2012. február 20., hétfő

Adni jó

Történt ugyanis, hogy kedves kecskeméti kötős társaságunk egy tagját elhagyta az első saját kötésű kendője... Kinga szomorkodott, szomorkodott, annyira, hogy többünknek hasonló gondolata támadt, és összebeszéltünk... én festettem gyapjút...
Megfontam...
Aztán titokban elvittem Kecskemétre, ahol ragyogó napfényben lefotóztuk, és átadtam Verának...
(Szürke merinóra festve, 80-85 gramm, 650-660 métre kétágú csipkefonal)
Aki megkötötte...ezt a szépséget belőle...Kinga, pedig itt ír róla...
Februárban, pedig egy születésnap közeledett...Verocskánké... mi lehet egy igazán jó ajándék valakinek, aki maga is köt???
Veráé, aki hozzám hasonlóan vöröshajú, de nálam jobban szereti a zöldeket és a barnákat...
Neki, hát zöldes-barnás gyapjút festettem...
Fontam....
Cérnáztam....
Motringoltam... majd a többiek ajándékai közé csempésztem...
Szintén szürke merinó alapra festettem, kb 90 gramm, 70-720 méter kétágú a végeredmény.
A reakcióból azt szűrtem le tetszik a célszemélynek, de erről, és hogy mit tervez belőle, írjon Vera ...

5 megjegyzés:

Zorka4 írta...

Hú, hát az a bordó már gyapjúnak is szépséges volt. :) A végeredmény pedig nem kétséges.

A zöld is széép, kíváncsi leszek Vera mit hoz össze belőle, de tuti eláll majd a szavunk :)

Melinda írta...

Jaajjj,Anett gyönyörű lett mindkettő!:)

Mosolyrend Évi :) írta...

De szépek!
Az utolsó számomra szerelem lett ...

Elinor17 írta...

Ez nagyon szép dolog tőletek .A fonalak gyönyörűek , főleg a zöld .Nagyon tetszik !:)

micuska írta...

Egyszerűen a nyakba akasztva magában is ékszer a zöld.