Először is, tartozom egy vallomással.
Valójában már említettem, még márciusban, amikor a kék köpenyemet varrtam, és abban reménykedtem, hogy változnak a dolgok, de nem változtak. Ez volt az egyik oka, hogy nem igazán volt már kedvem blogolni, mert, ház ez ugye egy kézimunka-blog, és mit ér egy kézimunka-blog kézimunka nélkül?
Mégis mi volt?
Egyszerűen nem tudtam varrni. Igen, voltak ötleteim, sőt, szükségem is volt új ruhákra, volt szabásmintám, anyagom, de egyszerűen nem ment. Próbáltam megtalálni az okot, és egy részére legalábbis ötletem is volt, gyártottam kifogásokat is, de a probléma gyökeréhez nem jutottam el. Igyekeztem áthidalni a problémát, de nem találtam megoldást.
Itt ültem, bámultam a képernyőt, arra gondolva, hogy ó, ezt meg kellene csinálnom, azt is megvarrhatnám, de még csak elkezdeni sem tudtam. Vagyis, ez nem teljesen igaz, mert néha eljutottam odáig, hogy megvettem egy mintát, párat ki is nyomtattam, összeragasztottam, kivágtam, de csak egyszer jutottam tovább, amikor kivágtam, és elkezdtem varrni egy századfordulós szoknyát és hozzá a kabátot, csak azért, hogy az utolsó néhány lépés előtt abbahagyjam (a szoknya alját kellene felhajtani és a kabát ujját bevarrni).
Ez legalább hat hónapig ment, és talán igazából csak július végén, augusztus elején rángattam ki magam a gödörből.
Azóta elkészült néhány dolog, de még mindig nem vagyok biztos abban, hogy túljutottam a krízisen vagy sem.
Ti vesztettétek már így el az ihletet? Mit tettetek ellene? Sikerült túljutni rajta? Hogyan?
2 megjegyzés:
Sajnos igen. :( Így vagyok épp én is. Ötlet van, félkészen is várakozik valami, de a belekezdéssel komoly problémám van. Tologatom, pedig tudom, hogy "csinálni" jó és gyógyítólag is hat, de egyszerűen nem megy. Várok. De mire? :D Most megyek és megfogom a tűt és befűzöm. Köszi!
Igen, igen, persze. Az a bajom, hogy sok mindenbe belekapok, aztán nem fejezem be : van legalább 3-4 megkezdett kötős projektem, van 3-4 félig festett festős projektem, aztán közben olvasok és még beiratkoztam egy asztrológia tanfolyamra, ahová kéthetente jön új anyag és azt muszáj meghallgatni a következőig... És persze ez 'csak' a hobbi része - ezek mellett fut a munka, a család, a kert stb... Én nagy reményekkel megyek neki a télnek - bár én is utálom, de ezt szeretem benne, hogy akkor van időm - és ilyenkor egyszerűen csak ráveszem magam, belekezdek és amikor megvan ez első sikerélmény akkor már nem is értem miért halogattam ennyit
Megjegyzés küldése