2013. január 29., kedd

Kötés? Jobb, mint a jóga!

Mi lenne, ha azt mondanám, hogy létezik egy olyan egyszerű tevékenység, amely meditációként működhet, javítja a kéz mozgását, a látás és a kéz mozgásának összehangolását, csökkenti a stresszt és a depressziót, a vizualizációt használva serkenti az agyműködést, javítja a memóriát, megtanít a célkitűzésre, tervezésre és egy projekt végrehajtására? A kötés mindezt tudja. A kötés mindig velünk volt, a háttérben, általában úgy gondoltunk rá, mint valami, amit az idős hölgyek csinálnak. Azután, úgy egy évtizeddel ezelőtt több híres sztár is kezébe vette a kötőtűket, és egyre inkább divatos lett, és vagány, gyakran hívták az „Új Jógának” is, de a divatot félretéve a kötés több területen is hasznos lehet.

Kötni könnyű, és segíthet összpontosítani. Ahogy mondják „bárki, aki meg tudja kötni a cipőfűzőjét rendelkezik a kötéshez szükséges alapképességekkel”. Annyira könnyű vagy nehéz darabot választhatunk, amilyet csak akarunk. Van valami, amit alaposan végig kell gondolnunk, ki kell találnunk, amihez összpontosításra van szükség? Van olyan, amikor nehéznek találjuk a koncentrálást, mert a kezünkkel mindenfelé matatunk, a gondolataink pedig elkalandoznak? Vegyünk egy könnyű, gondolkodást nem kívánó projektet, például egy két sima, két fordított bordás mintával kötött zoknit, vagy egy lustakötéses sálat, amivel lekötjük a kezünket, és a gondolataink kis részét, miközben a többi a fontos gondolatokra koncentrálhat.

A kötés ellazít. . Van valami, amit szeretnénk elfelejteni, de nem tudunk? Valami, ami újra és újra felszínre tör a gondolatainkban, ami miatt stresszelünk és folyamatosan aggódunk? Keressünk egy nehéz mintát, egy sok színnel készült Fair Isle pulóvert, vagy talán egy aprólékos csipkemintát, ahol alaposan oda kell figyelni a kezünkre , lelassítani a gondolatainkat, és minden szemnél át kell gondolni mit csinálunk. Egy idő után könnyen elveszhetünk a munkában, és elfeledkezünk a problémákról. A kutatások azt mutatják, hogy a kötés ritmusos, ismétlődő mozdulatai kiválthatnak egy ellazult, mintegy meditatív állapotot, ami segíthet a depressziós betegeken, vagy akár krónikus fájdalmon is.

A kötés praktikus. A kötőtűk csattogtatásával elűzhetjük az unalmat várakozás közben, az orvosi rendelő várójában, a repülőtéren, hosszú unalmas utakon, vagy éppen sporteseményeken. Ha másoknak kötünk, nagylelkűek lehetünk, ha másokkal együtt kötünk, közösséget építhetünk. Segíthet a gyerekek motoros készségeinek, színérzékének, és kreativitásának kibontakoztatásában. Ezzel az egyszerű kézimunkával gyakorolhatjuk az alapszintű matematikát, az összeadástól, a szorzáson-osztáson keresztül a kombinatorikáig. A gyerekek megtanulhatják, hogyan kell célt kitűzni, és hogyan lehet egy projektet végigvinni a tervezéstől az elkészült darabig. Időseknek segíthet bizonyos izmokat edzésben a memória karban tartásában.

Nem számít hát, hogy milyen korúak vagyunk, vagy milyen okból kötünk, a legtöbben egyetérthetünk abban, hogy jót tesz. És ne feledkezzünk meg arról, hogy a végén lesz egy darabunk, ami hasznos lehet, praktikus, vagy szép, vagy mindhárom egyszerre. Kevesen vannak, akik nem értékelik a kézzel kötött dolgokat, a zoknik kényelmét, a kesztyűk melegét, vagy egy kézzel kötött pulóver egyediségét.

4 megjegyzés:

szaberka írta...

Anett, annyira jó volt ezt olvasni! Milyen igaz, és mégis milyen kevés kötő/horgoló embert lehet látni nyilvános helyeken...
Örülök, hogy túl vagy a vizsgákon, és több időd lesz "magasztosabb" dolgokra :)

Ilona írta...

Minden mondatoddal egyetértek. Azzal egészíteném ki, hogy a kötés - és valamennyi kreatív kézimunka, vagy más alkotó tevékenység - határtalan örömet szerez, ami manapság aranyat ér.

salamka írta...

Nem rég kérdeztem az egyik gyermekemet hogy mégis mi a jó nekem a kötésben? Inkább csak hangosan gondolkodtam, mert nyilván ha én nem tudom pontosan, ő fiúként pláne nem. Amit leírtál, ilyesmiket azért éreztem én is. Jó válasz ez nekem.
Judit

Kósa Márta írta...

A horgolás is remek, csak a nyakam nem bírja...