Bakancs

Ha minden napra tervezek egy bejegyzést, akkor másról is kell írnom, mint csak varrásról/kötésről / és egyéb szöszös/fonalas hobbikról, ugyebár? Az általános tévhittel ellentétben nekem is csak 24 órából áll egy napom, és ebbe a 24 órába én is csak véges számú dolgot tudok belepréselni. 

Ugyanakkor, az egyik okom arra, hogy ezt a mindennapos dolgot meg akarom próbálni az, hogy hiányzik a facebook egykori, mára megboldogult csoportja, a "ne halogassunk". Minden évben csak kétszer, néhány hétig volt nyitva, Adventkor (karácsony előtt) és Nagyböjtben (húsvét előtt), és a cél az volt, hogy ezekben az időszakokban mindennap tegyünk valamit, amit addig ilyen-olyan okokból halogattunk. Aztán egy idő után (nekem legalábbis) a bejegyzések a mindennapos élet apró villanásai lettek, bár igyekeztem én is megoldani a "nemhalogatós" dolgokat, és posztolni is róluk. 

Mindesetre most volt egy dolog, amit úgy egy éve halogatok, és ez egy új bakancs vásárlása volt. 

Az utolsó ilyet azt hiszem 2019-ben vagy 2020-ban vettem. Azzal a szándékkal mentem a boltba, hogy veszek egy "szaladgálós", könnyen felvehető bokacsizmát, vagy bakancsot, és volt egy, mi tetszett is, az a típus, amire angolul azt mondják brogue, ami varrással és kiütött mintákkal díszített. 

A boltban azonban Norbinak ez a pár jobban tetszett és úgy gondolta, egy masszívabb, mindennapos célra használható bakancsot jobban ki tudok használni.  Nem mintha, PJ óta hagyom, hogy bárki megmondja mit csináljak, mit vegyek meg, de ebben az esetben éppen igaza volt. Ha valamit akarok, simán el tudok menni, megvenni valamit, ha akarok, és, ha épp nem vagyok kíváncsi a véleményére, nem kérdezem meg. Most éppen nem tudtam pontosan mit akarok, így megkérdeztem. Ahogy gyakran megesik, igaza volt, és az évek bebizonyították.  

Alaposan kinyúztam a lelket is ebből a bakancsból, és kimondottan sajnálom, hogy el kell engednem. Több télen át használtam, és bár "nem vízálló"-ként adták el, jártam benne hóban, esőben, úgy, hogy száraz maradt a lában. Sok-sok koncerten jártam benne, néhány olyanon is, ahol annyira zuhogott az eső, és az alsóneműm is vizes volt. Több európai városban sétáltam benne, Londontól Firenzén, Prágán át Németországig, Hollandiáig, Erdélyig. Több százezer lépés, sokezer végigsétált kilométer van benne. Mivel olyan bakancsnak vettem, amire nem kell vigyáznom, jócskán gyötörtem is. Sárban, hóban, meg ki tudja hol. Persze, időnként megtisztítottam, időről-időre bekentem cipőkrémmel, de a használat nyomai akkor is rendesen meglátszanak rajta. A bélés több helyen elkopott, kiszakadt. 

A külső bőr felrepedezett...

És a talpa annyira simára kopott, hogy a múltkor majdnem elcsúsztam, és hanyatt estem... 

Mondtam hát Norbinak, hogy a szokásosnál szűkösebb költségvetés ide-vagy oda, muszáj újat vennem. Ahogy a tegnapi bejegyzésben is említettem, a nagy testvér figyel, és egyre több hirdetést tolt az orrom elé attól a cipőbolttól, ahol az előzőt is vettem, de most már webáruházuk is van. Király. Sajnos ezt a korábbi fazont már nem gyártják, át kellett néznem a választékot, kinéztem, ami tetszett és aztán jó kislány módjára elmentem, és élőben is megnéztem, hogy tényleg az tetszik-e a legjobban (tényleg). Abban a boltban épp nem volt a méretemben, így felpróbálni nem tudtam, de azt a méretet rendeltem, amit a korábbiból is volt. Most van egy szép fényes, fekete, vadiúj bakancsom. (Ó, persze, van nekem több bakancsom is, színesek, pirosak, még lila is, de azok olyanok, amikre inkább vigyáznák, azokat óvatosabban hordom.)

