A Mesterségek Ünnepére nem egy-két nap alatt készültem, hanem szinte hónapokig. Munka, gyerek, vizsgaidőszak, fordítás... ezek között -nem létező- "szabad" időmben fetsegettem a gyapjakat és fonalakat egy két három adagonként. A nappali sarkában állt egy doboz, apránként, szinte észrevétlenül telt meg a sok színes szépséggel. Lassan de biztosan szoktam hozzá, hogy időről időre könyékig festékes leszek, hogy a problémás napokat vidám színek vidítsák fel.
Aztán a Mesterségek Ünnepén a doboz szépen kiürült... és szomorúan üresen árválkodott a szoba sarkában. és nekem hiányozni kezdtek a színek, még a lakásban keringő diszkrét ecetszag is... És időről időre megkérdezték mikor lesznek újra eladó színes dolgaim...
Hát előkerültek a festékek, az edények, a postás újabb csomagokat hozott. És a balkonon újra színes gyapjúk száradtak, a motollán színes fonalat tekertünk, a doboz lassacskán megtelt.
Válogassatok hát kedvetekre!
Fotók: Rigó Tamás/Nyerges Veronika (Köszönöm)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése