a többi testvér kiröpült a fészekből,

hiszen olyan anyás voltál kiskorodban, s úgy szeretted a kertünket meg a házat!

De hát nem így lett, nem maradtál itthon, nem nősültél,

ficánkoló kicsi unokákat nem raktál az ölembe –

ó, jaj, meddő ág vagyok én,

hajtásomnak hajtása nem sarjad,

hasztalanul vágyakozom meny és unoka után, ha te nem akarod!

A halál most itt járkál a ciprusok alján,

leselkedik az élőkre,

ó, fiam, fiacskám, be szeretnélek magamhoz szorítani erősen,

be szeretnélek eltakarni kék átalvetőmmel,

be szeretnélek biztos méhembe visszavonni,

hogy elrejtselek hatalma elől!

Ezt gondolom, fiam, ma pénteki napon korareggel,

kiszaladtam a nagy kopácsolásra, a kapuban állok,

az időt nem tudom, mert ez a bolond kakas összevissza kukorékol,

az őr ma néma s a Nap sem olyan, mint máskor.

Be kéne mennem, be is megyek már, meg kell fejnem a kecskét,

kiengedem a tyúkokat, fölsepernem az udvart

és tenni sorban a nap dolgait

(mert jó a munka, hidd meg, az zsibbasztja el a fájást a szegényben!)

megyek már, megyek, bármily nehéz itthagynom a kapufélfát,

az utcát, melynek végén az olajfánál föl kellene bukkannod,

a reményt, hogy már messziről meglátlak,

megyek be a tyúkjaimhoz és a kecskémhez –

de jaj, asszonyok szaladnak az úton, integetnek,

nekem integetnek az asszonyok, engem hívnak,

indulok már, futok feléjük, Veronika is köztük van,

kendő nélkül jön, kezét tördeli, térde meg-megbicsaklik,

s most látom csak, tántorognak a többiek is, mintha súlyokat cipelnének,

tántorognak és sírnak mind, zokognak –

ó, most értem már a kopácsolást, most értem a sötétülő Napot,

most értem a jóslatokat és a csodákat,

Jézus, szerelmes fiam, most értelek meg először!

Mi a Péntek?

 Amiben olyan érdekes, eladó dolgokat mutatok, amit az Interneteken találok.

Mint ez a gyönyörű, 1840-es ruha.

Úgy tűnik csodás állapotban van. Az anyag mintájából ítélve, maga az alapanyag korábbi is lehet, vagy akár egy korábbi ruha átalakítva.

Mindenesetre, igazán csinoska.

Rövid komment

13000 szem. Ezt látjátok a képen, ami amúgy egy történelmi combig érő harisnya kezdete.

Mindkettőt 120 szemmel kezdtem, körben kötöttem, egyelőre fogyasztás és szaporítás nélkül. Az egyikkel 66 körig jutottam, a másikkal 35 körig, vagyis összesen 111 kör. 13320 szem (a kezdősort nem számolva).

Ennyit tudtam kötni, autóban, amikor 2,5 órát utaztunk oda, majd ugyanennyit vissza, vagyis összesen 5 óra alatt. 

Csak mondom. 

Heti HV

 Vagyis határozott vélemény. 

Ami nem kötős, nem varrós, de még csak nem is divatozós. 

Abszolút utálom a FB-on a @mindenki megjelölést.

Mára ennyi. 

Lorien

Ismeritek az érzést, amikor egy sor, egymástól teljesen független dolog összejön, és az eredmény, valami rendkívüli? Ilyen volt, ahogy Norbival találkoztunk, de az egy másik történet. 

Ez a pulóver is egy ilyen. A történetnek annyi szála van, annyi rétege, amennyi egy ruhadarabnak nem is kellene.

Ha csak a képek érdekelnek görgess, nyugodtan. Ha a történetre is kíváncsi vagy, hozz egy bögre teát, mert hosszú lesz. Ne mondd, hogy nem szóltam. 

Például vannak évszakhoz kapcsolódó színeid? Olyan színek, amikhez nagyobb valószínűséggel nyúlsz az évnek egy adott szakában? Nekem vannak ilyenek. Egyszer talán írok róluk egy teljesen külön bejegyzést, mert ha itt megyek bele, NAGYON HOSSZÚ  lesz ez a bejegyzés. Legyen most elég annyi, hogy, bár a zöld nem a kedvenc színem, ugyan hordom, van egy-egy zöld ruhadarabom, nem igazán a színem, mégis, minden év első hónapjaiban eljön az a pillanat, amikor kétségbeesetten vágyom valami zöldre. Ez a kötött darabjaimon is látszott, már 2010-ben is, amikor a zöld péntek pulcsimat kötöttem, (bár ekkor még csak angolul írtam ezt a blogot), vagy 2017 januárjában, amikor egy DROPS mintát kötöttem zöldben , és volt több is, de lusta vagyok kikeresni a megfelelő blogbejegyzés. Vagy talán nem is írtam. 

