Heti Fonós - Avagy mihez kezdjen az ember, ha rátör a megmagyarázhatatlan fonhatnék…

Évekkel ezelőtt minden angoltudásunkat összeszedve az internetet kísértve vadásztuk össze mit hogyan. Emlékszem, próbáltam élő embert találni, aki fon, elmentem Szentendrére a skanzenba, ahol szombati programnak „fonás-szövés” volt megadva, de egy rozoga, nem működő rokkán, és guzsalyra feltekert kenderkócon kívül nem találtam mást a fonásról. (A szövőszéket is csak egy lánccal elzárt szobaajtóból lehetett megnézni, de ez most nem tartozik szorosan ide.) Ma már könnyebb dolga van az ember lányának (vagy akár fiának), mint nekem volt pár évvel ezelőtt, hiszen magyarul is elérhető információ, vannak blogok, rokkát is lehet rendelni, sőt nemsokára könyv is jelenik meg magyarul. Szóval, mit tehet az ember…

Utána néz, hogy milyen eszközzel is lehet mindenféle szöszből fonalhoz hasonlító szálat készíteni. Csipkerózsika meséjét mindenki hallotta, így az első nyilvánvaló választás a rokka. Lehet ócskapiacokon, a TeszVeszen, és hasonló helyeken vadászni, hallottam nagyon sikeres vásárlásokról, sőt sikeres restaurációkról is, nekem azonban nem volt szerencsém. A rokkák ugyan működnek, lehet őket hajtani, de akad, rángat, én meg nem vagyok túl jó a sufnituningban, így a problémák miatt annak idején még a fonást is fel akartam adni.

Lehet új rokkát rendelni… ha már eldöntöttük, hogy igen tényleg fonni akarunk, hosszú távon, nem csak múló szeszélyként, és meg is tudjuk fizetni, az első rokka kiválasztása sem egyszerű, de erről majd egy későbbi alkalommal írok. De az új rokkák ára mindenkit elgondolkoztat, hogy vajon valóban akar-e fonni… VAN más megoldás.

Az első rokkák nyomait a12-13 századi keleten (Kínában, Indiában) lehet megtalálni. Addig vajon hogyan fontak az emberek? Hogyan készült az a rengeteg vászon, amivel az egyiptomi múmiákat becsavarták? A görög-római tógák? A középkori ruhák anyaga? Sőt, Kolombusz vitorlája?

Kézi-orsóval.

Már az ősember (vagy ősasszony?) is rájött, hogyha a barlang padlójára hullott, vagy testére tapadt állati szőröket le- vagy össze akarja söpörni, azok összesodródnak, a szálak összekapaszkodnak, és sokkal erősebbé válnak, mint külön-külön voltak. Eleinte kézzel sodorták össze a szálakat esetleg a combjukon, majd később rájöttek, hogy a sodratot hosszabban, jobban meg tudják tartani, ha feltekerik egy botra. Ezeket a botokat időnként, hogy ne legyenek útba beleszúrták a talajba, egyszer valaki észrevehette, hogy a rátapadt sárgombóc segíti az orsó pörgését, ezután direkt raktak súlyt, tárcsát a botra, és megszületett a kézi -orsó.

A kézi-orsó egy rendkívül egyszerű eszköz. Egy tengelyből, és egy tárcsából áll. Ha a tárcsa a tengely felső széléhez van közel felső tárcsás, ha az alsó széléhez, alsó tárcsás orsóról beszélünk. Európában, közép és dél-Amerikában inkább az alsó tárcsás orsók, Egyiptomban, a közel-keleten inkább a felső tárcsás orsók terjedtek el. A felső tárcsás orsókon a tengely tárcsa feletti végén kis kampó van a fonal rögzítéséhez, az alsó tárcsásaknál, ezt gyakran csak egy vagy két hurokkal helyettesítik.