Erre az a sors vár, mint az elődjére... Nyúzás, koncertek, meg minden más. 

Kijöttem a gyakorlatból

 Mármint a csipkekötésben.

Elég vizuális vagyok, és, ha arról kérdeznek, mi a legfontosabb dolog, amit érdemes a kötésről megtanulni (a sima és a fordított szemek mellett), a válaszom mindig az, hogy szerintem a legfontosabb, hogy megtanuljuk LÁTNI a kötésünket. Lássuk a formákat, a szemeket, a szaporításokat, fogyasztásokat, hogy mindez hogyan viszonyul egymáshoz, találjuk meg egy-egy minta kulcspontjait, stb. Részben ez az oka annak, hogy például rendkívül ritkán használok kötésjelölőket. Még akkor is, ha a kezdésnél beleteszem a kötésbe, néhány sor után kiveszem őket, bosszantanak, nincs rájuk szükségem. 

Még az olyan csipkemintában is, amelyikben mintát kell kötni a színe és a fonák-oldalon is (pl a jégvirágos minta), egy-két ismétlés után látom, hogy merre az arra és megtanulom a ritmust. 

Ugyanakkor jó ideje nem kötöttem csipkemintát, de úgy döntöttem, hogy elhasználom az egyik saját, kézzel festett fonalamat és kötök egy csipkés nyakmelegítőt az egyik barátomnak. 

De, hogy én mennyit kínlóttam a minta elkezdésével! Igen, tudom, bölcsész vagyok, és 15-ig elszámolni meghaladja a képességeimet, de.. Ehh. Az egyik dolog, amiben bíznom kellene, az a számolás. Vagyis, ha egy minta 15 szemből álló ismétlésekből áll, és kezdésnek 180 szemet szedek fel, akkor nem lenne szabad 1 szemnél többnek maradnia a sor/kör végén. Azt az egyet meghagyom arra az esetre, ha eszámoltam volna a szemeket, azért 180 szemnél ez előfordulhat, de, ha egynél több maradt, akkor nyilvánvalóan elcsesztem valahol a sorban. 

És nem, egy extra fogyasztás/ráhajtás nem segít, pláne nem, ha a 12. sor után sem illeszkedik a minta a szemek számához. Be kellett látnom, hogy nem tudom néhány szem leengedésével megoldani a problémát, és 15 sort bontottam vissza a lustakötéses sorokig, újra kezdtem, és megint maradt vagy 4 szem. Akkor elkezdtem egyenként néni a mintáját, rh, sima, rh, 2 sima, fogy jobbra, 4 sima, fogy bbalra, 2 sima, rh, fogy jobbra, és, amikor megtaláltam, hol hagytam ki egy-két sima szemet, újra visszaszedegettem, most egyik kötőtűről a másikra egyenként a szemeket a hibáig és újra kötöttem... 

A vége az lett, hogy nekem, aki gond nélkül kötöttem Aeolian kendőt, 4-szer kellett nekifutnom egy 180 szemes nyakmelegítőnek, olyan, mintával, amit egyszer már megkötöttem. És még azután is, hogy végigverekedtem magam az első soron, nem tudok intuitív módon kötni, rendesen oda kell figyelnem a mintára.

Talán vissza kellene térnem a színes mintákhoz. 

Vagy nem. 

Mármint nem fogom elfelejteni a színes mintákat, de talán újra több csipkét kötök. 