Mindenesetre, megvolt a vágy a zöld után, és fonalam is volt. 

Még akkor, amikor több turkálóárul fonalat, és az egyiknek webshopja is volt, rendszeresen kifosztottam a zoknifonal készleteiket, főleg, ha 300 gramm vagy annál több volt egy csomagban. Amikor megérkeztek a csomagok, gyakran nem pakoltam el őket azonnal, hanem vártam, mielőtt a dobozhegyeket lepakoltam. Így került egymás mellé az asztalon zöld GGH 6 szálas zöld zoknifonala, és a Lana Grossa sötétkék tweed zoknifonala. Amikor megláttam őket, tudtam, hogy együtt akarom használni őket, de akkor még fogalmam sem volt, milyen mintával. Egymás mellé raktam el a gombolyagokat egy dobozba, és bármikor, ha onnan volt szükségem valamire, csak simogattam őket, és azon  tűnődtem, mi lenne az "igazi" minta nekik.

Úgy nagyjából másfél évvel ezelőttig, amikor felfigyeltem Elenor Mortensen mintáira. A Love in a Mist pulóver szerelem volt első látásra, azonnal meg is kötöttem, és amikor a ravelry-n bogarészva szembejöt a Lorien pulóver, megint csak tudtam hogy ez az, amit *abból* a zöld és abból a *kék* fonalból meg kell kötnöm.

A minta neve "Lorien" szintén húrokat pendített meg a szívemben, mert nemcsak a LOTR könyvet és filmet szeretem, hanem a Lorienben játszódó rész a kedvenceim közé tartozik, olyannyira, hogy a levélmotívum is régóta jár a fejemben, régóta tervezek egy köpeny-szerű felsőt kötni, leveles csipkemintával, még fonalat is fontam hozzá, gotlandi gyapjúból, mert azt olvastam, hogy a film jelmezekészítői gotland gyapjúból font fonalból szőtték a tünde-köpenyek anyagát. Bár teljesennem adtam fel ezt a tervet, újabb gotlandi gyapjút kellene hozzá szereznem, mert egyszer egy ismerősöm nagyon szeretett volna kézzel font fonalat olyan bárányfajta gyapjából, ami egy adott korszakban létezett, így eladtam, vagyis valójában elcseréltem egy kézzel készült bőr szütyőre, de ez megint egy másik történet. 

Mindenesetre megvolt a fonalam, megvolt a mintám, és tavaly év végén el is kezdtem kötni, és bár a fonal alapanyaga a szokásos zoknifonalé volt, a 6 szálas zöld, és a 4 szálas kék éppannyira tért el egymástól, ami már.. nem volt jó együtt kötve. Így ismételten elpakoltam, és törtem a fejem a megoldáson. A kékből nem volt annyi, hogy duplaszálasan vegyem, de mohairt, vagy hasonló szöszös fonalat sem akartam mellétenni. Átnéztem a csipkefonal készleteimet, de kék, ami lapul benne, teljesen más kék árnyalat. 

Ugyanakkor eszembe jutott, hogy az 1001 fonal árul Lana Grossa fonalat, hát egy nap elballagtam odáig, és találtam is, olyat, ami pont az a kék, mint a tweed zoknifonal, csak a színes pöttyök nélkül, és a 4 szálas zoknifonalhoz fogva már megközelítően jó volt a vastagsága.

Rögtön azután, hogy leláncoltam az Újévi pulcsit elkezdtem újra kötni, és a minta annyira elvarázsolt, hogy alig tudtam letenni. Még a minta nélkül kötött harisnyakötéses részek is gyorsabban haladtak, a szokásosnál kissé vastagabb fonal miatt. 

Többször elmondtam, már, hogy, ha egy mód van rá, igazából a tömörebb, szorosabban kötött anyagot szeretem, így csak 0,25 mm-rel vastagabb kötőtűt használtam (mint a "szokásos, zoknifonalból kötött pulóvereimhez), a mintában megadott sor/szemszámokat nem számoltam újra, mindössze egy mérettel kisebbet kötöttem, mintha fingering/sport vastagságú fonalat használtam volna.

A tweed fonal apró, színes kis szöszei kötés közben éppannyira elvarázsoltak, mint a zöld fonal kissé koptatott hatású festése.

Mindössze egy problémám akadt, a két szál miatt, a kötőtűt rendszeresen két szál közé szúrtam, és sokszor vettem fel csak a vastagabb szálat, így rendszeresen vissza kellett mennem, hogy kijavítsak egy-egy szemet, különösen az egy színnel kötött részeken.

