Van még itt valaki??? Olyan régen eltűntem, még ez is kérdés...
Először is szeretném megköszönni mindazoknak az aggódást akik ismerve az előzményeket, meg a tényt,hogyha befogom a számat (vagyis nem írok) akkor baj van, kerestek...
Az elmúlt egy év életem legnehezebb időszaka volt, és benne megéltem azokat a napokat, amiket a legsötétebbnek könyvelek el...
Nem akarok senkit sem a részletekkel nyaggatni, akik "mellettem" voltak (ha csak képletesen is) azok éppen eleget hallottak. Köszönöm a kitartásotokat, és türelmeteket, TUDOM, hogy nem voltam valami jó társaság, és csak remélni tudom, hogy valamikor valamit tudok majd vissza adni.
A lényeg, hogy úgy tűnik most vége van,az élet visszatér egy normális kerékvágásba, már nem kell vasárnap éjszakánként sírógörcsökkel küzdenem...
Túl sokat nem kötöttem, vagy fontam ugyan, de lesz majd némi mutatni valóm is.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Mi mást is kívánhatnék, mint nyugodt elalvást és mosolygós ébredéseket? Azt hiszem, ha ezek megvannak, minden megvan...:)))
Köszönöm Kata!
Elárulom, vannak még itt :) sőőőt, visszaolvastalak téged, illetve a bejegyzéseket :)) ( izéé, az angolt is, gyakorlásnak :D ) Csak azt tudom mondani, mint Kató, és kívánom, hogy minden a helyére kerüljön, és szárnyalj!!! minden téren!
Köszönöm Verocs :-) Kedves vagy!
Megjegyzés küldése