TARDIS

A TARDIS avagy Tér A Relatív Dimenzió és Idő Síkban (Time and relative dimension in space), Kritóf kedvenc televíziósorozatának (Dr Who, avagy Ki vagy Doki?) központi eleme...

Ezt a motívumot felhasználva készült karácsonyra ez a sapka. 

A fonalak mint turkálós vadászataim eredményei, egy egész Ikeás doboznyi van olyanból sokszor magam sem értem mégis minek veszek meg sokszor olyat ami bár jó minőségű (mondjuk tiszta gyapjú, vagy alpacca) de csak egy-egy gombolyag van belőle... most elég volt csak a doboz mélyere nyúlni...

A gazdája örült neki, olyannyira, hogy nem nagyon lehet levenni róla azóta :-)
(Minta innen.)

amikor a szöszben...6.rész

 Végre elkezdtem kötni...

ahha, két egyenes kötőtűn...

Gyorsan haladna... ha nem fogyna el az alapszín fonalam...kell még fonnom belőle...

amikor a szöszben Color affection bújik meg... 5. rész.

Itt az ideje egy kis híradásnak, ugye???

Mindhárom szín megfonva, kimosva, blokkolva...

 Jöhetnek a kötőtűk...

elvarázsolódtam...

Már jó ideje jön felém… Valójában a szövés még a fonásnál is jóval régebb óta izgat. Ha régi (tíz-húsz éves) fotókat nézegetek a mesterségek ünnepéről, mindig van egy rakás, amin szájtátva bámulom a szövőszékeket.

 

Kicsi gyerekkorom óta izgatnak a textíliák, and a ruhák. Minden valószínűség szerint a génjeimmel hoztam, mert amerre nézek a családfámon, minden szinten, és irányban vannak textil-kézművesek. És nemcsak én kaptam ezekből a génekből, Kristófot sem hagyják nyugodni a szövőszékek, életemben egyszer láttam órákon keresztül nyugodtan ülni… Itt.

Ez meg az persze mindig közbeszólt (kötés, varrás, meg persze a tény, hogy NINCS a közelemben szövőszék) mindig eltérítettek, de vágy mindig megmaradt.

Tavaly ősszel majdnem elmentem egy napra a szövős táborba, de egy szervezési gikszer miatt az utolsó pillanatban kimaradtam a szórásból. Megmagyarázhatatlanul dühös voltam, és megmagyarázhatatlanul bántott, de próbáltam meggyőzni magamat, hogy az univerzum akar talán valamit mondani, és lehet, hogy nem kellene erőlködnöm…De…

Ebben az évben időben kaptam jelzést, és így gondoskodtam arról, hogy legyen helyem. Előre kitaláltam mit, hogyan és miből akarok szőni.

Ennek a tervnek megfelelően festettem 20-25 dkg szöszt, ami minden valószínűség szerint alpakka. (Ne is kérdezzétek. Annyira nem vagyok rendes amikor tárolásról van szó. A zacskón, amiben a szösz volt nem volt címke. De a szösz tapintása, esése, a selymessége, ahogy a festéket magába szívta –vagy nem szívta magába-, ahogy fonás közben viselkedett, mind alpakkára jellemző volt.)

 

Ezután megfontam, kb 1200 méter kétágú fonal lett belőle. Amolyan „long draw” (hosszan kihúzós) technikával készült.

A nagy nap előtt kivándoroltam a műhelybe, megszemléltem a szövőszékeket, a felvetéseket, konzultáltam Angélával, és kiválasztottam melyikkel is akarok szőni.

Többször próbáltam leírni az élményt, de olyan nehéz szavakba önteni. De megkockáztatom, hogy giccses leszek, és kimondom: Szinte misztikus élmény volt. Ahogy a láncfonalak és a vetülék fonalak keresztezték egymást.  A mozdulatok. A színek. A ritmus. A….minden.

Korábban attól féltem unalmasnak találom (hahaha, a kötés meg a fonás után… unalmasnak)., de egyáltalán nem. A mozdulatokkal az agyam lenyugodott, a gondolataim is elcsendesedtek…

Tetszett, ahogyan a fonal szövetté vált. Nyilván ebben nagy szerepe volt a kézzel festett, kézzel font fonalnak, a színeivel, a fura foltjaival, az egyenetlenségével, ahogy az egyik szín teret adott a másiknak. Örülök neki, hogy ragaszkodtam ahhoz, hogy áttekerjem az orsókat, és így a színek megfelelő sorrendben követték egymást. A szövés maga elég egyszerű, a széleken pedig még jócskán van mit javítani…

De, azt hiszem, első próbálkozásnak nem rossz.

Köszönetet kell mondanom Sáringer Zsókának, és Csapó Angélának ezért a csodáért.

Rose harmadszor is

Ezt a mintát már kötöttem.Kétszer is. Lehet, hogy szeretem kötni, meg hordani? Nem is kicsit.

Ez alkalommal, a kisebb mérethez megadott szemszámmal kezdtem, mert azt akartam, hogy a gallér része inkább állógallér legyen.

Az eleje szélét pedig középre tettem, csak annyira asszimetrikus, amennyire a gombolás esik oldalra.



Mint a másik kettőt ezt is nagyon szeretem.Még ha a fonal kis csalódást is okozott. Gombolyagban sokkal pirosasabbnak, bordósabbnak látszott, megkötve jobban dominál benne a lila, a fekete pedig nagyon élesen kiugrik...

Elnézést a kissé sötét képekért... az időjárás nem nagyon akar kooperálni...



Heti fonós: a vári vadász

Emlékezetk, augusztusban a Mesterségek ünnepén fonást bemutatni voltam... ezt fontam amíg ott voltam:

Az eredeti gyapjút "erdei séta" néven vásároltam,

Devalójában olyan igazi vadászos színe volt, amit a várban fontam...(a herceg ugyan nem jött, de ez más történet).

Körül-blül négy nap altt fontam meg a 100 grammnyi gyapjút. A körülmények miatt, a séta közbeni fonás (igen sétálgatva is fontam), a rendszeres leetvés, felkapás miatt nem olyan egyenletes mint kellene...

Ahogy mondani szoktam, ha tökéletesen egyenletes fonalat akarok, elmegyek egy fonalboltba, és veszek egy motringgal a polcról...
Végül 660 méternyi kétágú fonalam lett.

És, a Halloween jegyében összepárosítva a korábban font hasonló minőségű narancsos fonalammal...
A kész fonalakról készült fotókat RigóTamás/Nyerges Veronika készítette.

Kísérletek

Új színkombinációkkal kísérleteztem...
Mondhatni sikerrel, mert a gyapjúknak is akadt gazdája mielőtt felkerültek volna az árvák közé, a fonalaknak meg még azelőtt, hogy fotó készülhetett volna róluk...

A fenti szürke alapra festet merinó volt zöld árnyalatokkal, és lila kontraszttal.

Ez egy kimondottan kezdőknek való, könnyen fonható corriedale gyapjú volt a kedven narancsomra festve, barnával, lilával, és zöldel.

Ezt pedig magamnak festettem, 25 dekányi alpaka...