Vannak minták, amiket legszívesebben újra, és újra, és újra megkötnék. Ilyen a Rosamund, amit lassan megszámlálhatatlan változatban készítettem el, és ilyen az
Amelia is, amit szívem szerint minden létező színben megkötnék.
Ez a változat a nagy kedvenc, skót tweed fonalból készült. Beleszámíthatjuk a fonalfogyókúrás projektbe, hiszen a fonal évek óta várta, hogy ruhadarabbá alakuljon.
És az UFO-faló projektbe is, mert több, mint egy éve kezdtem el, de mire az ujjáig eljutottam, kitavaszodott, és nem volt annyira fontos a gyapjú/kasmírpulóver, mint valami fehér csipkés darab.
A tweed fonalakból kötött felületekkel nem tudok betelni. A minta ugyan alulról kötős, de én darabokban kötött pulcsikon nőttem fel, így ezt én nem tartom ördögtől valónak, és végül szinte varrás nélküli. Csak a leláncolás után csak az ujjak alatt kell pár kötést utánzó öltést, és a gombokat felvarrni.
2 megjegyzés:
Semmi újat nem tudok mondani, de akkor is ideírom: nagyon szép! :)
Tudom, hogy ízlések és pofonok, de nekem csinosabb lenne, ha nem lenne ilyen hosszú az ujja.
Megjegyzés küldése