Teszt-próba - Blogmas

Az utóbbi időben a szokásosnál több kötős you-tube videóba botlottam. Általában nem vagyok egy nagy podcast-néző. Bár annak idején, amikor a podcastek még csak hallgathatóak voltak, nem láthatóak, hallgattam párat, Brenda Dayne és David Reidy jut leginkább eszembe, nem gondolnám, hogy szívesen NÉZNÉM, (mármint azt, ahogy a kötésről BESZÉL valaki).  Azonban a nagytestvér figyel, és a youtube az orrom elé tolt néhány ilyet, és így belebotlottam a Vlogmas dologba, és arra gondoltam, hogy bár videókat nem csinálok, különösen nem youtube videót, mindig is irigyeltem azokat, akiknek van állóképességük a mindennapos posztolásra. Ráadásul hiányzik a megboldogult "

Elismerem, pár éve (vagy talán több is, lehet akár tíz év is van), és magamat ismerve, az is lehet, hogy könnyen és gyorsan elbukom, de ugye a reményhal meg utoljára, szóval meglátjuk. 

Legvalószínűbb, hogy egy-egy képet hozok, talán egy rövid megjegyzést, esetleg néhány hosszabb bejegyzéssel olyasmikről, amiket még nem mutattam meg nektek. 

Azt is tudom, hogy elég lenne Adventkor kezdeni, de bárminek az elkezdésére a most éppolyan jó, mint bármilyen más időpont. 

Bukta

Még áprilisban, azon törtem a fejem, hogy belemenjek-e egy készletfogyasztó kihívásba, vagy sem. 

Elég gyorsan rájöttem, hogy anyagok szempontjából nagyjából reménytelen a dolog, de mi a helyzet a fonalakkal? 

Nos, elbuktam azt is. 

Pedig elég jó voltam, úgy egy hónappal ezelőttig, csak két darab 50 grammos gombócit vettem, amiből azonnal el is kezdtem egy pár zoknit, bár elég sokáig tartott, de azóta be is fejeztem. Utána pedig, beismerem, elég keveset kötöttem, már kézimunkákra koncentráltam, hímzésre, csipkeverésre, és aztán ott volt az a pokoli nyár, amikor csak a túlélésre tudtam koncentrálni.

De legalább fonalat nem vettem, és közben befejeztem az újévi pulcsit, elkezdtem egy másikat a DROPS Soft Tweedjéből, már csak az aljából hiányzik, kötöttem néhány pár történelmi harisnyát, és elterveztem csíkos/fair isle/norvégmintás pulcsit, hogy még többet használjak az óriási zoknifonal-készleteimből. 

És akkor, szó szerint a kedvenc fonalturkálómmal szomszéd házba kellett elmennem valamiért... Egészen addig sikerült még a környéket is elkerülnöm, de most nem volt választásom. Kitaláltátok. Bementem, és nyomorultul elbuktam. Ott visított a ládában néhány cuki gombócka, hogy haza akar velem jönni. 

A képről hiányzik egy motring, mert alighogy hazaértem, belekezdtem egy kardigánba, amit évek óta tervezek, és azt használom a minta színének. 

És aztán megint a városnak abban a részében volt dolgom... Uppsz. 

Az utóbbi időben vásárolt fonalakat nézve (vagyis a tavaly ősszel Hollandiából hazahozott "szuvenír-fonalakat" nézve, mintha a kék/zöld korszakomat élném...

Bár az a zöld motring ezzel a másik színeshez is illene... 

A világos lilából remek kontraszt/minta lehetne a sötétlilával...(vagy más sötétlilával)

Abból a lilából meg remek zokni-orr/sarok/passzé lehetne...

A három motring barna egyértelműen térharisnya lesz, a szürke mindig jó alap, és itt van még ez...

Nézzétek meg közelebbről. Van benne egy lilás csili-vili szál.  Nyilvánvalóan nem használnám zokninak, de akkor mi legyen belőle? 

Felmerült egy csíkos kendő, vagy egy csíkos vállú kardigán, mindkét esetben gyöngyszürke zoknifonallal... vagy kidsilk típusúval ??? 

Mit gondoltok? Van ötletetek? Javaslatotok? Nemcsak a csili-vilire, hanem a többire is? 

Még több maradék - csíkos ujjatlan kesztyű

Ahogy a legutóbbi bejegyzésben írtam, még a sapka után is maradt maradék a fonalból, és az ember lányának soha nem lehet elég kesztyűje. 