Mivel a mintában sok helyen kellett hosszan elvezetni a nem-használt szálat, gyakran kellett rögzítenem ezeket, de ez a rögzítés a fonal-feszesség (ez esetben inkább lazaság) megtartásában is segített.

A mintát nem számoltam újra, ezért a kész pulcsi kissé nagyvonalúbban méretett, mint amit általában kötök (magyarul lazább, nem feszül rajtam), ez azt is jelentette, hogy nem kellett nagyon kiblokkolnom, sőt, alig kellett, leginkább csak azért blokkoltam, mert, ahogy korábban írtam, a blokkolás során a kötéskép egyenletesebb lesz, de most nem kellett nagyon kifeszítenem.

(És most már azt is látjátok, miért kellett az a kék buggyos nadrág is :-) Azért bánom, hogy nincs zöld cipőm, ami igazán jól keretbe tenné az áutfitet, de ki tudja, még egyszer lehet is.

A kócos hajért elnézést, reggel feltűztem, utána pakoltunk meg autóztunk, és a képeket meg meg akartuk csinálni, mielőtt lement volna a nap.

A mintáról szólva, imádom Elenor Mortensen mintáit, és még van néhány a listámon a negkötendők között.

Mint a másik kettő, amit eddig elkészítettem, ez is jól megírt, csak két dolgon változtattam... Kitaláltátok, fogyasztottam/szaporítottam a derekánál és a passzé szélesebb az ujján és a derekánál. (Mindez, ismételten a személyes ízlésemről és szokásaimról szól, semmi köze ahhoz, mennyire jó a minta, mert az. JÓ. Remek. Gyönyörű.)

Minta: Lorien , Elenor Mortensentől.

Fonal: GGH Elb Sox, Lana Grossa Tweed sock and Lana Grossa lace.

Kötőtű: Knit Pro criculars 3 mm, 3,25 mm, 3,5 mm.

Képek munka közben: én és a telefonom

Modell fotók: Norbert Varga @Bodeszphoto

Heti mintamustra

Amíg kitalálom, hogy mit és hogyan mutassak varrós szabásmintákról, ma egy újabb kötésmintát hozok. 

Most a Ravelry kedvenceim listáját pörgettem, hogy ajánlanivalót keressek, az "ezt én is megkötném" kategóriában.

Picture is from Ravelry, © Eivind Røhne

Ez Linda Marveng Armas ruhája.

Habár nem igazán szoktam ruhákat kötni, ez kimondottan tetszik. 
Mi tetszik benne? 

Először is a fazonja, a formája, ami rövidebben, tunika hosszban is működhetne.

Tetszik a szélesebb nyakkivágás, a raglán vállvonal és az egyenetlen (elején rövidebb) alsó széle.

És nézzétek a részleteket! A zsebet az elején, a csavartmintát a zseben! A mintát a hátán és az ujján! Ez mind olyasmi, ami vonzóvá tesz számomra egy kötésmintát.

Úgyhogy ez most egy határozott IGEN a részemről.

Fonás

Így fontam tavaly ősszel Grolléban, teljes 17. századi díszben.

Ha eljöttök ma Csillaghegyre, megmutatom, és megtanítom, hogyan kell. 

Még történelmi ruha sem kell hozzá, elég a két kezed, még orsót is hozok hozzá én :-)

 

Mi a péntek?

Amiben az interneten fellelhető, eladásra kínált, érdekes holmikat mutatok meg.

Most például egy gyönyörű reformkori selyemruhát hoztam. 

Képek az Ebay oldalról.

Történelmi újrajátszóként ("hagyományőrzőként"), és történelmi ruhákkal foglalkozó varrónőként azért is szeretem az ilyen hirdetéseket nézni, mert gyakran ilyenkor sokkal több részletet megmutatnak a fotókon, mint egy múzeumi weboldal. 

Csak nézzétek ezeket a képeket:

Ezeknek a részleteknek a tanulmányozásával sokat lehet tanulni arról, hogyan készítették a ruhákat egy-egy adott korban.

Friss színek

A mai bejegyzés a szokásosnál később jön, mert ígértem nektek frissen festett fonalakat és fonni való szöszöket, de tegnap még messze túl nedvesek voltak a fotótáshoz. 

Némelyik még most is nyirkos, de még mindig van másfél napjuk megszáradni. 

Szombaton Gyapjúnap, és még egy rakás dolgom van addig, így minden további nélkül...

Napszemüvegeket elő, jönnek...

Ez, persze, csak kedvcsináló,még sok minden szárad a kötélen, szóval jobb lesz, ha szombaton magatok is kijöttök Csillaghegyre, és saját szemetekkel nézitek meg...