Lehet látni úgy nevezett „supported” vagyis letámasztva használt orsók, ezek vagy nagyobbak és nagyon vastag fonalat fonnak, vagy kicsik, gyorsan forognak, és mivel a gravitáció nem húzza szét a készülő fonalat, nagyon vékonyat lehet velük fonni. (Fotó: innen, engedéllyel)

Török orsó néven lehet még egy érdekes formájú eszközt találni, ahol a tengelyen a tárcsa helyett két egymást keresztező ág van. Ezeket egymásból ki lehet húzni, ami arra jó, hogy az elkészült fonalat egyből ezek köré az ágak köré tekerjük, azok kihúzásával rögtön kész gombolyagot kapunk, ráadásul a darabjaira szedett orsó egészen kis helyen is tárolható, szállítható.

Miért jó kézi-orsót használni?

Elsősorban mert ez a fonás legegyszerűbb, legősibb formája.

Még miért? Mert nem kell fél/egy/két/háromhavi fizetésünket rokkára költeni, esetleg már akkor, amikor még abban sem vagyunk biztosak valóban akarunk-e hosszabb távon fonni. A fonás legfontosabb műveletét a „drafting”-ot, vagyis, hogyan húzzuk ki a gyapjúszalagból, kártolt gyapjúból a szálakat kéziorsóval lehet a legkönnyebben, legjobban kigyakorolni. Kéziorsós fonásnál a műveletet szét lehet szedni lépéseire (ha rá akartok keresni, ez a „park and draft” módszer, és csak egy-egy részére koncentrálni egy időben. Egy ilyen eszközt pár ezer forintért is vehetünk, vagy barkácsoló kedvűek maguknak is elkészíthetik játék-kerék, CD lemezből, vagy ásványboltban kapható kőlemezből is. Fontos azonban, hogy az orsó megfelelő méretű, megfelelő súlyú, jól kiegyensúlyozott legyen, ezért elsőre (a hozzáadott frusztráció elkerülése érdekében) érdemes megbízható helyről venni, még akkor sem kerülnek elérhetetlen összegekbe, ha a nemzetközi szállítást ki kell fizetni, de egy-két típusút már itthon is lehet kapni.

Hogyan válasszunk orsót? A nagy fonós istennő, más néven Abby azt írja valahol, hogy elvileg minden orsóval lehet mindenféle fonalat fonni, de főleg kezdetben érdemes a célhoz egy megfelelő eszközt kiválasztani.

Alapvetően ahhoz válasszunk orsót, amilyen fonalat szeretnénk fonni. Vastag fonalat könnyebb nagyobb, nehezebb orsóval fonni, vékony csipkefonalat vékony, egészen könnyű orsóval. Az első fonásokhoz közepes méretű felsőtárcsás orsót szoktam javasolni 1.5-2 uncia súly között (ha az etsy-n kerestek az orsóra, a súlyt az esetek nagy többségében oz-ban vagyis unciában adják meg). Az én tapasztalatom szerint kezdéshez jobb, ha a tárcsa nem túl nagy, vagyis, 5-6 cm átmérőjű. Persze ez egyéni kérdés, van, akinek jobban kézre áll a nagyobb, én a kisebbet szeretem, a kisebb gyorsabban is pörög, és lassabban veszít a sebességéből. Cérnázáshoz viszont nekem is van egy hatalmas helyes csillag formájú orsóm.

Egy orsó (vagy akár több is) sokkal kisebb helyen fér el, mint egy rokka, ami kimondott előny lehet, ha egy velünk lakónak is van beleszólása abba, mi kerüljön a lakásunkba.

Az orsót bármikor könnyedén magunkkal vihetjük, elfér egy kézitáskában, a kisebbek akár zsebben is. Könnyedén fel lehet őket kapni, akár egy-két méternyi fonalat fonni vele, könnyen más helyre lehet vele menni, a nappaliból a gyerek-szobába, vagy akár séta közben is használható.

A rokkák előnyeiről később írok, legközelebb arról, hogy miből fonjunk fonalat.