2026. július 4., szombat

Csíkos Osztott (nadrág-) Szoknya

Egy meggondolás volt amögött, hogy ugyanabból a néhány tételből több szettet is fel tudjak építeni, ami megkönnyítette a dolgot: nem terveztem új szabásmintákat használni, csak olyat, amiket kipróbáltam és jól működtek. 

Amiket már sikerrel használtam, és nemcsak megvásárolnom sem kellett, de mégcsak kinyomtatnom és összeragasztanom sem, mert a korábbiakat megtartottam. Ugyanakkor, szinte mindegyiknél szükség volt valamilyen módosításra, átméretezésre, vagy változtatásra. 

Egy jó ideig gondolkoztam a tegnap mutatott hirdetésben látható csíkos alsón, miközben megpróbáltam rájönni, hogy az egy szoknya, egy pár buggyos bringás nadrág, vagy mi lehet. Végül az osztott szoknyánál maradtam, mert a) a rajzon igazából semmi nem utal arra, hogy valamilyen nadrág/pantalló/bricsesz/vagy hasonló lenne, ugyanakkor b) mégiscsak egy bringás öltözékről van szó, és így beszélhetek arról, milyen változásokat hozott a sport (és a kerékpározás) az öltözködésbe. 

Azt tudtam, hova menjek anyagért (kivételesen nem az I Love Textil-be), mert egy karácsonyi vicces jelenethez már készítettem csíkos rabnadrágot, csak azt kellett ellenőriznem a weboldalukon, hogy van-e még belőle. A sima pamutkartonnál valamivel vastagabb, sávolyszövésű, mégis elég lágy egy szoknyához. Nem vol olcsó, így nagyon óvatosan, és kretívan kellett kiszabnom. 

Az első ilyen osztott szoknyával az volt a legnagyobb bajom, hogy nem volt rajta zseb, és bár azóta is sokat gondolkoztam rajta, nem igazán tudtam, hogyan / hova tudnék rá/bele zsebet csempészni. 

A nadrágszoknya a két oldalán záródik, gombbal és gomboláspánttal, ezért nem tudtam az oldalvarrásba zsebet tenni. Gondolkoztam a rávarrott zseben, de attól féltem elrontja (megtöri) a csíkos anyag mintáját. Végül is, az oldalával, az oldalán futó gombolással párhuzamos bevágott zsebet varrtam

Ahogy a kerékpározás egyre népszerűbb lett az 1890-es években, a nőknek új fajta ruhákra volt szüksége amelyek alkalmazkodtak az aktívabb életmódhoz. Persze, ezek a próbálkozások erőteljes ellenállásba ütköztek, sok helyre (éttermekbe, kávézókba) nem engedték be a "nem megfelelő öltözékben" (vagyis nem hagyományos szoknyában) érkező nőket. Ezért kezdtek el olyan ruhákon gondolkodni, amik ránézésre szoknyának tűntek, de mégis lehetővé tették a szabadabb mozgást. 
A szabásminta a Reconstructing History mintája, amikor először használtam, hosszabban írtam róla.

Nincsenek megjegyzések: