Elhalasztott találkozó és annak következményei...

Mit tesz egy kötős/horgolós, ha családi, baráti körben születésnap vagy más ajándékozós ünnep közeledik, és a megajándékozni szánt személy "knitworthy" vagyis érdemes arra, hogy kézzel készült ajándékot kapjon (ezt szigorú kritériumok alapján határozom meg, de erről máskor)... természetesen saját kézzel készít, a mi esetünkben köt ajándékot... De mi van akkor, ha a célszemély maga is köt? Mit lehet olyasmit adni neki, amit maga nem tudna elkészíteni???

Ha az ember lánya a kötés, horgolás és egyéb kézműves dolgok mellett fon is, akkor nanáhogy fonalat...Még akkor is, ha idő, a nagy napig arra sem elég, hogy végiggondoljuk a fentieket, nemhogy el is készüljön valami...Amikor még sehol sem tart a munkával, és adott célszemély lemondja a találkozót, közli "na ennek még következményei lesznek, de kárörvedően vigyorog magában, mert így valós esélye van annak, hogy egy tábla csoki helyett valódi ajándék kerüljön a csomagba...

Alámerülni a méretes szöszkészletbe... keresni olyasmit, ami illik a célszemélyhez nem is volt olyan nehéz,,,

A megszokottnál vastagabbra fonni viszont a szokásosnél több figyelmet igényelt...

A végeredmény "fingering" körüli vastagság, a pontos hosszára nem emlékszem, olyan 380-400 méter volt, 100 gramm saját festésű dél-amerikai bárány gyapjújából.

Hol is tartottunk...???

Halllóó?? Van itt valaki???
Hányszor fogadtam meg, hogy most aztán jó leszek, és rendesen blogolok, de valahogy minél több idő telik el, annál nehezebb újrakezdeni...
Azt hiszem legutoljára ott akadtam el, hogy bármilyen fantasztikus is volt a Gyapjúnap, (vagy talán épp ezért) alig készült néhány kép...pedig igazán szerettem volna olyan lelkes és szeretetteli beszámolót írni, mint mindig, hiszen, tényleg fantasztikus volt... azért talán leginább azért, hogy ne  maradjon megörökítetlenül, álljanak itt a képek...

Szokás szerint telepakoltuk az asztalt...

De nem volt elég... új mód után kellett néznem a gyapjúk megmutatásához...

A nap tiszteletére, avagy akinek nincsen haja, fonjon magának jeligére.... színes gyapjús speciális frizura... a kivitelezés hagy némi kívánni valót maga után, de az ötlet nagy sikert aratott... Attól tartok ez nem az utolsó alkalom volt, a hamisraszta sítlussal...

Érdeklődő is volt szép számmal...

És szinte minden alkalommal van "kedvenc" tanítvány, valaki, akivel egészen különleges élmény volt találkozni... ez alkalommal Judit, kedves kötős/horgolós társam/barátném huga...

Egy nap még...

És itt lesz... Még egy nap és újra jön a gyapjúnap...
Én aztán készültem... festettem kis ezt meg azt...mondjuk...

Lilákat...

Zöldeket...

Kékeket...

Erőt vettem magamon, és egy rakás rózsaszínest...

Meg még egy kis lilát...

És persze a pirosak és narancsok sem maradhattak ki...

És ez csak a fonalak egy része...

Látnotok kellene a fonnivaló szöszöket... hmm, ha már itt tartunk... gyertek el, és nézzétek meg :-)

GYAPJÚNAP ÚJRA!!!

Újra jön a Gyapjúnap!

 A részletes programot itt találjátok:
http://ariadnemuhely.blogspot.hu/p/blog-page.html
Kedvcsinálónap pedig egy kép a tavalyi rendezvényről.

Fonós...

Hát ez nem heti fonós többé, még csak heti bejegyzés sincs már, de lassan havi sem.. akármikor elhatározom, hogy rendszeresebben írok, mindig történik valami... most például Kristóf combtörése... Akik Facebook ismerőseim, közelebbről követhették az eseményeket, azt hiszem itt elég annyi hogy rendkívüli stresszt okozott, és persze nemcsak nekem, hanem Kristófnak is, de az már egy másik történet.

Gyakran mondom hogy a kötés tart normálisan, hogy kötés nélkül már rég a vicces ház lakója lennék, mégis, amikor igazán komoly stressz talál el, akkor lebénulok. És most még nem is a Szeged (ahol az egyetemen a telefonhívást kaptam) és Budapest (ahova Kristófot behozták a kórházba) közötti vonatútról beszélek, vagy az órákról beszélek amikor a kőrház lépcsőjén üldögélve vártam, hogy véget érjen a műtét, hanem a kórházi ágy mellett végig ült napokat, meg azokat, amikor az én ágyamban feküdt, már itthon, de a szobából sem akart kiengedni.... próbáltam, tényleg próbáltam kötni... megpróbálkoztam bonyolult dologgal, aztán egyszerűbbel, de a sima/fordított is több koncentrációt igényelt, mint amit össze tudtam szedni...

Azonban így is nehezen viseltem, hogy nincs a kezemben semmi, hogy fizikailag nem készítek el semmit... végül leporoltam kedves Katicámat, előástam némi fonnivalót... először korábban elkészített egyágúak cérnázásával kezdtem (ezeket később mutatom), majd ezzel a néhány éve megfestett majdnem 40 dekányi Falkland-al folytattam. Annak idején egy tavaszi kardigánnak szántam...