Különösen kedvelem azokat az "ujjatlan" kesztyűket, amik tulajdonképpen félujjasok, vagy rövidujjasok. Jópárat kötöttem már az elmúlt két évtizedben, és a legtöbbjük meg is van. Úgy mínusz 3-5 C°-ig nagyszerűek a városban, nem kell lerángatni a kezemről a kesztyűt, ha kulcsot/ telefont/bérletet/belépőkártyát/aprópénzt stb. kell elővenni. 

De volt egy, amit vagy 12 éve kötöttem, és olyan 8 éve veszítettem el. Rendkívüli módon szerettem, és ne kérdezzétek, miért volt más, mint bármelyik másik. Narancs és barna színekkel kötöttem, amiket akkor kedveltem nagyon, amikor még vörös volt a hajam. Mindkét fonal maradék zoknifonal volt, amit úgy turkáltam, Az eltűnése azóta is rejtély, hiszen olyan kevés idő és tér választja el azt a pontot, ahol még biztosan tudom, hogy megvolt, és azt, ahol/amikor észrevettem, hogy eltűnt. Soha nem jöttem rá, mi történhetett.

Az egyik első olyan darabom volt, amihez öncsíkozóra festett fonalat használtam, a gyűrűsujjon kötött keskeny csíkok, és a hosszú, bordásmintával kötött passzé különlegessé tette számomra. Akik látták, mind azt mondták annyira ÉN vagyok, ki tudja miért. Azóta sem kötöttem olyat, ami ennyire "én" lettem volna. 

Amíg nem maradt ott az a maradék fonal. 

A narancs/barna kesztyű óta alaposan megváltoztak a színeim. Akkoriban lángvörös, sárgarépavörös hajam volt és rengeteg rozsdanarancs színt hordtam. Tíz éve viszont lenövesztettem az ezüstöt, és a meleg őszi színekben alig háromnapos hullának nézek ki, így inkább hűvösebb színeket, kékeket, türkizeket használok, barna helyett szürkével kombinálva.

Kötés szempontjából fentről kezdett kesztyűk, vagyis először az ujjakat kötöttem meg, és, miután egymás mellé tettem őket, hozzáadtam a nagyujjat, és onnan a passzé részét olyan hosszúra köthettem, amennyire a fonalam engedte, így a lehető legjobban kihasználhattam a rendelkezésre álló maradékot,

Itt egy GIF a kötés folyamatáról. Régen, amikor még létezett a Barka, a weboldalukon volt egy tutorial / minta amit én írtam, de ugye már egyik sem létezik hosszú-hosszú ideje. Talán egyszer erre a blogra is írok egyet, Szeretnétek? .

Azt hiszem, ezt a párt majdnem annyira szeretem, mint azt a régi narancs/barnát, 

Nektek van olyan darabotok, amit annyira szerettek, hogy sok-sok évi, akár évtizedekig megtartottatok? 

Van olyan darabotok, amit annyira szerettek, hogy megpróbáltátok újra megcsinálni? Ha igen, szeretitek annyira az újat, mint a régit? 

(Fonal: Drops Flora és kézzel festett zoknifonal, 

Fotók: Norbert Varga @Bodeszphoto )

... és a maradék... Love in a mist sapka.

 Megpróbálom utolérni magam...

Miközben tartottam magam a saját magamra rótt nem-veszek fonalat és a saját készleteimet használom ötletemhez, a maradékok felhasználására nem volt tilalom, ugyebár....

Emlékeztek a Love in a mist pulcsira, amit tavaly év végén kötöttem, és Februárban írtam róla bejegyzést? 

Akkor megmutattam a fonalat, amit befestettem, hogy izgalmasabb színei legyenek, és talán azt is említettem, hogy jócskán maradt belőle... 

Nagyon szerettem azt a pulcsit (és a fonal/színkombót), így minden maradékot fel akartam használni. Kötöttem egy kis átkötős kardigánt, amit azóta sem sikerült befotóznunk, de még azután is maradt, így úgy döntöttem készül egy sapka is... és mivel úgy tűnt, a fonal sohasem fogy el, egy pár ujjatlan kesztyűt is. 

