Kötök persze más színeket is (mostanában főleg kékeket) de az utóbbi hetekben valamiért mindig megakad a szemem a piros cuccokon...
Akik ismernek tudják, itt bujkál bennem ez a kényszer, hogy az öltözékem színei tutira össze legyenek hangolva, és hogy nézne ki, ha a piros pulcsimhoz, és a piros kendőmhöz nem lenne piros kesztyűm??? (megállna a világ). Gyorsan segítenem kellett a helyzetemen. Szerencsére épp a megfelelő pillanatban akadt a kezemben a turkálóban ez a kis gombolyagnyi piros fonal olyan tweedes kis "pöttyökkel" (eltérő színű gyapjú darabkák a fonalba fonva)...mmm fincsi. Imádtam volna, ha egy egész pulcsira való lett volna, de ez a picike még 50 gramm sem volt. Annyira kevés volt, hogy csak az ujjától lefelé kötött változat jöhetett szóba (egyébként is ezeket kedvelem). Azt hiszem, már lassan úgy kötöm ezeket a kesztyűket, mint egyesek a zoknikat (egyiket a másik után), de ennek akartam valami kis egyszerű mintát a kézfejére.
Még így is egy másik fonal maradékából kellett az utolsó, befejező pikós sort megcsinálnom, de így meg jópofa, hogy amikor azzal a kardigánnal viselem, olyan, mintha a pullover ujjából nőne ki a kesztyű...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése