A gyapjú napja

Műhelyvezetőnek, tanítani hívtak Pilisszentlászlóra a gyapjúnapra, bemutani a fonást. Eredetileg ketten lettünk volna a témáért felelősek, Zsu a rokkát, én a kéziorsót pörgettem volna, de egy családon végigvonuló láz Zsuzsi terveit keresztülhúzta.(Remélem már jobban vagytok!). Terveink szerint együtt mentünk volna Zsu autójával, de így már a kijutás is kalandos volt, úgy szálltunk fel a Hévre, hogy nem tudtuk Szentendréről hogyan jutunk tovább, de a kézműves társadalom a segítségünkre sietett és sok jó ember kis helyen is elfér alapon helyet szorítottak nekünk egy autóban. Köszönjük!

Érdekes élmény volt az iskolaépület. Kiszálltunk és láttunk egy községi szocreál iskola épületet... aztán közelebb mentünk és megláttuk a hatalmas ablakokat... egy kicsit közelebb és megláttuk a színpadot...aztán az ajtót...és amikor beléptünk úgy éreztem egy másik világba csöppentünk. A hatalmas kemence, és a cserépkályhák ontották a meleget, a bútorok barátságosak, a színek melegek. Mindig arról álmodtam ilyen hangulatú helyen szeretnék élni... Fényképezni,  nem volt időm... mondanám, hogy sajnos, de ez egyúttal azt is jelentette, hogy komoly érdeklődés volt, és egyszerűen nem volt időm...

Minden tanítványom rendkívül ügyes volt...

Bár nincs fotóm Borcsáról, szeretném kiemelni a tízéves kislányt, mert rövid idő alatt nagyon sokat tanult... elképesztő volt látni, milyen gyorsan átveszi a mozdulatokat, és kevesebb mint egy óra alatt úgy font.... mint én egy-két hét után... és egyszer sem vágta a földhöz az orsót, mint én tettem annak idején).

És igazán kellemes meglepetésként ért, hogy nemcsak lányok, hanem fiúk is voltak az érdeklődők között :-)

A rendezvényen más foglakozások is voltak... babakészítés, nemezelés... de a dolgok természeténél fogva... nem jutottam hozzájuk...sajnos. De a pizza igazán finom volt!