Farsang van...

Az egyik kábel-csatornán újra kezdték játszani a Lois and Clark sorozatot, amit én még Amerikában láttam, annak idején sokat tanultam belőle angolul. Kedveltem is, meg egy kicsit nosztalgiából is kezdtük el nézni, amikor Kristóf betegsége alatt belebotlottunk.

Aminek persze egyenes következménye lett, hogy farsangkor mi akart a gyerek lenni? Persze, hogy Superman...Először nem izgultam, az elmúlt hetekben minden turkáló tele volt jelmezekkel, és Superman jelmez is volt két-három mindegyikben...addig a pillanatig amíg gyermekem ki nem mondta a varázsszót... Abban a pillanatban nyom nélkül tűntek el, pedig, ha tíz turiban nem jártam, akkor egyben sem... Hát,mit tehet ilyenkor egy anya... Újjabb köröket kezd a városban megfelelő alapanyag után kutatva.Jártam vagy hat boltban, és a három színű anyagot végül három különböző helyen sikerült megvennem... ehhez képest a szabás-varrás nem is volt akkora kunszt...

Kivéve egy tényt. A Google képekben (ahonnan megpróbáltam a részleteket le-lesni) Supermant csak szemből mutatják, és csak a nagy nap előtti este, az éppen aktuális epizódot néztük, láttuk, hogy a köpenyen hátul is van S betű... Nosza este tízkor elő az ollót, a maradék anyagot, és applikáljunk...

Ezt a jelmezt pedig a barátnőm kislányának készítettem. Az ő iskolájukban nincs verseny, rangsorolás (milyen jó is az, csak úgy jól érzik magukat), de minden évben van egy adott téma. Az idén a Dzsungel volt. Dóri kis barátja(umm, gyerekszerelme :-)) épp Tarzan akart lenni, hát Dóri meg akkor Jane. Szereztek párduc mintás anyagot, és ez sikerült: