Említettem korábban, hogy vannak dolgok, amik valamiért nem jutnak el a blogra, és nem azért mert nem idevalók, hanem...ki tudja, az élet rohanás, és csak úgy elmarad...
Az egyik ilyen dolog a szövés... A kötés és a horgolás mindig benne volt az életemben, Az anyám kötött, az apai nagyanyám kötött és horgolt, akkor sem kerülhettem volna ki, ha akarom, bár nem akartam. Ezzel nőttem fel, korán megtanultam, és mindig is a kezemben volt.
A fonás azonban egy érthetetlen vonzás volt, egy láthatatlan erő lökdösött, és hiába próbáltam meg bedugni a fülem, nem tudtam ellenállni a fonállá csavarodó szálak szirén énekét.
Hasonlóan rejtélyes vonzás húzott a szövés felé, de valami mégis karnyújtásnyira tartott tőle, például éveket vártam arra, hogy az első darabomat megszőjem.
Azután pedig még néhány évet, hogy visszaülhessek, a szövőszék mellé.
Judittal nem találkoztam személyesen korábban, csak a facebookról, a szövősök, és a fonalmániások csak egymásra találnak... Személyes találkozás nélkül, két comment-ből érezte, hogy baj van és ismeretlenül ajánlott segítséget mindenféle ellenszolgáltatás nélkül. Meggyőződésem, hogy az a pár alkalom, amit vele töltöttem hatalmasat fordított az életemen. Láttam közben a szövőszékeit, vágytam arra, hogy leülhessek nála az egyik mellé... de úgy éreztem, ezt csak tiszta lélekkel tehetem. Hogy ki kell másznom a gödörből, és fel kell készülnöm lelkileg és fizikailag is. Lelkileg, ahogy a Kis Herceg mondta, díszbe öltöztetem a lelkemet. Nem kapkodva, két határidő és vizsga között beesve... Fizikailag, azt jelentette, hogy saját fonalat akartam, megfesteni a gyapjút, megfonni a fonalat, és ez a lelki felkészülés, ráhangolódás része is.
Januárban, amikor befejeztem az egyetemet, a dimploma-ajándékom magamnak egy nap volt, Juditnál. És azóta már többet is töltöttem ott. Talán lassan megmutatom mik készültek,
Ez volt az első, remélem szép lassan a többit is meg tudom mutatni majd.
A fonalat 10 deka BFL (kékpofájú juh) és selyem keverékéből festettem és fontam, kb 560 méter kétágú lett.
A fonal kevésnek tűnt, így adtunk hozzá egy régebben készült alpaca/selyem szürke fonalamból (kézzel font).