A sapkához a beret fazonhoz általában használt mintámat vettem elő, 120 szemmel és 1 sima / 1 fordított passzéval kezdtem, amit 144 szemre szaporítottam, 6 ismétlést kötöttem a 24 szemes mintaegységből egymás mellett, és - attól függ, hogy számolom, 2 vagy három ismétlést a mintaegység soraiból egymás fölött.

For the hat, I used my basic beret formula, starting with a 120 stitch and K1/P1 ribbing and then increased the stitches to 144 stitches, and knitting six repeats of the 24 stitch pattern horizontally, and -depending how I count it- 2 or three repeat vertically.

Vagyis, az első és az utolsó ismétlés, ami nem teljes ismétlés, hanem a főmotívum egyszerűsített változata, és mellette a két ismétlés tulajdonképpen három teljes motívumot jelent egymás fölött átlósan. Az utolsó, lezáró kisebb motívum után a sapka tetejére csillagban összefutó vonalakat improvizáltam.

Egy tányéron blokkoltam, de a képeket nézve talán újra kellene blokkolnom egy nagyobb fedőn, hogy kicsit lazább, "buggyosabb" legyen.

A fonal ugyanaz a DROPS Flora és kézzel festett zoknifonal, amit a pulóverhez hasznltam. Pár nap múlva hozom a kesztyűről is a részleteket. Folyt. köv :-)

 

Fotók: Norbert Varga @Bodeszphoto

És ott szalad augusztus is...

Szeptemberrel együtt... Napok óta gondolkozom egy blogbejegyzésen, ha másért nem is, csak legalább "felvenni a fonalat". Ugyanakkor, ha egy ideje olvastok jól tudjátok, hogy ez a blog a legjobb esetben is kiszámíthatatlan. pont úgy, mint a való életben, teljességgel képtelen vagyok bármilyen rendszerességet tartani az életben. Voltak időszakok, amikor küszködtem azzal, hogy megpróbáljam, leginkább azért, mert PJ cseszegetett érte, meg azért is, mert külső okok (munka, vagy Chris iskolája) megkívánták.

Mostanra többnyire feladtam a próbálkozást, nem lesz ebéd az asztalon pontosan délben, és nem kelek fel (vagy épp nem fekszem le) egy meghatározott időben (persze, ahogy mondják, van az a pénz, amiért rákényszeríteném magam, de nem gondolom, hogy bárki fizetne nekem annyit).

Minden esetre az időjárás szempontjából augusztus sem volt jobb júliusnál, és a "termelékenységem" sem. Azonban van néhány dolog még a tavaszról, amit eddig nem mutattam meg, és dolgozom is pár dolgon, szóval talán lenne épp elég "tartalom" még néhány posztra az idén. 

Mindezenközben gondolkodtam pár dolgon, amivel kissé fellendíthetném az életet és/vagy a hangulatot, de mégis jó lenne tudni, hogy mit szeretnétek látni?

Mivel csak egy van belőlem, kézimunkából nem tudok végtelen mennyiséget produkálni, így a "crafty" bejegyzések száma korlátozott. 

Szívesen látnátok több képek hagyományőrző rendezvényekről? És, ha már a történelmi hagyományőrzésről beszélünk, szeretnétek többet olvasni róla? Miért csinálom? Milyen típusai vannak, hogyan kezdek hozzá, hogyan készülök fel, ilyesmikről? 

Szívesen látnátok-e napi öltözék típusú bejegyzéseket? Régebben, úgy 15-20 évvel ezelőtt hatalmas ruhatáram volt, teljesen turkáló-függő voltam, és akkoriban ez azt is jelentette, hogy hihetetlen mennyiségű ruhám volt, kevesebbért, mint, amit az átlagos nő elköltött öltözködésre. Mostanra sokkal kevesebb ruhám van (bár még mindig sok), és nem öltözködöm fel "rendesen" olyan gyakran , de időnként sikerül összeraknom egy-egy öltözéket, amit szívesen megmutatnék.

És szívesen néznétek-e utazós képeket? Ugyan pillanatnyilag kevesebbet utazunk, mint korábban, de még mindig nekiindulunk, és vannak helyek, amikről szívesen mesélnék...