Mit tesz egy kötős/horgolós, ha családi, baráti körben születésnap vagy más ajándékozós ünnep közeledik, és a megajándékozni szánt személy "knitworthy" vagyis érdemes arra, hogy kézzel készült ajándékot kapjon (ezt szigorú kritériumok alapján határozom meg, de erről máskor)... természetesen saját kézzel készít, a mi esetünkben köt ajándékot... De mi van akkor, ha a célszemély maga is köt? Mit lehet olyasmit adni neki, amit maga nem tudna elkészíteni???
Ha az ember lánya a kötés, horgolás és egyéb kézműves dolgok mellett fon is, akkor nanáhogy fonalat...Még akkor is, ha idő, a nagy napig arra sem elég, hogy végiggondoljuk a fentieket, nemhogy el is készüljön valami...Amikor még sehol sem tart a munkával, és adott célszemély lemondja a találkozót, közli "na ennek még következményei lesznek, de kárörvedően vigyorog magában, mert így valós esélye van annak, hogy egy tábla csoki helyett valódi ajándék kerüljön a csomagba...
Alámerülni a méretes szöszkészletbe... keresni olyasmit, ami illik a célszemélyhez nem is volt olyan nehéz,,,
A megszokottnál vastagabbra fonni viszont a szokásosnél több figyelmet igényelt...
A végeredmény "fingering" körüli vastagság, a pontos hosszára nem emlékszem, olyan 380-400 méter volt, 100 gramm saját festésű dél-amerikai bárány gyapjújából.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
A legjobb türkizkék, amit valaha láttam :)))
A knitworthy-ség kritériumrendszerére azért kíváncsi lennék, hátha sikeresebben alkalmaznám, mint a saját, sacimetriás módszeremet...
Megjegyzés küldése