Rövid Komment

Tudjátok, mit jelent ez a kép? 

Igen, közeledik a Gyapjúnap. Jövő szombaton lesz, a Csillaghegyi közösségi házban, ami azt is jelenti, hogy a következő néhány napot könyékig festékben töltöm. 

Keressétek meg a napszemüvegeiteket, de ne menjetek messzire, hamarosan jönnek a képek a SZÍNES gyapjúkról és fonalakról. 

A FB eseményt ITT TALÁLJÁTOK, részletekkel. 

Mi a péntek?

 Amiben az interneten eladásra kínált hihetetlen és fura dolgokat böngészek.

Mint ezt a 19. századi korcsolyát, tökéletes állapotban.

Kép az e-bay hirdetésből.

Szerintem múzeumban lenne a helye.

Outlander "Rent Shawl"

 Ez is olyasmi, amit ezeréve meg akartam kötni, évekkel ezelőtt megvettem hozzá a fonalat, még azelőtt, hogy az Outlander ruhámat megvarrtam.

Többször el is döntöttem, hogy elkezdem, elővettem a fonalat, kinyomtattam a mintát, de őszintén szólva, a minta megkavart. 

Igen, látom a TV sorozat képein merre futnak a lustakötés barázdái, de úgy gondolom, fölöslegesen bonyolult módja a kendőkötésnek. 

Az idén újra Sirokra készültünk, és az elmúlt két évben, amikor a március 15-ei ünnepségek idején ott jártunk igencsak HIDEG volt, ezért úgy gondoltam, legfőbb ideje, hogy ne hagyjam, hogy egy kendőminta kifogjon rajtam. 

Nekiültem és elkezdtem. 

Először két színnel, majd hárommal kellett egyensúlyoznom.

Majd öt gombolyaggal.

Ezt a kendőt nem fentről lefelé haladva kötik, hogy azután adják hozzá a két díszítő csíkot, amikor nagyjából kifutottak az alapszínből, hanem az alsó csúcsától felfelé haladva, a csíkokat az intarzia technikával adja hozzá, és először a középső részt köti meg, majd a két, kifelé haladó csúcsot, külön-külön.

Az eredeti mintában megadottnál nagyobbra kötöttem a kendőt (ha még emlékeztek, a nálam a kendő annál jobb, minél nagyobb.

Örülök, hogy végül minden benne van, a tonnányi lustakötés (nem rajongok a lustakötésért), a színekkel való pakolászást, az intarziát, de még mindig úgy gondolom, hogy az alap, fentről lefelé haladó változattal elérhető hatás ugyanaz, és ott van annak az előnye, hogy addig kötheti az ember, legalább a középső részt, amíg tart a fonala, és nem kell annak a veszélyét vállalni, hogy vagy egy rakás maradékunk lezs, vagy kifutunk a fonalból idő előtt. 

Szóval szerintem, szükségtelenül bonyolult a minta, és nem hiszem, hogy az adott korban nem a legegyszerűbb módot használták volna.

Természetesen tisztában vagyok vele, hogy az Outlander sorozatban felbukkanó kötött ruhadarabok nem szükségszerűen korhűek, legalábbis nem a 18. század közepére.

Ugyanakkor a 19. században, a reformkor elejétől már felbukkannak a kötött kendőt, -részben- ezért is döntöttem úgy, hogy a reformkori ruhámmal viselem.

A DROPS Soft Tweed fonalat használtam, amiről úgy egy hete írtam itt ódát, megpróbálom nem ismételni magam. 

De muszáj megerősítenem, hogy IMÁDOM  ezt a fonalat. Ahhoz képest, hogy rusztikus tweed fonal, rendkívül puha. 

Annyira szeretném, ha visszahoznák a korábbi színeit... sőt, új színekkel gazdagodna a választék.

Fotók: Norbert Varga @bodeszphoto

Fonal: DROPS Soft Tweed amit a Nordfonaltól vettem.

Heti HV

A múlt héten sikeresen összekevertem ugyanannak a bejegyzésnek az angol és a magyar fordítását, és senki nem szólt, csak két nappal később vettem észre, amikor persze azonnal kicseréltem őket, de azért elgondolkoztam azon, olvassa-e valaki ezeket. 

Mindenesetre itt vagyok egy újabbal.  

Gyűlölöm azokat a videókat/reel-eket, amelyek folyamatosan azt akarják megmondani nekem, hogyan öltözzek, hogyan hordjam a hajam, stb. hogy ne látsszak idősebbenek. 

Az isten szerelmére, elmúltam 50, a hajam ezüst, SEMMI, amit felveszek nem változtat ezen, akkor is 50 fölötti, ezüsthajú, kissé túlsúlyos leszek, ha az ingemet csak félig tűröm be a nadrágom derekába. 

Miért nem élvezhetem az életet anélkül, hogy minden átkozott másodpercben azon kellene dolgoznom, hogy fiatalabbnak TŰNJEK?

Erről egy Facebook mém jut az eszembe: 

A kép az Intrenetről...

Azt gondolom, vannak dolgok, amit a nőknek nem szabad magukra venniük. Például mások elvárásait és véleményét. 

Április Bolondja

Az arcom, ahogy valami vicceset próbálok kitalálni a Bolondok Napjára.

Mert komolyan elgondolkoztam rajta...

Például bejelentem, hogy abbahagyom a blogolást. Vagy a kötést. Vagy a varrást.

De rájöttem, jobb lesz, ha ezt a kérdést elengedem.