900 méter lett, pont annyi, amennyi a Leaflet kardigánhoz kell...de, de... időközben változik a hajam színe is, nemrégen úgy döntöttem hagyom az ezüst színű szálakat festetlenül lenőni (hmm egy másik bejegyzés témája) és a szín, ami jól ment volna a vöröshöz, már nem biztos, hogy az ezüsttel is jól mutat...

Így egyelőre fogalmam sincs mi lesz vele... megkötöm mégis? vagy eladom, ha lesz rá jelentkező: vagy csak odaajándékozom? Ki tudja, mindössze annyit tudok, hogy átsegített a jaj-nemtudok-kötni időszakon, ahogy a fonás már nem először tette.

Az ígéret szép szó

Néhány éve, apukámnak abban a városban volt dolga, ahol felnőttem... Anyukám ott van eltemetve, így csatlakoztam, és egy napos kirándulást csináltunk belőle. Útközben elmesélte, hogy anyu egyszer régen kötött neki egy pulóvert, csavart mintás volt, és zöld... olyan nagyon zöld, de amikor váltak, egy dührohamában anyu ollóval kis darabokra szabdalta... És ő mennyire bánta, és ha egyszer kötnék neki valamit, hát olyat szeretne...

Úgy alakult, hogy megálltunk a Muller-ben, ahol ott volt PONT OLYAN zöld fonal, hát persze hogy megvettem. Hosszan kutattunk a Ravelry-n, minta után, csavart mintás volt, de nem ilyen, szélesebb volt a minta, de a gyémánt minta ne legyen benne, és magasnyakú volt, és....

Akkor rögtön elkezdtem kötni, eljutottam a passzéig, de ott, ahol el kellett volna dönteni hogyan tovább elakadtam, és annyiban maradt a dolog. A fonalat nem pakoltam el, a zacskójában rakosgattam ide-oda, egyik sarokból a másikba, és rendes lelkiismeret furdalásom volt miatta...

Így, amikor a felesége hívott, hogy a 70. születésnapjára családi összejövetelt rendez, úgy gondoltam, ennél jobb alkalom soha nem lesz arra, hogy végre betartsam, amit ígértem.  Elővettem, eldöntöttem, hogy másképpen oldom meg, lebontottam, ami addig megvolt. Néztem egy csavart mintát a DROPS-nél, de nem annyira tetszett, így addig rakosgattam a fonatokat, amíg tetszett, és megint hasból/fejből nekiugrottam.

Az alsó szélénél kezdtem, körben kötöttem, az ujját is, majd összeraktam az egészet egy tűre, és  raglán vonalat fogyasztottam. A magas nyakat kéthegyű kötőtűkkel körben fejeztem be. Mindössze az ujja alatt kellett néhány öltésnyit varrni. Egy darabig aggódtam, hogy kicsi lesz, de a fonal pont annyit engedett, amennyire számítottam... azt hiszem megveregethetem a vállam...

Fonal: Lana Grossa Basics QUICK (50% gyapjú, 50 % acryl... tudom, tudom...de nem én fogom mosni...)

Fair Isle kalandok, 2. rész

Az egész ezzel HandM-es kardigánnal kezdődött. Teljesen beleszerettem az üzletben, tetszett a színe, a formája, de nem volt olcsó mulatság, és a fonal, amiből készült majdnem teljesen műszálas volt...

Viszont jó ötletet adott... tetszett, ahogy a vékony, szöszös fonal és a Fair Isle mintával együtt egy könnyű, mégis meleg kardigánt alkotott. Ráadásul ebben az időszakban egy teljesen mintás fair isle pulóver/kardigán ötlete egészen otthonosan berendezkedett a gondolataim között.

Ez volt az az időszak is, amikor a DROPS éves Alpaca Party akcióját rendezte, ahol az aplacát tartalmazó fonalak voltak kaphatóak jókora engedménnyel, a Brushed Alpaca Silk-el együtt, ami pont megfelelt ahhoz, amit kitaláltam.

Mintám nem volt, a chart-ot egy régebbi DROPS zokni-ról vettem, a többit meg csak úgy "hasból"...vagy inkább fejből? Nagyon élveztem a minta kötését, még az sem zavart, hogy oda-vissza kötöttem, és a fordított oldalon kicsit nehézkesebb a minta vezetése.Olyannyira élveztem, hogy elfelejtettem lyukat hagyni a megkötő átvezetéséhez, de hát ha már Fair Isle mi az nekem elvágni a kötést (kedves kötős barátnőim szerint), pláne, hogy csak egy-két szemnyiről volt szó...

A testrészt egyben kötötten az ujjáig, majd ott a karöltő kialakítása miatt külön-külön fejeztem be az elejéket és a hátát. A vállát összevarrtam, az ujjét körben kötöttem, a karöltőig onnan oda-vissza, majd hagyományos bevarrott ujjként bevarrtam.A két eleje alsó szélén felszedtem a szemeket, kedkeny bordás szegélyt kötöttem. Ezután, felszedtem a nyakkivágás körül a szemeket és mindkét oldalon hozzáadtam párszáz szemet a megkötőhöz. 

Ha még egyszer ugyanezt kötném, már tudom min változtatnék, de azt hiszem, így elsőre, főleg így minta nélkül elmegy...

Fonal: DROPS Brushed Alpaca Silk (6 piros, 4 fehér)
Gotó: Deli Kristóf